My rude boy | Hyunho

- 6 -

- Nem lesz baj. - veregette meg a hátamat Changbin, majd kopogtatott a fehér ajtón. Az ajtó mögül léptek szürődtek ki, majd ki is nyílt. Egy barna hajú fiú fogadott minket. Lehet hogy Minho lakótársa, vagy..

Inkább bele se gondolj.

- Sziasztok! Jó látni titeket. - köszöntött mosolyogva. Túl boldog, nekem ez nem tetszik. - Bangchan vagyok. - fordult felém.

Ezután beinvitált minket. Körül néztem a kis lakásban, de semmi új dolgot nem vettem észre. A konyha nem volt széles, de nem is kicsi. Pont tökéletes.

Leültem egy székre Bin mellé, aki érzékelte a jelenlétem és a combomra símított nyugtatásképp.

- Minden rendben lesz. - suttogta, miután Bangchan kiment a konyhából. Szkeptikus voltam ezzel az egésszel kapcsolatban. Úgy voltam vele, hogy miért ne, de most így nézve jobb lett volna ha otthon maradok. Eddig semmi nem történt, akkor minek jöttem ide? Ráadásul Minho sincs itt.

- Szia... Sztok... - akadozott meg egy hang az ajtó felől.  Oda néztem, hogy lássam ki érkezett meg, és nem csalódtam. Minho volt az.

- Ülj le. - somolygott Changbin. Minho leült egy székre, pontosan mellém. Nem volt ellenemre, de örültem volna ha elém ül, nem pedig mellém. Egy kicsit zavar, így közelebb van hozzám.

Bangchan is visszatért. Amint megpillantotta Minhot, egy puszira oda hajolt hozzá, majd leült mellé, az az elém. Az asztal alatt is fogták egymás kezét, ami engem mégjobban zavart, mint az hogy a közelembe vannak. Changbin és Bangchan jól el beszélgettek, de nekem semmi közöm nem volt ehhez a témához, ráadásul ki is zártak a beszélgetésből. Ahogy láttam, Minho se volt másképp. Felém pillantott egyfolytában, de nem értettem mit akar. Végül egy sóhajtás után felállt és megfogta a kezem. Felrángatott a székből és húzott maga után.

- Mi csinálsz? - próbáltam lefogni, hogy ne menjen tovább.

- Ezek ketten jól el vannak és láttam rajtad hogy unod a társaságot.

- De attól még nem kell rángatni. Ha szólsz akkor megyek. - vettem ki mancsa közül a kezemet és követtem őt. A szobájába vezetett. Minho a szoba végén elhelyezett kanapéra dőlt. A redőnyök közt lágyan szűrődött ki a fény.

Leültem a kanapéra. Minho is felült, majd rám vezette a tekintetét. Túlságosan is a gondolataiba merült, hiszen folyamatosan engem nézett. Végül megszakította a köztünk lévő szemkontaktust és maga elé nézett.

- Még mindig hihetetlen hogy tényleg eljöttetek. - motyogta magában. Térdeit felhúzta és rátámaszkodott a kezeivel.

- Changbin nagyon akarta hogy eljöjjünk. Nélküle el se indultam volna. - kuncogtam, mire sikerült egy halk kacajt kicsalnom Minhoból.

Minho csendben maradt. Karjai alatt a lábai megremegtek. Folyamatosan csak egy pontba bámult, ami kezdett megrémiszteni. Nem tudom mi történt vele. Megszállta valami faszom démon?

Ez most komoly helyzet, Hyunjin szedd már össze magad!

- Jól vagy? - néztem rá, de ő nem mozdult. A hátára símítottam, hátha azzal komfortosabban érzi magát, de mint aki nem érzékelte az érintést, ugyanúgy maradt. - Minho, mit érzel?

- Azt hiszem, látok valakit.. - szinte suttogott, olyan halkan beszélt. Körül néztem a szobába, de semmit nem láttam. Innen már biztos voltam, hogy csak hallucináció az egész nála.

Minhot velem szembe fordítottam. A szemeit vizslattam, próbáltam vele szemkontaktust tartani, de neki ez nehezére esett.

- Miket csinál az a valaki? Beszél hozzád? Bánt? - a barna hajú csak bólogatott.

Levettem a kesztyűmet, felfedve a kezemet. Lágyan megérintettem Minho arcát és csokor szerűen köré fontam. Nem értette mit csinálok, de nem is baj. Majd megérti.

- Érzed az érintést? Az a valaki ilyet nem tud. -  beszéltem hozzá halkan, ami megnyugtatta őt. Gyorsan ellazult a karjaim közt, majd végül a vállamra hajtotta a fejét. - Minden rendben van.. - simogattam a hátát.

Tudom, hogy Minho egy kíváncsi személy, és nagyon érdekli hogy miért is hordok olyan kesztyűt, de eddig egyszer sem nézett egyik kezemre se. Ezt értékelem benne.

- Köszönöm. - motyogta a vállamba.

Minho szépen lassan összeszedte magát és arébb húzódott. Én a kesztyűm után keresgéltem, mire a barna hajú elfordult. Végül felvettem a textilt és szóltam Minhonak, hogy vissza fordulhat.

- Erről ne beszélj senkinek. - mondtam neki érzelemmentes arccal.

Esküszöm próbálok mostmár rendszeresen írni, mint régen, csak megint megakadtam valahol :')