My rude boy | Hyunho

- 0 -

- Jó reggelt Minho! - köszön a pszichológus miután leültem a fehér székbe. A nőt figyelmen kívül hagytam és unottan végig néztem a szobába. Fehér volt minden bútor, ami kezdett aggasztani. Nem szeretem az élénk színeket. - Megint azt játszod mint a múltkor? Hát jól van.
- sóhajtott fel gondterhelten, majd kezébe vette a tollát és jegyzetelni kezdett a füzetébe.

- Nem fogok bizalmas dolgokról beszélni másnak. - fordítom el a fejem dacosan, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem is értem ezt az egészet. Miért akarja kiszedni belőlem hogy mi történt? Nem kell a segítsége.

- Minho, értem hogy nehéz róla beszélned, de próbáld meg. - váltott lágy hangnemre a nő. Én csak magatehetetlenül sóhajtottam és hátradőlve a széken a plafont kezdtem bámulni. - Tudom hogy nehéz elfelejtened Jisungot-

- Ne említse meg őt. - szorítottam össze a fogaim, hogy ne engedjem ki a sírásomat. Kezeimet akaratlanul is ökölbe szorítottam és nyeltem egy nagyot.

A fekete hajú nő csak tovább jegyzetelt a füzetébe, miközben néha rám pillantott. Szemeivel a csuklóm körüli hegeket vizslatta, majd újra a szemeimbe nézett, keresve a szemkontaktust, de én képtelen voltam rá nézni.

Már Jisung megemlítése is fáj. Eszembe jutnak az emlékek róla és földbe tipor az érzés, hogy már nem lehet velem. Nem akarom őt elfelejteni, hiszen gyönyörű emlékeim voltak vele, de részben pedig jó lenne már a múlténak tekinteni. Nagy nyomot hagyott az egyszer biztos.

- Ha nem leszel képes továbbra se beszélni nekem akkor menned kell a pszichiátriára. - szólalt meg a hölgy. Hangjában érezni lehetett, hogy ő sem akarja ezt.

Ordítani akartam, üvölteni, mert úgy éreztem ez igazságtalanság. Nem értettem miért kell ennyire komolyan venni ezt. Miért akarnak megmenteni? Úgysem fog segíteni már semmi. A boldogságom már feledésbe merült és soha többé nem leszek olyan boldog mint régen. A boldogságom forrása meghalt, én pedig mehetek utána.

Mire észbe kaptam a nő már telefonált. Nem figyeltem miről beszélnek, mert az idegőrlő gondolataim jobban lefoglaltak. Az alacsony termetű hölgy vissza fordult hozzám a telefonálás után és aggodalmasan leült elém.

- Minden rendben lesz. Ha én nem tudtam segíteni majd a pszichiátrián fognak. - fogta két kezébe a jobb kézfejemet nyugtatásképp, csakhogy ez a pillanat nem a nyugodtságról szólt.

"Meghalnék, ha vissza kaphatnám a boldogságomat" - Minho

"A boldogságod itt áll előtted, csak nem látod a fától az erdőt" - Hyunjin

Hamarosan folytatjuk?? (⁠╥⁠﹏⁠╥⁠)