Szeress Kaulitz!

20.

Eljött a délután is. Kimentünk a tóhoz ahol egy csomó fürdőruhás gyerek állt. Fiúk és lányok egyaránt. Viszont csak mi álldogáltunk ott normális ruhába. Később aztán meguntuk az áldogálást és leültünk a fűbe. Bánja a kánya ha füves leszek (nem rosszra gondolni). Hazel a telóját bújta újabb Robert Pattinson-os képek iránt (mintha nem lenne neki elég) Maya a füvet tépkedte én a tavat figyeltem. Nem lehetett valami mély de nem is lehetett valami sekély. Én akkor sem fürödtem volna benne ha fizettek volna érte. Biztos nagyon hideg. Viszont Maya elkezdett nézelődni.
-Hol van már Tom?-kérdezte.
-Nem tom-mondtam én is körbe nézve.
-Mit várjátok annyira?-kérdezte Hazel még mindig a mobilját bámulva.
-Azért mert talán miatta vagyunk itt!-mondta Maya.
-Igen mert valaki megígérte neki hogy jövünk!-mondtam én is Hazel-re nézve.
-Biztos mindjárt jön-mondta Hazel.
-Azt ajánlom is-mondta Maya és leállt újra a füvet tépkedni.
Én is a füvet tépkedtem mint Maya amíg Hazel elment innivalóért.
-Nem hiszem el. Mindjárt elkezdődik ez a felmosó meg sehol-dörmögött Maya.
Megráztam a fejem.
-De nem kellene itt ülnünk ha Hazel befogja a pofáját-mondtam.
Viszont hirtelen ismerős vihogásra kaptuk a fejünket. Jennifer-ék voltak. Tom szobatársait kísérték le. Ha jól láttam Jennifer-ék is fürdőruhában voltak akárcsak a fiúk.
-Meg ez is-mondta Maya.
-Nem tudom mit lát ezekben a fiúkban. Csúzda a fejükön apuci pénze meg rajtuk. Meg nézz rájuk. 5 pálcika. Ilyenek e-mutattam fel a kisujjam.
-Igazad van. De Jennifer-éket is beleszámolva 8 pálcika-nevetett Maya.
Viszont nem sokára megjött Hazel is kezében 3 hűtött innivalóval mivel nagyon meleg volt. Nem sokkal később befutott Tom is. Köntös volt rajta és amint meglátott minket odajött hozzánk.
-Ugye még nem késtem el?-liheget.
-Nem-mondtam és beleittam az innivalómba.
-Akkor jó mert ezek a köcsögök mind belőztek és így én öltöztem fel utoljára.
-Aha-mondta unottan Maya.
Közben levette a köntösét és én akkor megláttam.....bazdmeg ennek az embernek lehet hülyén hangzik de kurva jó teste van. Ki van dolgozva meg minden, izmos. Biztos edz. Na de én ettől a látványtól sokkot kaptam és félrenyeltem az innivalót. Figyelj vagy ez vagy kiköpöm. És akkor már ez. Elkezdtem köhögni mire Maya megveregette a hátamat. Mire jobban lettem láttam hogy mindenki engem bámul.
-Bocsi-mondtam.
-Nincs baj-mondta Hazel.
-Biztos hogy ti nem akartok jönni?-kérdezte Tom vigyorogva.
-Nem-válaszoltuk egyszerre.
Viszont ekkor odajött hozzánk egy atlétás, szőke, izmos, 20-as pali. 100% hogy ott dolgozott mert az atlétája narancstesós volt.
-Sziasztok nincs kedvetek jönni úszni?-kérdezte.
-Neki van-mutattam Tomra.
-És ti?
-Nem-mondtuk újra egyszerre.
-Biztos?
-Kopj le atlétás-mondtam ridegen. Erre ránézett Tomra és azt mondta:
-Gyere.
Azzal otthagytak minket.
-Én mindjárt jövök-állt fel Hazel.-Fent hagytam valamit a szobában...
-Lemerült a telefonod?-kérdeztem mert biztos hogy ez volt.
-Igen....mindjárt itt vagyok-mondta és lelépett.
Ezután néztük ahogy mindenki bemegy a vízbe. Mindenki lassan óvatosan ment be mert hideg volt a víz. Jennifer-ék még nevetségesen sikítoztak is erre fiúk meg belehúzták őket a vízbe. Nevetséges. Nem tudom mi lett velük vagy miért viselkednek így. Így bámultam rájuk mikor Maya megszólalt.
-Na, tetszett Tom teste?-kérdezte felhúzott szemöldökkel nagyon mosolyogva.
-Mi?! Nem....-válaszoltam.
-Aha azt én is láttam.
-Egyáltalán mi ez a kérdés? Fúj.
-De egy kicsit sem tetszett? Egy kicsit sem?-mosolygott úgy hogy tudta hogy megfogott.
-Jólvan egy kicsit tetszett.....
-Egy kicsit?
-Jólvan kurvára tetszett. Ezt akartad hallani?
Azzal csak elmosolyodott.
-De csak az-mondtam hátha lezárhatjuk az egészet. De nem.
-Biztos? Taylor nem lehet hogy te egész véletlenül....beleszerettél Tomba?
-Mi!?! Nem....egyáltalán.....miért szerettem volna?
-Például hagytad hogy veled aludjon....
-Mondtam hogy fáradt voltam!
-Jó oké....de aztán azt is mondtad neki bármi van feljöhet....
-Csak kedves akartam lenni!
-De miért? Azt hittem utálod.
-Miért ti mért vagytok vele olyan kedvesek?
-Mert te is...meg amúgy jófej...
-Látod én is csak azért vagyok vele kedves.
-Ez egészen biztos?
-Igen! Egészen biztos!
-Ha te mondod....de aztán nehogy pár nap múlva....tudod...te és Tom...nehogy összejöjjetek.
-Nem fogunk. Ezt garantálom.
Tomék elkezdtek úszni.

Miután befejezték Tom kijött a vízből. Nagyon vizes volt a teste. Ami szerintem nagyon jól passzolt a testéhez. Nagyon bámulhattam mert Maya nevetve azt mondta:
-Ki ne essen a szemed.
Erre bosszúsan néztem rá. Hazel egyáltalán nem jött vissza. Szerintem ott maradt tovább mobilozni. De ez egyáltalán nem fair mert miatta ültünk ott. Na mindegy. Tom amint odaért hozzánk felkapta a köntösét és magára tette. Nagyon idegesen. Mintha sietett volna valaki elől.
-Mivan?-kérdeztem.
-Semmi...induljunk vissza-állított fel minket és szinte futott mi meg alig bírtuk tartani vele a lépést.
-Tom mi bajod van?-kérdezte Maya.
-Semmi....csak egy gyors kérdés....ugye aludhatok nálatok megint?
-Persze de mi ez az egész?
-És ugye le is zuhanyozhatok nálatok?
-Igen de....-kezdte Maya de Tom gyorsított a tempón és így már tényleg futottunk utána. Miután felértünk Tomék szobájához Tom bement és nem is kellett sokat várnunk ki is jött és szinte felfutott a szobánkhoz. Mi Maya-val már szinte majdnem elájultunk. Beértünk a szobába de már csak a fürdőszoba ajtó csukódást hallottuk.
-Mi van?-kérdezte Hazel. Tényleg a teloját nyomkodta.
-Mi....sem....tudjuk....-mondtuk lihegve.
Azzal felmasztunk a saját ágyunkba. Mindketten lihegve fáradtan feküdtünk kisebb nagyobb káromkodásokat levágva.
-Hazel....hozz már nekem egy kis vizet-mondtam. Azzal Hazel felállt és elindult.
-És nekem is-mondta Maya.
-Mi vagyok én bazdmeg csicska?-mondta.
-Te csak kussolj. Jól otthagytál minket és közben te akartál menni-mondta neki Maya. Azzal megfogta és hozott mindkettőnknek innivalót.
-Szerinted mi lehet vele?-kérdezte Maya tőlem Tomra utalva.
-Nem tudom. De olyan mintha valaki elől futott volna.
-Szerinted is?
-Igen. Még ahogy magára húzta a köntöst....mikor levette nem zavartatta magát. De mikor felvette akkor igen.
-Igen. Én is ezt furcsáltam. De szerencséje hogy nem ájultam el-mondta és az 2 ujját az ütőerére tette.
-A pulzusom az egekben-mondta.
Azzal én is megnéztem a sajátomat.
-Akárcsak az enyém....mindegy szerintem. Hagyjuk el-mondtam.
-Szerintem is-mondta Hazel.

Pár perc múlva kijött Tom is. Nagyon piros volt. Mintha sírt volna.
-Tom...minden oké?-kérdeztem.
-Persze csak....fáradt voltam...-mondta remegő hangal. Azzal leült a Maya alatti ágyra.
-Köszönöm hogy itt aludhatok...-mondta.
-Ez alap-mondta Maya.
Ezután Tom kiment az erkélyre telefonálni. Elég sokáig csinálta. Gondoltam beszélek vele. Így négyszemközt. Lemásztam az ágyamról és kimentem hozzá. Amint kiértem láttam hogy még telefonál. De amint kiértem abbahagyta.
-Mi a baj?-kérdezte elrakva a telefont.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem és leültem mellé egy székre.
-Persze....
-Figyelj....mi történt?
-Mikor?
-A tónál. Úgy viselkedtel mintha menekülnél valami elől. Mi történt?
Azzal könnyek lepték el a szemét.
-Figyelj én nem mondom el senkinek. Ígérem. Bennem megbízhatsz-mondtam.
Azzal vett egy mély levegőt.
-T-tudod a vízben.....csináltam a feladatot mikor a....a....szobatársaim....elkezdtek....engem....Jennifer-ékkel.....
-Csúfolni?
-Nem.....elkezdtek engem.....fogdosni....-fakadt ki a végére.
Itt nagyon lesokkolódtam. Jennifer-ék fogdosták Tomot. El sem hiszem. De az a baj hogy kinezem belőlük. És az én viccemből tanulva Tomot ez nagyon megérinti. Megfogtam és mivel nem tudtam mit csinalni megöleltem. Amilyen szorosan ölelt vissza éreztem hogy ez nagyon durva lehetett. Mert múltkor is sírt mikor én csináltam. De nem így.
-És.....és....olyan dolgokat mondtak.....-zokogott.
-Elhiszem.....figyelj ne érezd magad rosszul emiatt....ők...ők csak....ők csak irigyek. És mivel tudták hogy így bánt ez a dolog így ezt csinálták. Mert azok a pálca fiúk sosem fognak úgy kinézni mint te. Mert nem tudták felfogni hogy jobb vagy náluk. Te ne sírj emiatt. Szard le őket.
-Jó...de mégiscsak a....szobatársaim....-sírt.
Hát igen valamiben igaza van. Lehet hogy ma itt alszik de nem lesz ez így örökké. Kivéve akkor ha....átteszik őt hozzánk. De ennek az esélye 2 a 100-hoz. Hisz ő fiú. Mi meg lányok vagyunk. De ha jól hallottam nincs már szabad szoba az épületben. Vegülis meg lehet próbálni.
-És mi lenne ha nem lennének?-gondoltam hangosan.
-Ezt hogy érted?
-Mi lenne ha holnap elmennék Mrs. Roger-hez és megkérnénk hogy rakjon át téged hozzánk....
-Tényleg? Megtennétek ezt értem?
-Igen...
Erre még szorosabban ölelt.
-Köszönöm....-mondta halkan.
Erre nem mondtam semmit csak visszaöleltem. Ott ölelkeztünk jó sokáig mire elengedett. Mostmár mosolygott aminek örültem így én is mosolyogtam.
-Mindjárt bemegyek csak....még felhivok valakit-mondta.
-Rendben-mondtam felalltam és magára hagytam.