Shameless

Ismerős érzések

Visszamentünk a szobánkba és elkezdtem agyalni. Tudom, tudom. Nem jó szokás. Lora olyan érzéseket vált ki belőlem, amit más nem tudott az utóbbi egy évben. Félek. Félek, hogy újra sérülnöm kell. Akkor és ott megfogadtam, hogy nem leszek többé szerelmes és tartom magam ehhez. Legalább is eddig tarottam, de amióta megismertem ezt a lányt sokkal nehezebb.

-Min agyalsz tubi?-ült le mellem Olivér.

-Azon, hogy akadályozzam meg ezt az egészet-csúsztam le a földre, majd számba vettem a nyakamba logó pengetőt és játszani kezdtem vele.

-Mit?-ültem le mellé.

-Szerintem a mi kis Kristófunk nem akar újra szerelmes lenni-ült le másik

oldalamra Márk.

-Pontosan!-mondtam majd felpattantam a földről és fel-alá kezdtem járkálni.

-Ne baszd el!-állt meg előttem Oli.-A múlt miatt nem adhatod fel már most, amikor látszik rajtad, hogy tetszik neked. Nem teheted! Ideje újra szeretned-ütött bele gyengéden mellkasomba.-Ennek a szívnek ideje újra bíznia.

-Egyet kell értenem túróspitével. Adj egy esélyt Lorának. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogod megbánni-folytatta Márk.

-De annyira félek!-temettem kezeimbe arcomat.

-Nem kell! Nagyszerű csávó vagy és ezt ő is látni fogja-bíztatott Olivér.

-Tök kedves tudsz lenni, ha olyanod van-mosolyogtam rá.

-El ne mondjátok senkinek!-nevetett.-Szeretek bunkó lenni-dőlt el az egyik ágyon.

-Isten ments, hogy esetleg megtudják valójában kedves vagy-dőlt le a másik ágyra Márk.

-Pontosan!-kapta elő dobverőit zsebéből Olivér, majd dobolni kezdett a falon.

-Köszönöm srácok!-nyugodtam meg.

-Mit fogsz tenni?-nézett rám a kis aranyom.

-Megpróbálok újra bízni-sóhajtottam.

-Igazán aranyos kedves kis hölgynek tűnik és elragadó a személyisége-küldött felém egy biztató mosolyt Márk.

-Tényleg az-mosolyogtam.-Na de mi van Floval?-váltottam témát.-Hogy és mikor?

-Napokig beszélgettünk és úgy láttam jó vagyok nála, ezért megkérdeztem nem lenne-e kedve összejönni velem és igent mondott. Ez volt két napja és most együtt vagyunk.-avatott be minket.

-És milyen Ő maga?-kíváncsiskodtam.

-Azon kívül, hogy igazán tüneményes-folytatta Márk. Imádom a modorát. A barátnője ezt szereti benne a legjobban. Az aranyosságát, ami ironikus, szava járását és igazából a srácot magát. Én is szeretnék egy ilyesmi kapcsolatot, de tudom, hogy ehhez le kell küzdjem a félelmeimet.

-Szókimondó, parancsolgató, de törődő és kedves. Na meg gyönyörű-válaszolt csillogó szemekkel.

-Jó ilyennek látni-ültem le az ágy végére.

-Milyennek? -ült fel.

-Szerelmesnek-mosolyogtam rá.

-Ez erős szó egyelőre, de nagyon kedvelem-felelt.-Szeretnélek téged is ilyennek látni.

-Annyit megígérhetek, hogy megpróbálom félre rakni a múltat és elismerni, hogy nem mindenki olyan, mint az ex-em.

-Pontosan! Ezt kell tenned!-helyeselt Olivér.

-Igen, ideje elfelejtened azt a rossz illető kis hölgyet-nézett rám Márk.

-Úgy érted kis kurvát?-kuncogott Olivér.

-Ne beszélj igy róla! Akkor se, ha igaz.-kacagott Aranyosi.

-Oké srácok, felfogtam. Inkább beszéljünk a versenyről-tereltem a témát.

-Legyen galambom! Örülsz neki, hogy az első sorból fog neked drukkolni szíved új választottja?-köszi Oli, újra témánál vagyunk.

-Igen! Most örülsz?-mosolyogtam, mert ezen már nem tudtam mást.

-Igen!-vett be a szájába egy rágót.

-Na de komolyan. Ti nem izgultok?-nézett ránk felváltva a mi aranyunk.

-Dehogy is nem!-felelt pitécske.

-Majd ki ugrik a szívem a helyéről-folytattam.

-Én is így érzek, de sajnálattal közlöm, hogy ideje indulni-szenvedte ki magát Márk a kényelmes ágyból. Olivér is hasonlóan tett majd elindultunk a verseny felé. Jézusom, mindjárt elájulok, pedig ez nem jellemző rám.

 Itt is van a legújabb fejezet, ha tetszik dobj egy vote-ot illetve akár várom kommentedet is.

Puszi