Szeress Kaulitz!

30.

Visszaértünk és megmondom az őszintét, nagyon elegem volt a mai napból. De még csak délután volt, amit nagyon sajnáltam, mert szerettem volna aludni, de nappal sose alszok. Ez nekem egy ilyen szokásom. Nem tudok elaludni, ha süt a nap. A szobában Maya a konyhában téblábolt, mert látott a neten valami csúcs szuper turmix receptet, ami elméletben erősíti az idegrendszert. Bár én ezt kötve hiszem, de Maya rendíthetetlen volt mert idézem "Egy turmix sose árt" nem tudom, de hozzátette, hogy "Neked is kéne innod ilyet, és talán nem lennél te se ilyen idegbeteg". Igazából nem érdekelt, mert mindenféle zöldet is rakott bele. Spenótot, uborkát, GYÖMBÉRT. Inkább kihagyom. És inkább leszek idegbeteg mint egy teljesen nyugodt, kiszámítható személy. De mindegy. Tom folyamatosan  telefonált a tesójával, persze jó hangosan.
-Bill nem....mondtam már, hogy nem...fogd be!-ordibált a telefonba.
-Ha ennyire idegesít, rakd le-rivaltam rá, mert eddig is elegem volt, nemhogy még hallgassam az ordibálását. De mintha meg sem hallotta volna amit mondtam, tovább beszélt.
-Dugulj el!....ha haza megyek úgy megverlek...-mondta, de már elegem volt. Felkaptam az egyik hülye plüsst amit hoztam (mert ezek fontos kellékek az tökéletes alváshoz) és hozzá vágtam és ordítottam:
-FOGD BE!
Egy pillanatra megállt a levegő a szobában, Tom és Maya is engem nézett.
-Bocs, mennem kell-köszönt el Bill-től és le rakta.
-Remélem ezt a szomszédok is hallották-mondta Maya majd nekiállt szeletelni az a valamit ami kellett neki.
-Leszarom! Hadd hallják-mondtam.
Tom felkapta a plüsst, de még mielőtt odaadta volna megnézte, majd elkezdett nevetni.
-Ez mi?-kérdezte nevetve.
Igen a hülye alatt azt értettem, hogy nem állatok, hanem ilyen kaják, feliratos szarok. Tudjátok. Na és én a krumplis plüsst vágtam hozzá, mert szerintem ez üt a legnagyobbat. De nem csak, hogy nagyot üt, még van tart egy táblát is amire ez van írva:
"Stay calm"
Találó tudom.
-Ez pont neked való-nevetett.
-Vicces-motyogtam aztán a fejemre húztam a takarót és lefeküdtem.
Egy pillanat múlva, Tom jelent meg az ágyam mellett (nem láttam, de éreztem) és mellém rakta a krumplis plüsst majd azt súgta nekem:
-Maradj nyugodt.
-NYUGODT VAGYOK!-ordítottam a takaró alól, és behúztam a krumplit (akit mellesleg Gedeonnak hívnak) a takaró alá, Tom pedig nevetett. "Nevess csak" gondoltam.

Na a takaró alatt el is aludtam, és mire felkeltem már 7 óra (este) volt. Persze ezután már cseppet sem voltam, álmos vagy fáradt. De Tom meg Maya azok voltak. Már a lefekvéshez készülődtek mikor felkeltem.
-Dik, ti hova készültök?-kérdeztem.
Mindkettőn pizsama volt, szóval költői kérdésnek szántam.
-Aludni-válaszolta Maya.
-Ne hogy már. Még csak 7 óra van!-mondtam az órára pillantva.
-Tudjuk, de mindketten elfáradtunk. Izgalmas volt ez a nap-mondta Tom magára húzva a takarót.
-Én még nem vagyok álmos...-kezdtem.
-Persze, hisz most keltél fel.
Ezek után semmiképp nem tudtam volna visszaaludni, de zavarni sem akartam (mármint Tomékat) mikor beugrott. Diszkó. Egész este van. Mekkora mázli.
-Akkor elmegyek a diszkóba-jelentettem ki és leugrottam az ágyamról.
-Akkor megyek veled-dörzsölte meg a szemét Tom.
-Mi? Nem kell. Ti maradjatok, meg aludjatok. Majd jövök.
-És ha berúgsz?
-Nem fogok.
-Ha valaki rád támad?
-Ki támadna?
-Nem tudom...
-De én igen-válaszoltam és már kint voltam az ajtón. Értem én Tom aggodását, de nem lesz gáz. Remélhetőleg.

Már úton voltam, és egyre közelebb értem. Már hallottam a dübörgő zenét, éreztem füstgép füstjének a szagát, majdnem minden fa mögött nyögéseket hallottam...na mindegy. Ez egy buli. Tetszik ez a tábor, mert nem vagyunk annyira korlátozva. Szabadok vagyunk, és azt csinálunk meg oda megyünk ahova szeretnénk. Mi ez, ha nem egy jó hely? Mikor odaértem, már kígyózó sorok álltak és várták, hogy beengedjék őket. Beálltam a sor végére. Az előttem lévő pár velem egykorú lány rázta magát a kihallatszó zenére (ami nem mellesleg a lányokat gyalázta). Mindegyik egy ilyen csili-vili miniruhában volt. Én át sem öltöztem, de annyira nem zavart. Nem akarok én felszedni senkit. Karba tett kézzel álltam mögöttük, de közben néha hátra is léptem, nehogy megüssenek miközben táncolnak. Aztán hirtelen előröl egy hang szólalt meg.
-Taylor!
Előre néztem. Josh volt aki intett nekem, hogy menjek előre. Pár haverja is vele volt, de nem érdekelt előre mentem ahol már be is engedtek minket.
-Te itt?-kérdezte.
-Én.
-Pedig úgy hallottam, hogy nem 1-szer vittek téged innen el tajtrészegen-nevetett.
-Én is jól érezhetem magam, nem?
-De de.
-Na jóvan kösz, hogy beengedtél, további jó szórakozást-zártam volna rövidre a beszélgetést, de utánam szólt.
-Nem hívhatlak meg valamire?
Hátra néztem.
-Nem, kösz.
-Na, ne butáskodj. Gyere-vitt be a bárba. A bárban ugyanaz volt a felállás. Ugyan az az ember, ugyan az a tevékenység. Josh lenyomta a csengőt.
-Egy pillanat türelmet kérek-mondta a báros fiú.
-Várj, elintézem-mondta Josh-nak, majd felkaptam a csengőt és hozzávágtam a sráchoz. Az összerezzent és felnézett.
-Egy fél pillanatot sem kapsz-mondtam.
-Te itt?!-nézett rám ijedten. Tényleg ennyire meglepő, hogy lejöttem bulizni?
-Meglepetés-mosolyogtam gúnyosan.
-2 komolyat-adta le a rendelést Josh.
Nagyon lepődötten néztem rá, mire azt mondta:
-Minden rendben lesz, ne aggódj.
Megkaptuk az italokat aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Honnan tudod, egyébként, hogy részegen vittek el?-kérdeztem.
-Terjednek a hírek. Amúgy meg, orron vágtad az egyik haverom haverját-nevetett.
-Megvolt rá az okom.
-Tudom, elméletben valamit Tomot szapult. Te meg megvédted. Amúgy....te meg az a Tom...ti jártok?
Na ez egy nagyon jó kérdés. Még nem járunk hivatalosan. Vagy nem tudom. Igen? Meghúztam a vállam.
-Akkor ez egy talán-mosolygott.
-Beszélhetnénk valami másról?
-Persze.
Na így beszélgettem vele, minden féléről. És ezalatt az idő alatt újra kellemes állapotba kerültem. Innen már csak az van meg, hogy Josh-al táncolok aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre közelebb és közelebb...aztán lassan. Életem legnagyobb hibáját vétettem. Megcsókoltam.