Szeress Kaulitz!

35.

Végig viharzottam a folyosón. Olyan voltam mint egy hurrikán, de a szó szoros értelmében mivel az út közben fellöktem egy gyereket. Persze utánam kiabált, hogy rohadjak meg, de ez volt a legkevesebb gondom ebben a pillanatban. Lefelé siettem a lépcsőn, konkrétan lépcsőfordulórol lépcsőfordulóra ugráltam, tisztában léve azzal, hogy milyen balesetveszélyes. Bár szerintem, én voltam a balesetveszélyes abban a percben. Fingom sem volt Tom hova ment, de maradjunk annyiban, hogy tudtam valószínűleg a lépcsőház elrejtett zugában telefonál a drágalátos Bill nevű taggal. Mindegy. Most az a dolgom, hogy megtaláljam Josh-t és egy kicsit nagyon megverjem. Nem nagyon. Csak kicsit nagyon. Értitek nem? Mindegy. Majd adok én neki. A kurva anyjával szórakozzon, ne velem. Amúgy nem annyi lány van ebbe a táborba, annyi lehetőség erre neki ENGEM kell elcsábítania. Nem is kedvelem. Most már. Nem is szimpi. Sosem volt. Kérdéses miért pont én voltam a kiszemelt áldozat, hiszen annyi lány van itt aki nem bánna egy darab, egyéjszakás kalandot, gondolok én most Jennifer-ékre, miért pont engem? Plusz, szerintem régóta tervezgette ezt, és mikor meglátta a megfelelő pillanatot lecsapott rám. Mint egy állat. Egy orángután. Még hasonlít is rá. Vagy egy piros seggű páviánra. Bár nem tudom piros-e a segge. Majd elverem oszt az lesz. Mint a paradicsom. Ezen a gondolaton kicsit elmosolyodtam, aztán le is értem a lépcsőház aljára. Ki baktattam az épület ajtaján, és mi meglepő, Tom a telefonált, idegesen a körmét rágta. Figyelmen kívül hagytam, és elhaladtam mellette majd elkezdtem sétálni. Valamerre. Mert én sem tudtam amúgy hol van Josh szobája, hiszen tudni illik, hogy idegességemben nem jegyeztem meg idefelé jövet. Bojongtam a panel épületek között, hátha meglesz melyiket keresem. Hiába, sehol. Megálltam az egyik ösvényen, és töprengeni kezdtem. Mit is kell ilyenkor csinálni? Emlékezni kell a tereptárgyakra. Csak, hogy nem figyeltem a tereptárgyakat egyáltalán. Mintha ez lett volna a legfontosabb dolgom. Nem hiszem el. Egyedül csak arra emlékszem, hogy a számháborúzó nyomi gyerektől kértem segítséget, de már azt sem tudtam, hogy hol voltak vagy hogy egyáltalán hogyan jutottam oda. És már szinte biztos vagyok benne, hogy nincsenek ott, mert már délre járt.
-A FASZOMBA MÁR-kiabáltam majd belerúgtam az egyik fába mellettem. -HOGY EZ EGY FASZOM LABIRINTUS-majd beleütöttem a fa kérgekkel fedett törzsébe. Az öklömet érő fájdalom miatt elkaptam a kezem, és még idegesebb lettem. Reméljük Josh arca ettől puhább lesz. Vagy majd csak lábat használok és szétrúgom őt a gecibe. Ez is egy megoldás. Nem?
-Megtennéd, hogy nem bántod a fákat? Ezek gondozva vannak-hallottam egy hangot a hátam mögül.
Kicsit megdermedtem, de hamar feleszméltem. Megfordultam, és rápillantottam a narancs tesós, körülbelül 24 éves, fekete hajú, kék szemű lányra aki szúrós tekintettel nézett rám.
-Uhm...ja, bocs-motyogtam.-Tudnál nekem segíteni?
-Miben?-kérdezte unottan.
Mondjuk elvártam volna, hogy normális hangnemmel beszéljen hozzám, ezek szerint már most elege van belőlem. Vagy ha nem is belőlem, akkor a helyből. Mondjuk ha őszinték akarunk lenni, akkor nekem is kezdett ki lenni a faszom az egész táborral, de ez mellékes.
-Ismered a táborfőnök fiát?-kérdeztem.
-Azt a fancsali arcú, töketlen, hülye, beképzelt, elkényeztetett....Fú, de utálom!-kiabált a végén majd ő is beleütött a fába, majd az én sorsomra jutott és beütötte az öklét.
Elvettem a kezét és az ujjait fogta.
-Ismerem...-mondta.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak ismeri, hanem egyenesen utálja. Egyet is tudok vele érteni. Óvatosan mellé léptem és megnéztem az öklét.
-Nem kedveled mi?-kérdeztem.
-Hát nem. Minden lányt elcsábít, aztán tönkre teszi őket. Még engem is! A legjobb barátnőm ellen hangolt, és utána látványosan megcsalt, majd otthagyott! A barátnőmmel meg összevesztem. Ha nem lenne az anyja a főnököm, akkor megfojtottam volna!-mondta majd még egyszer beleütött a fába.
Az orrom alatt röhögtem, de egyben részletesen figyeltem arra amit a csaj elmondott. Szóval nem én vagyok az első. Érdekes. A lány nyekkent egyet, majd elhúzta, már veszélyesen vörös öklét a fától.
-Szóval...ezt sok lánnyal csinálja?-kérdeztem.
-Ez a hobbija-nyögte a lány bosszúsan, miközben a kezéfejét próbálta mozgatni.-Mert unatkozik. Az anyjának nincsen ideje rá, az apja egy takarító. Kell valaki aki foglalkozik vele. Anya komplexusos. És ha nem kapja meg amit szeretne, tönkre tesz. Minden héten új csaja van általában. Itt csinálja a táborban, mivel magántanló és itt lakik az anyjával csak pár éve saját szobát birtokol, mivel az anyja már párszor rajta kapta. Na, de mindegy. Ez a legnagyobb mulatsága. Lányokat felszedni, majd tönkre tenni. Aztán majd hazamennek és nem kell velük újra találkoznia.
-Hát persze így könnyű mások érzelmeivel játszani! Elmennek, ők összetörtek, ő meg tovább éli az életét. Még ilyen fasztalant!-mondtam bosszúsan majd én is belerúgtam a fába.
Viszont a lány nem szólt érte. Fájdalmasan meredt rám, és annyit kérdezett, hogy:
-Veled is megcsinálta?...
Lenéztem. A port kapartam a lábammal, és zsebembe dugtam a kezeimet.
-Igen...-motyogtam.
-Mit akarsz tenni?
Felnéztem, és hirtelen az a harag és az utálat visszatért. Nem azért jöttem le, hogy lelkizzek ezzel a gyerekkel hanem azért, hogy betörjem annak a szerencsétlennek a képét. Ránéztem a lányra, és határozottan annyit mondtam:
-Megmutatom neki kivel szórakozzon.
A lánynak felszaladtam a szemöldökei, egy pillanatra megrökönyödtem, majd ravaszul elmosolyodott és annyit mondott:
-Ne kíméld.
Vissza vigyorogtam rá, és azt mondtam:
-Nem fogom.
Majd megfogta a vállam, és északkeleti irányba mutatott és azt mondta:
-Ott van a szobája a sárga épületben, negyediken, az üveges ajtóval.
Hálásan néztem a lányra majd megveregettem a hátát, és azt mondtam:
-Köszi.
Közelebb húzott majd egy csendesebb hangnemben folytatta:
-Majd meséld el mi volt.
-Majd elmesélem.
Elengedett, majd biccentett. Bólintottam, és a sárga épület felé vettem az irányt. Határozottan sétáltam a bejárat felé, bár hiába a határozottság, ha remegett a gyomrom. Ezt idegességben illetve izgatotságban remegett. Megakartam verni Josh-t, mégis ideges voltam. Azért egy fiú. Mi lesz ha visszaüt? Ő azért jóval erősebb. Dehogy erősebb. Hát én is erős vagyok. Geci erős. Mint a terminátor. Mint John Cina. Mike Tyson. Olyan. Nincs párom a világon. Na jó az túlzás. De erős vagyok, és most megbosszulom magamat, illetve (mostmár) a többi lányt is akinek rosszat okozott. A lépteim felgyorsultak ahogyan beértem az épületbe. Emlékeztem a csaj szavaira. Negyedik emelet, üveges ajtó. Kettesével szeltem a lépcsőfokokat. Körülbelül a második emeleten, 2 velem egyidős srác megfütyült. Pont nem voltam abban a passzban, hogy ezt is elengedjem a fülem mellett. Megfordultam.
-Mit füttyögsz, a kurva anyádat?!-kiáltottam, majd megemeltem a lábam és az egyik srác lába közé találtam.
Az felsikított és az ágyékát fogta, majd összeesett. A másik srác közelebb lépdelt hozzám és a kezét a vállamra tette, majd hátrébb tolt és azt mondta:
-Hé, most jobb lesz ha lenyugszol!
Na hát tudjátok kivel basz ki. Nem velem. Elkaptam a srác karját kifordítottam majd a hátához nyomtam, és a falhoz szorítottam. Hatalmas csattanást hallatott, és felnyögött.
-Válaljátok a teteitek következményét-mondtam, majd elhúztam a faltól, nagyobb erővel vágtam neki. Beverte a fejét a falba, és elengedtem, és lerogyott a földre a haverja mellé. Ügyet sem vetve rájuk, haladtam tovább felfelé. Kicsit elfáradtan, de nem meghalva felértem a negyedikre. Ott elsétáltam az ajtók között, keresve az ablakos ajtót. Hosszas bojongás után megtaláltam. Hevesen dobogott a szívem, hallottam a vérem dobogását a fülembe. Aztán megráztam a testem, próbáltam nyugodt maradni. De az izgalom teljesen eluralta a testem. Rátettem a kezem a kilincsre. Párszor neki rugaszkodtam, majd lenyomtam, és berúgtam az ajtót....