Shameless

A nagy találkozás

-Úristen! Jézusom!-pattantam ki az ágyból.-Flo, ébredj!-ráztam meg, mert tudtam, hogy simán a szavaimra úgysem ébredne fel.

-Ha?-dörzsölte meg szemeit.

-Elaludtunk. Késésben vagyunk-dobáltam ki a szekrényemből egy pár ruha neműt, ami ez esetben egy fekete szoknya, egy fehér pulcsi és egy harisnya. Picit azért hideg van még kint.

-Úristen!-kezdett el kapkodni.-Ennyi üzenet!-nézett a telefonjára.

-Olivér?-kérdeztem.

-Ő is-válaszolt.-Az iskolaszövetkezet is írt, hogy nem vállalnám-e el a fotózást, mert aki csinálta volna megbetegedett.

-Ez szuper!-ért mosolyom a fülemig. Tudom, hogy mennyire szeret fotózni.

Végül egész gyorsan elkészültünk. Végül is muszáj volt. Flo egy fekete farmert viselt és egy bordó kötött pulóvert.

-Na én elugrok a gépért-mondta.

-Rendi, én addig megyek a bandákért-feleltem majd indultunk is utunkra. Kicsit félek tőle, hogy nekem kell fogadnom őket. Kaptak instrukciót, hogy pontban délben legyenek az Uni Hotel előtt. Hát ötvenkilenc van, szóval szednem kell a kis lábaimat.

-Sziasztok!-köszöntem az ember tömegnek. Ugye hat banda, ebből csak az egyik áll hallgatókból a többiek mind külsősök. Voltak egy páran. Kristót és a Shameless többi tagját viszont nem látom.

-Tűpontos vagy!-szólalt meg valaki a tömegből.-Szia Bojtocska!-lépett közelebb. Hát itt van. Kristóf személyesen. Fekete farmert viselt, egy sima fehér cipőt és egy fekete bőrdzsekit, de hogy az alatt mi van az rejtély.

-Szia kis gitáros!-mosolyogtam rá.-Öhm, szóval-kezdtem bele. -Ha mindenki itt van, akkor tájékoztatnálak titeket pár dologról. Először is az én nevem Lora és én fogom nektek megmutatni a verseny helyszínét. Aztán kereken délután négykor jön az első forduló, majd az eredményhirdetés, ami után három csapat folytathatja holnap a versenyt. A többit majd később elmondom.

-Hova pakolhatjuk a hangszereket? Amúgy hali! Olivér vagyok-nyújtotta balját.

-Szia! Lora-fogtunk kezet.-Nos, azt is megmutatom nektek. Gyertek csak utánam-mondtam és ők pedig így is tettek. Elvezettem őket a főépületig, majd be a díszaulába.

-Nagyon szép ez az épület!-szólalt meg az egyik lány.

-Igen, tényleg az. Holnap körbe vezetlek titeket-mosolyogtam rájuk kedvesen.-Itt is vagyunk, itt fogtok fellépni, a hangszereket-mentem tovább.-Ide tudjátok majd addig lepakolni.-vezettem őket egy lenti terembe, amiből az esemény miatt el lettek szállítva a padok és a székek.

-Aki nem hozott hangszert?-kérdezte az egyik srác.

-Máris megkérdezem. Addig várjatok meg az épület előtt.-válaszoltam kedvesen.

-Micsoda szervezés. Hogy nem lehet ezt tudni?-forgatta meg szemét az előbbi illető.

-Ugyan. Örülj, hogy megkérdezi-kelt fel a védelmemben a kis gitáros.-Amúgy maximum játszotok egy másik csapat hangszerén-vonta meg vállait. Én csak egy köszönöm pillantást vetettem felé, majd odamentem az egyik szervezőhöz.

-Szia, bocsi-kocogtattam meg a vállát.-Oh, szia Zalán-mosolyogtam rá.

-Szia Lora! Miben segíthetek?-érdeklődött.

-Azt kérdezi az egyik csapat, hogy mi van, ha nem hoztak hangszert-közöltem váll kocogtatásom indokát.

-Kaptunk kölcsönbe dobfelszerelést, gitárokat, mindent is így, ha valaki nem hozott akkor használhatja azokat. Gondoltuk, hogy nem mindenki fogja elcipelni a sajátját-nevetett kínosan.