The Drummer

5.Rész

Mikor megérkeztünk az asztalunkhoz, csak Kim és Liam volt ott, és ők éppen falták egymást.
-Khmm! - köhécselt Atlas.
-Jaj, íze bocsi! Mi csak. - szabadkozott Kim. Olyan mint egy paradicsom. Leültünk és kértünk még néhány kör shot-ot.
-Játszunk felesz vagy mersz-t? - nézett körbe Liam.
-Aha! - válaszoltunk egyszerre.
Bevallom én kicsit félek az ilyen játékoktól, mert valahogy mindig én jövök ki rosszul. Hetedikbe játszottam, és az a hülye picsa Jessica kérdezett, én persze menő akartam lenni ezért mondtam, hogy merek, erre ő elküldött egy szobába Jasonnel az iskola menő sráca volt, és az volt a feladat, hogy csókoljam meg. Undorító volt, még csak nem is csókolt jól, és rá harapott a számra. Aztán volt még más is, amikor már gimibe jártam, üvegeztünk és hozzám fordult az üveg, mondanom se kell, hogy mi történt. Szóval mindig kapok valami ciki vagy undorító feladatot.

A gondolataimból egy mély hang szakított ki. Atlas.
-Celee, felesz vagy mersz? - pillant rám.
-Felelek.
-Jól csókolok? - azt hiszem nem hallok jól, de sajnos jól hallottam. Komolyan ez, de gáz már most. Jössz te még az én utcámba.
-I-igen, jól. - fülig vörösödtam. Jaj ez gáz volt, hogy lehet ilyet kérdezni?
-Juj Celee, hol voltál az elmúlt két órában? - dönti oldalra a fejét egy mosoly keretében.
Biztos, hogy nem mondom el.
-Atlas, hol voltál Celee-vel? - kérdi Liam Atlasztól.
Ez most komoly?? Ezek összeesküdtek ellenünk.
-Semmi közötök hozzá. - dobta oda hűvösen.
-Aha, tehát volt valami. - állapította meg Kim.
-Csak nehogy gyerek legyen belőle. - röhögött Liam.

Ekkor viszont Atlas elfehéredett. Olyan volt mint a fal.
-Hé, nem úgy értettem, bocsánat. - kért bocsánatot az énekes.
-Tudom, nem baj. Játszunk. - kortyolta a whiskey-t.
-Na ki jön? - próbáltam oldani a feszültséget.

Nem tudom mi történt, de valami nem okés, mert Atlas olyan furán réved maga elé. Inkább nem firtatom.

-Hé, ez nem ér! - csattant fel Atlas. - Ez csak egy szájra puszi volt, smárold le Liam, úgy mint az előbb - utalt az egy órával előbbi incidensre.
-Na, ti se voltatok olyan szabá... - Kim nem tudta befejezni mert Liam oda hajolt és megcsókolta.
-Ez már szabályos. - mondta Atlas vigyorogva.
-Köszi. - mondta hetykén Liam.
-Nos Celee, te jössz. - dobott egy kaján mosolyt Kim.
-Merek! - feleltem határozottan, valószínűleg csak az alkohol miatt.
-Ez igen, akkor csókold meg Atlas-t, de nem szájra puszi! - remek ezt is elinteztem magamnak. Bár már csókolóztam vele.
-Tartson legalább fél percig! - tette hozzá.
Atlas csak nevetett. Oda hajolt és a fülembe súgta - Na gyerünk, élj a pillanatnak.

Minden habozás nélkül oda hajoltam és össze érintettem az ajkainkat. Lassú és szenvedélyes volt, puha ajka csak úgy felfalt. Lassú táncba hívott méz édes nyelve. Csak ő és én. Tökéletes volt, ahogy megfogta a derekam egyik kezével, a másikkal a arcom fogta és még jobban magához húzott. Levegő hiányában elváltunk, csak mosolyogtunk.
-Több mint egy perc, hűha. - mondta Kim.
-Gyakoroltatok? - kérdezte Liam.
-Lehet. - mondtuk egyszerre. Sokat ittam. Biztosan ez a gond.
-Ezt az összhangot! - szólaltak fel egyszerre ők is. Ezen mindenki elkezdett nevetni.
....

-Láttátok valahol Josh-t és Conrad-ot? - éppen indulni készültünk és sehol nem találtuk őket. Egyébként nagy jól telt az este vagyis éjszaka, kb két órát felesz vagy merszeztünk, de hála istennek normálisan. Főként olyan kérdéseket tettünk fel, hogy egy kicsit ismerkedjünk. Szóval jó volt.

-Conrad hív, várjatok! - vette fel a telefont Liam. - oké, oké gyertek a kijárathoz. Ott várunk. - aztán kinyomta.
-Conrad és Josh két csajt fűztek és utána a mosdóba dugták őket. - nyilatkozott Liam. Röhögni kezdtünk, de eszembe jutott valami, ha a mosdóba csinálták akkor lehet láttak minket. - Mindegy. Élj a pillanatnak Celee.- Hangoztattam magamba

Nemsokára ideértek, elég csapzott állapotban. Elindultunk haza hozzánk, mert Kim és Liam megbeszélték, hogy nálunk alszanak.
Remek. Josh olyan szinten szédelgett, hogy Atlas-on kapaszkodott.
-Hallod Atla, olyan nővel voltam, mint még soha. - áradozott Josh.
-Képzeld én is, Josh! - nézett rám. Ohh jaj.
-Hova megyünk? - ordít Conrad.
-Hozzánk, ma nálunk alszotok. - válaszoltam a kérdésre.
-Ohh, tényleg? Kivel? - ezt a perverzt.
-Te biztos egyedül. - vágtam rá azonnal.

Kisebb séta után megérkeztünk a lakásunkhoz. Négy szobás, két fürdős lakás, plusz konyha, nappali.

Kim és én közösen dobtuk össze a pénzt rá. Én nagyon keményen dolgoztam a kávézóban és Kim is sokat túlórázott. Szerettünk volna egy lakást, ami nem kicsi, de nem nagy úgyhogy ez lett. Mi imádjuk.