Enemies To Lovers (TaeKook)

part 9.

Tae pov

Mikor leértem a lépcsőn és  Jungkook mondta hogy menjek oda nagyon berezeltem ráadásul még zavarba is voltam mert megint csak egy átkozott boxerbe és túlméretezett ingben voltam ennek köszönhetően pedig minden szem rámszegeződött. Már kezdtem félni hogy vajon mit akarhat mikor magamellé utasított ahova én azzonnal le is ültem. Nem merek neki ellent mondani mert kurvára félek a következményétől. Mint utólog kiderült azert kell odamenjek hogy megismerjem a barátait akiket már amúgyis nagyjából ismertem de nem baj ha neki ez a szíve vágya hogy megismerjem őket hát legyen csak ne bántson. A fejemben még mindig a reggel történtek jártak hisz nem igen tudtam hova tenni a lentről fel hallatszódó kiabálást majd Jungkooknak az embereivel való beszélgetését. Ráadásul azt sem értettem hogy az embereinek vagy mijeinek mi ez a nagy tisztelet félem úgy hogy szerintem még életemben nem láttam őket de ez volt a legkisebb és ezt elis engedtem engem jobban érdekelt a kiabálás és a furcsa beszélgetés. Jungkook barátai hamar elmentek én pedig hamar elaludtam hajnalban Jungkook ismét átjött hogy velem aludjon. Mikor befeküdt mellem és magához ölelt még a fülembe súgott mielőtt még visszaaludtam volna.
-Szeretlek Taetae!- majd lassan elnyumott az álom. Lassan már nemtudom hova tenni a viselkedését.

De...

Másnap reggel egyedül ébredtem Jungkook sehol sem volt. Körbe jártam az egész hazát ami nem kis idö volt de Jungkook sehol nem volt. Gondoltam végül biztos elment itthonról és elfelejtett üzenetet hagyni. A nap folyamán egyszersem találkoztam vele. Nem volt suliba, a barátai sem tudtak rólla semmit. Egyszerüen felszívódott. Délután áthívtam Jungkook házába Jimint hogy ne legyek egyedül. Beszélgettünk, mocsit készítettünk, filmeztünk. Jungkook úgy látszik nem igazán akar hazatalálni. Este 9 körúl járt mikor Jimin elment. Én utánna megvacsiztam lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Jungkook még mindig nem volt sehol és a telefont sem vette fel. Namjoonnal és Félixel is beszéltem de ők sem tudnak Jungkookról semmit. Végül úgy dömtöttem hogy majd egyszer biztos hazatalál így hamarosan elis nyomott az álom.

Már lassan egy hét telt el mióta Jungkook nem jelentkezik. Mivel a telefont nem veszi fel így csak hangüzeneteket hagyok neki amit remélem hogy meghallgat.

Jungkook pov

Tudom hogy szólnom kellett volna a legjobb barátaimnak hogy muszály volt eljönnöm de pár nap múlva vissza is megyek csak apámék kitalálták hogy most kell elvennem Mikát. Megjegyzem üzleti okok miatt. Tudom hogy eddig nem beszéltem rólla de ez a lány az álltalam eltitkolt "barátnőm". Apám úgy tudja szóltam a többieknek és meghívtam öket az esküvőre de sajnos külömböző okok miatt nem tudnak eljönni. Persze ez hazugság. Nem akartam nekik szólni és nem is tudnak Mikáról ráadásul biztos kiakadtak volna főleg Tae és Namjoon. Úgy sajnálom Taet. Minden nap hagy üzenetet a hangpostán de nem vagyok képes rá hogy válaszoljak neki. Egyszerüen túlságosan is fáj hogy már sosem lehet az enyém. Ami Mikát illeti nem vagyok oda a csajért de muszály volt hogy feleségül vegyem mégha valójában mást is szeretek a szüleim csalódtak volna bennem ha megtudják hogy másvagyok. Namjoon mondjuk valamennyicskét tud Mikáról és apám szabályáról de más nem és ez így is marad remélem. Minden nap emlékszem az első csókra amit Taetól loptam a wc ajtóban. Emlékszem arra a napra mikor megismertem és utánna mikor "ősellenségekké" válltunk. Emlékszem arra a napra mikor Tae először találkozott Namjoonnal és arra hogy mennyire összebarátkozott a haverjaimmal. Emlékszem mikor Taet leütötte az egyik alkalmazottam és hozzám hozta hogy intézzem el a taknyost mert beleköpött a levesünkbe közben pedig csak egy ártatlan az érzéseitől menekülő Taehyung volt az. És emlékszem hogy az a két csók miatt amit azon a bizonyos napon loptam tőlle milyen távolságtartók lettünk egymással, mégjobban "útált" de végül kiderült hogy csak rejtegeti az érzéseit. És tudom hogy Tae minden napját a házamban tölti arra várva hogy végre hazamenjek de végül a napokból hetek, hetekből hónapok, és a hónapokból kemény 9 hónap lett amit nekem nélkülük és nekik nélkülem kellett eltölteniük.

Sziasztok! Tudom hogy elég sokárra jött ez a rész de remélem ennek ellenére elolvastátok. Tudom most eléggé beletrafáltam ezzel a résszel mindenbe de ez volt a lényeg😉 most pedig jöjjön egy kis dráma, harc és a szerelem a végletekig felvonás. Csók, puszi Vikoabest😘