Szeress Kaulitz!

24.

Este újra álmatlanul feküdtem az ágyamban. Egyre csak az járt a fejemben hogy ez mi volt. Most akkor tetszek neki? Vagy csak viccelt? De akkor mégis mi volt ez a feladat. Na mindegy mert már megtörtént. Viszont mi lesz ha valaki megtudja? Nem bízok meg annyira Tomban mert tartok tőle hogy elmondja valakinek. Bár ha úgy vesszük senkivel sem beszél itt rajtunk kívül. De ha haza megyünk....szopás az egész. De akkor miért nem mondtam azt hogy nem és kész? Nem tudom. De ez egy nagy hiba volt. Mert én nem érzek Tom iránt semmit. Vagyis. Azt hiszem. De nem tudom. A rák a szívébe Tomnak amiért ezt kellett kitalálnia. Mindenki aludt és én voltam az egyetlen aki fent volt. Olyan éjfél körül járhattunk, és olyan 10-kor feküdtünk le. Szóval azóta csak forgolódtam az ágyamban a gondolataimmal és nem tudtam aludni. Hiába próbáltam sehogy sem sikerült. Bazdmeg. Aztán gondoltam kimegyek az erkélyre. Hátha a friss levegő segít. Azzal kimentem. Leültem az egyik székre és próbáltam rendbe rakni a gondolataimat. Aztán sikerült is de nem vettem rá magam hogy visszamenjek. Csak kint voltam magam elé meredve. Kicsit hűvösebb volt mint nappal ami mondjuk nekem tetszett. Éreztem ahogy a hűvös szellő végigsimítja a kezem. Nem voltam álmos, sőt még fáradt sem. Egyszerűen csak nem volt kedvem létezni. Legszívesebben eltűntem volna abban a pillanatban. Nem volt életkedvem. Az is megfordult a fejemben hogy leugrok onnan a picsába és akkor nem leszek majd itt. De nem tehettem. Mikor hirtelen nyílt az erkély ajtó és Tom lépett ki rajta. Na nekem csak ez kellett. Visszatértek a zavaros hangok a fejemben amik addig voltak és akkor voltam azon a ponton hogy tényleg leugrok onnan mint Dugovics Titusz és szörnyet halok. Leült mellém egy székre.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nincs baj-mondtam elnézve róla.
-Nem tudsz aludni?
-Igen. Felkeltettelek?
-Nem. Csak fáztam.
-Bocs.
-Nem gáz...
-Miért jöttél ki?..
-Csak hogy megnézzelek. Nem festesz jól...-mondta és az egyik kezét az arcomra tette. -Tiszta sápadt vagy.
Ellöktem a kezét.
-Nem vagyok az. Csak sötét van...-mondtam.
Azzal pár percig csöndben ültünk. Nem beszéltünk. Én a fákat bámultam ő meg engem. Aztán megtörte a csöndet.
-A csók miatt vagy ilyen?-kérdezte.
Egy pillanatra csöndben maradtam. Aztán válaszoltam.
-Talán.
-Ennyire rossz volt?
-Nem csak....fura. 
-Hogy érted hogy fura?
-Úgy hogy fura volt. De jó értelemben...
-Akkor most tetszett?...
Azzal csöndben maradtam. Nem fogom kimondani hogy tetszett.
-Akkor ezt egy igennek veszem-mondta öntelten. -Na és mit szólnál ha mondjuk gyakrabban csinálnánk?-mondta egy önelégült mosollyal.
Visszanéztem rá.
-Mi?-kérdeztem.
-Úgy értem...-húzta közelebb a székét.-Hogy mi lenne akkor ha....-hajolt közelebb.-Nem csak a játék kedvéért csinálnánk-mondta pár centire az arcomtól.
-Tom én...-kezdtem volna de félbe szakított.
-Shh...túl sokat beszélsz-mondta és megcsókolt. Nem csinálhattam mást mint visszacsókoltam. Szóval ott csókolóztunk. Repkedtek a pillangók a gyomromban és úgy éreztem elolvadok. Nem tudom meddig csináltuk de nem számít. Miután elhajoltam Tomhoz megcsapott a tudat hogy érzek valamit Tom iránt. A kurva életbe. Tom arcán önelégült mosoly ült és annyit kérdezett:
-Benne vagy?
Elgondolkodtam. Nem kéne de vegülis egyszer élünk.
-Benne-mondtam. De aztán felalltam. -De mostmar megyek aludni-mondtam.
Igazából cseppet sem voltam álmos csak ki akartam szabadulni ebből a szituációbol. Azzal bementem. Tom meg jött utánam. Felmásztam az ágyamba és lefeküdtem. Elfordultam a fal felé. Csak ne kelljen lássam Tom önelégült képét. Azzal lassan elnyomott az álom.