Enemies To Lovers (TaeKook)

part 11.

Mikor megláttam Jungkookot kiszállni az autóból eléggé levert a víz. Egyszercsak tekintetünk találkozott és valami megmagyarázhatatlant érzést láttam Jungkook arcán. Mintha sok sok érzés keveredne és nemtudnád hogy melyiket válaszd. Jungkook megindult felénk de én fogtam magam és beszaladtam a mosdóba. A telefonom képernyője villant egyet ami azt jelezte hogy a Taehyung hater oldalra kitettek valamit.
-,,Jungkook visszatért és kicsi Tae menekül"
Olvasom fel halkan magamnak a szöveget. Na szuper. Még egy bejegyzés. Napról napra egyre több és már nem bírom. A táskámban volt egy bicska amit ne kérdezzetek hogy miért hordok magammal. Csak úgy mert így biztomságban érzem magam. Elő vettem a bicskát és a mosdó fölé tenyereltem. Csak néztem magam a tükörbe a bicskával a kezembe és a gondolataim pedig belülről emésztettek fel. A könnyeim megindultak és csak folytak és folytak. Hirtelen a kezembe szorítottam a bicska pengéjét éreztem hogy felhasítja a tenyerem de nem érdekelt. Ekkor Jungkook lépett be az ajtón és ledöbbenve nézte hogy mit csinálok. A véres bicska kiesett a kezemböl és a földre esett Jungkook pedig hirtelen magához ölelt nem is érdekelte hogy vérzik a kezem. Csak ölelt. Én is átöleltem a nem véres kezemmel és úgy szorítottam ahogy csak tudtam. Nem akartam hogy megint itthagyjon nem akartam hogy megint eltűnjön.
-Mostmár itt vagyok Tae és esküszöm többet nem hagylak itt!- mondta Jungkook. Nem sokkal később pedig barátaim toppantak be az ajtón és mikor megláttak minket egyszerre megkönnyebbültek de mégis aggódtak. Már jó rég nem beszéltem velük és félek most tőllük mikor tudom hogy amúgy nem kéne. Jungkook elenged és most barátaimmal szemben állunk.
-Tae jólvagy?-jön oda Jimin és emelné fel a sebes kezemet ha én nem lököm odébb.
-Most már számítok mi? Eddig nem számítottam nektek. Csak egy drogos voltam a szemetekben nem? Egyikőtöket sem érdekelte hogy mitörtént velem, hogy miért lettem olyan amilyen. De most amikor már végleg összeomlott az életem és vissza jött Jungkook majd ti azt hiszitek ilyen könnyen megbocsájtom azt a 9 hónapot. Elhihetitek hogy Jungkooknak se két nap alatt fogok megbocsájtani. De titeket nem érdekelt hogy hogy vagyok az se érdekelt titeket hogy talán miattatok lettem ilyen azert mert mindenki itthagyott aki számomra fontos volt és ez kurvára fájt. Jimin föleg tőlled. Te voltál a legjobb barátom akinek mindent elmondtam akiben megbíztam. És mégis te árultál el a legjobban. Ez rohadtul fájt tudjátok? Ja nem, nemtudjátok mert ti nem én vagytok. Titeket nem hagytak ott a barátaitok titeket nem hagyot ott az akit a legjobban szerettetek. De engem igen és rohadt fájdalmas és rohadt nagy csalódás. -majd ezzel fogtam magam és elviharzottam a mosdóból még a sulit is otthagytam aznap hazamentem, haza a lakásomba, vissza a magányba, vissza oda ahol már senki sem bánthat. Oda ahol nincsenek hazug barátok, nincs hater oldal, nincsenek kétszínűemberek, nincs kitagadás és szerelem. Csak én vagyok és a magány, a csend és a béke és ez kell most nekem. Hazaérve ledobtam magam a kanapéra majd hamarosan el is aludtam.

A csengő hangjára keltem. Megnéztem a telefonomat és rengeteg nemfogadott hívásom volt Jungkooktól és Kaytól na meg Jimintől. Viszont hármojuk közül most valószínűleg valaki itt áll az ajtómban és basszus esküszöm ráfeküdt a csengőre mert nem akarja abbahagyni. Lassan és megfontoltan az ajtófelé imdultam és menet közben háromszor meggondoltam hogy biztos ki akarom e nyitni. De végül úgy döntöttem hogy kinyitom. És nem tévedtem túl nagyot ugyanis az ajtóban Jungkook állt.
-Szia, bejöhetek?
-Öhmm persze gyere.- mondom kicsit bizonytalanul. Bemegyünk a nappaliba és leülünk a kanapéra. Egydarabig csendben ülünk majd a csendet Jungkook töri meg.
-Mika.
-Mivan?
-Mika. A lányt Mikának hívják akivel jöttem. Ő.............a feleségem.-na most pergett le előttem az egesz életem
-Ezt most nem értem. Mielőtt itt hagytál volna este azt mondtad hogy szeretsz. Utánna meg másnap eltűntél és én azthittem tényleg szeretsz de most meg kiderül hogy azért hagytál itt mert feleségül vettél egy lányt pedig előző este még aztmondtad hogy engem szeretsz.- mondandóm végére már elégge sírtam így több szó már nem is jött ki ajkaim közül. Csak sírtam és sírtam Jungkook pedig hirtelen magához ölelt. Kicsivel később eltolt magától letörölte könnyeim és a sírástól piros szemeimbe nézett.
-Szóval hallottad.-süti le szemeit-Tae. Én szerettelek és ez nem is változott. Mika csak...... áh én somsem szerettem őt. Ez az egész csak a szüleim miatt van akik kényszerházasságba kényszerítettek. Én elakarok válni tőlle és ez hamarosan megis fog valósulni. Ezt 9 hónapot azért töltöttem távol hogy rendezhessem és elválljak tőlle. A legelején még az esküvőt akartam megakadályozni ami nem sikerült utanna pedi vegig azon voltam hogy ennek vége legyen. Ami veled történt azt csak pár hete tudtam meg amikor a Taehyung hater oldal bekövetett és láttam hogy mitművelnek veled. Azzonnal vissza akartam jönni hozzád de nemlehetett. És ma reggel mikor láttam azt a képet amin Kayal csókoloztok úgyereztem mostmár tényleg muszály visszajönnöm ha törik, ha szakad. És látod mostmár ittvagyok és ígérem többet nem hagylak el.-en csak lesokkolva hallgattam őt. Tehát még mindig szeret és elakar válni. Jungkook közelebb hajolt hozzám és már csak pár centi választott el minket én fojamatosan szemébe néztem ami az én szemeim és ajkaim közt cikáztak. -Szabad?- kérdezt Jungkook én pedig gyorsan oldalrakaptam fejem.
-Nekem ez most nem menne, sajnálom!- Néztem rá sajnálkozva majd ezzel a lendülett felis álltam a kanapéról.- Kérsz valamit inni?- kérdeztem hogy megtorjem a kínos csendet ami beallt közénk.
-Nem kössz! Szerintem én most megyek.- mondta egyhangúan. Falállt majd megindult kifele de az ajtóban megtorpant. -Remélem nem felejtetted el amit még anno mondtam. Holnaptól ugyanúgy nállamfogsz lakni, értve vagyok? És ha nem jössz magadtól majd elintézem hogy ne legyen más választásod.- mondta majd ezzel elis ment. Na most nem kicsit vagyok beszarva Jungkooktól. Mi volt ez a hirtelen hangulatváltás?