Szeress Kaulitz!

36.

Amint az ajtó kinyílt, egy megdöbbentő látvány tárult elém. A következőket láttam:
Josh, és egy szőke lány (láttam már az ebédlőben párszor, de nem tudom a nevét), az ágyban vannak. Inkább nem részletezem mit csinálnak. A szemem kigübbett a helyéről. Az ajtó csapódásra Josh összerezzent, és leállt a tevékenységében, a lány pedig rámnézett, majd összráncolta a homlokát.
-Te meg kivagy?
Odasétáltam hozzá, kinyújtott kézzel.
-Szia én Taylor vagyok, Josh tegnap esti kalandja-mondtam egy erőltetett mosollyal.
-Tegnap esti...-értelmezte a szavaimat, majd ránézett Josh-ra, aki fal fehér volt. -Miről van szó?
Josh se köpni se nyelni nem tudott, csak kinyotatta a száját meg összezárta egy párszor, de egy hang sem jött ki rajta. A lány zavartan nézte emberünket, és nem tehettem róla, de elvigyorodtam. Josh aztán, megremegett és felállt majd próbált felnőttesen kitessékelni engem, miközben zavart, és néha nem létező szavak összeségével próbálta magát kimagyarázni.
-Én őőő.....hát én...azt se...tudom....
Én ellöktem magamtól, majd a lányra néztem.
-AIDS-e van-mondtam, és Joshra mutattam. Jó tudom nincs neki, vagyis remélem, de valahogy rá kellett vegyem, hogy elmenjen hisz csak nem vagyok annyira hülye, hogy előtte verem ezt a pávián pofájút, bármennyire is utálom. Nem kell szemtanú. A lány lesápadt, felült majd felkapta a ruháját, nagyjából magára aggadta és elment. Josh szeme füstölt, az arca vörös volt és úgy kiabált:
-NEKEM NINCS IS AIDS-EM!
-Bizonyísd-dőltem neki az ajtófélfának.
Hitetlenkedve nézett rám, majd úgy folytatta:
-Hogy akarod, hogy bizonyítsam?!
-Mondjuk orvosi iratok.
-Honnan lennének nálam az orvosi irataim?!
-Majd nemsokára nálad lesznek. Szükséged lesz rá-mondtam, majd ellöktem magam az ajtókerettől. Közelebb sétáltam hozzá.
-Kihasználtál, megszégyenítetted Tomot, telebasztál véraláfutásokkal, leitattál....-mondtam, nyugodt mégis baljós hangon.
Egyet hátra lépett, majd nyelt egyet. Széttárta a karjait, és próbálta magát kompenzálni.
-Taylor....
-És tudod mi a szégyenletes? Hogy annyira pinahiányos vagy, hogy minden héten egyszerre 3 lánnyal csinálod...-megráztam a fejem. -Mert biztos vagy magadban, hogy senki sem tud tenni ellene. De most itt vagyok én....
Josh már nem tudott hátrébb lépni, mert nekiment a falnak. Nyelt egyet.
-Erre semmi szükség....
-NEM. Kell valaki aki megtanít téged arra, hogy attól mert neked az anyád a főnök, nem tehetsz meg mindent!
-De....szólok neki...
Elröhögtem magam.
-Azt hiszed érdekel. A legkevésbé sem. Ha azt hiszed, hogy félek tőle vagy tőled akkor nagyon is rosszul gondolkodsz.
Elkaptam a torkát, rászorítottam úgy húztam őt közel.
-Most a kicsi fasztalan Josh megkapja azt ami jár neki.
Felemeltem az öklöm, de még mielőtt beleépülhetett volna Josh arccsontjába, kinyílt az ajtó és egy nagyon ismerős hang csapott meg....
-Josh, szívem nálam hagytad a....
Hátrafordultam, horroral a szememben, hogy lássam ki az....Jennifer. A kezem emberünk torkán megenyhült. Jennifer ugyanabban a sokkban volt, mint én vagy vélhetőlen Josh akinek a torz szülött képét nem láttam. Csak bámultunk egymásra, a feszült csend folytogató volt. A szívem hevesen vert. Egyszerre több dolog fogott el: sokk, adrenalin, lebukás, és kíváncsiság. Ugyanis az előbb azzal kezdte Jennifer a mondatát, hogy szívem. Én szerettem volna kiugrani az ablakon, vagy csak sikítani, de nem tettem nyílván.
-Taylor...te...mi a faszt, csinálsz?!-csattant fel, Jennifer.
Na ja, nekem már csak ez hiányzott.
-Állj, állj, állj. Mit mondtál, az előbb? Szívem??-csodálkoztam.
Josh addigra ellökte a kezemet, és habozva, de rám mutatott és azt mondta:
-Nem tudom ki ez!
Harag fogott el.
-Tudod ki vagyok, te....-kezdtem volna, de hirtelen valaki elkapta a hajamat hátulról, majd elrántott Joshtól, és körülbelül 3 méterrel odébb zuhantam a földre. A fejem odavertem a falba, majd a földre. Felnyögtem, homályos látásom nem sokat segített. Próbáltam feltápászkodni, és eszméletemnél maradni, de nehéz volt. A nyakszirtem égett, a fejem mintha be lettem volna tépve. Hirtelen Maya szavai hangzottak el a fejemben, amit egyszer még egy korábbi balesetemnél vágott hozzám:
-Jó, hogy nem verted be a nyakszirted, akár agyvérzésed is lehetett volna!
Viszhangzottak a fejemben a szavai, kavarogtak a gondolataim, hangokat hallottam. Nem tudom milyen hangokat, de mindenfélét. Sikítót, beszélőt, ordítót. Akárhogy is, nem tudtam kivenni belőlük semmit. Csak két hangot hallottam kristály tisztán. Jennifer-ét és Josh-ét. Kinyitottam a szemem, de nem láttam semmit. Becsuktam, majd újra kinyitottam, Jennifer egy milliméterre volt az arcomtól.
-Elképesztő, mit meg nem teszel az örömöm elrontásáért...-röhögött majd megrázta a fejét.
Őszintén, fingom sem volt miről beszél. Kezdjük ott, hogy miért akarnám elrontani az örömét, másodjára pedig mindent elképzeltem, csak azt nem, hogy random benyit majd a földre ránt.
-Miről beszélsz?...-kérdeztem gyenge hangon.
Újra belefogott a hajamba és meghúzta. Felszisszentem. Simán ellökhettem volna, vagy földre vehettem volna, de nem voltam abban az állapotban, hogy megtegyem. Inkább örültem annak, hogy még eszméketemnél vagyok.
-Tudod te azt jól! De mostmár láttom, hogy te csak azért vagy itt, hogy megkeserísd az életem. Nem tudom mit tettem ellened Taylor, nem tudom! Nem tudom miért gondolod, hogy ezt megérdemlem! Már kezdtem egészen megbocsájtani, de felesleges volt. Mert nélkülem tudod mi vagy, Taylor? SEMMI. Az ég világon semmi! Nézd máris otthagytalak, és összeállsz azzal a nyomi Tommal.-nevetett.-Nevetséges. Simán keríhettél volna valaki mást, de mostmár láttom, hogy fűbe-fába is kapaszkodsz csak legyen veled valaki!
Fájtak a szavai, de megmondom az őszintét, hogy engem nem ez zavart a legjobban, hanem az, hogy miről beszél. Ugyanis nem tudtam. Nem tudtam, hogy kerül ide, nem tudtam miért kapom ezt, nem tudtam miért ilyen agresszív, NEM TUDTAM.
-Láttom kiderítetted most kivel van kapcsolatom, és amint az nyílván való ezt is elkartad rontani...-folytatta.
Itt viszont a realizáció mintha valami gyógyító nyilat küldött volna a fejembe, elillant a fájdalom, láttam megint. Körbe tekintettem. Josh az ágyán ült egy ádáz mosollyal az arcán, Jennifer vakolattol rohadó arca egy centire volt az enyémtől. Szóval ő azt hiszi, hogy én azért jöttem ide, mert el akarom rontani a kapcsolatát. Hát ezt nem hiszem el.
-Te nem is tudod miről beszélsz....-sziszegetem.
-Nem, Taylor nem?!-húzta meg a hajam erősebben.
-Nem bazdmeg NEM-kiáltottam, majd elkaptam az alkarját, és hasbarúgtam.  Felnyekkent majd felálltam és csak akkor láttam, hogy minden tiszta vér volt.
-Egyáltalán honnan kellett volna megtudakoljam, hogy kivel jársz? Szarom le. Engem sosem érdekelt!-ragadtam meg a vállait. -NEM ÉRDEKEL. SOSEM ÉRDEKELT.
Ellökött magától és felállt. Fújtatott, majd megindult felém, el akarta kapni a torkom, de én hamarabb megfogtam a csuklóját, hátra fordítottam, majd berúgtam a konyhába.
-Nem fogok veled verekedni!-kiabáltam.
Jennifer kihúzta a konyha fiókot, majd kivett belőle egy kést. A szemem tágra nyílt, megrettentem.
-Jennifer...