My rude boy | Hyunho

- 13 -

- Kérlek máskor ne csinálj ilyet. Ha ilyesmi történik akkor beszélj velem vagy akár sírd ki magad a vállamon, csak ne vagdosd magad. - szólalt meg Changbin egy hosszas csend után, miközben újra bekötözte az alkaromat.

Mikor először meglátta a kötést, leszidott, de belátom, hogy jól tette. Hülye voltam és nem kellett volna ezt megtennem. Már csak attól félek hogy Hyunjin mit reagálna erre. Ő nem olyan mint Changbin, nem ápolgatna és ölelgetne. Nem is tudom, talán kiabálna velem? Nem tudom. De viszont ha tényleg kiabálna akkor nem tudom mitévő legyek.

Changbin befejezte a kötést és magához ölelt. Kezével lágyan círógatta a hátamat, miközben enyhén ringatózott nyugtatásképp. A vállára hajtottam a fejem és könnyezve kinéztem az ablakon. Délután volt. A barna hajú lassan eltávolodott tőlem.

- Lassan már a vacsorát kell csinálnom. - kelt fel a kanapéról. Elernyedt végtagjait kinyújtóztatta, majd rám nézett. - Mégegyszer ne nyúlj a pengéhez. - majd kiment a konyhába.

Laposakat pislogtam. Sóhajtva néztem Changbin irányába. Igazából jól esett az ölelése, de tudom hogy nem ölelgethet addig, ameddig akarom.

Fáradtnak éreztem magam, úgyhogy elfeküdtem a kanapén. Szememet lehunytam és mint egy puding, szinte teljesen elpunnyadtam.

Kulcszörgés ütötte meg a fülem, mire fel is ébredtem, viszont annyira fáradt voltam hogy nem mozdultam meg, csak a kanapé háttámlájának fordultam szembe. Újra lehunytam a szemem, hogy aztán az álmok kapuja vegyen célba.

- Minden rendben lesz. - éreztem meg két puha ajkat az arcomon. A nemrégiben haza érkező fiú befészkelte magát mögém. Karjait körém fonta és felsóhajtott, mikor ellazult minden izma, mert végre pihenhetett.

Nem tudom már mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem fel, hogy a házban sötét van. Hyunjin már nem volt mögöttem. Ásítás közepette felültem a kényelmes kanapén, majd körül néztem a sötétbe burkolózott nappaliban. Az egyetlen fényforrás az ablak volt, mivel nem volt lehúzva rajta a redőny.

Felálltam a kanapéról és a konyhába vettem az irányt. Az asztalon csak egy cetli volt, mellette pedig a Changbin által elkészített ebéd, ami már kihűlt.

"Elmentünk boltba. Ha éhes vagy edd meg az ebédet, neked van kitéve"

Changbin & Hyunjin

Az ételt a konyhapultra tettem. Jelenleg semmihez nem volt erőm, éhesnek meg nem éreztem magam. Leültem a székre. Amint kinéztem a kicsiny ablakon, a fák lombjait fújva a szél adta a tudtunkra, hogy bizony már itt az ősz. Nagyot sóhajtva felálltam és az ablakhoz tipegtem, hogy aztán kinyissam azt.

A hideg levegő szinte arcon csapott, de most jól esett. Idebent alig volt levegő és már kezdtem rosszul lenni. Ahogy kinéztem a járókelőkre, csak néhány gyereket vettem észre a járdán, akik fociztak. Nevettek, hangosak voltak, a fekete fehér labdát pedig ide-oda rúgták egymásnak. Az sem zavarta Őket, hogy időközben eleredt az eső.

Sóhajtva vissza néztem a pultra. Az egyik fiókot kihúztam, hátha találok benne valamit ami kell, viszont a fiókban csak néhány fecni darab volt és cigaretta gyújtóval. Az említett két tárgyat kivettem a kis fiókból, majd nemes egyszerűséggel felültem az ablak párkányra. A dohánytermék végét meggyújtottam miután a szám közé helyeztem, majd egy nagyot beleszívtam és kifújtam azt. Érzem, ahogy a nikotin szétárad a testemben és megnyugszok.

- Az Changbin cigije. Ha látja hogy nincs a helyén akkor harap érte.
- támaszkodik a párkányra Hyunjin, mire majdnem megugrok, annyira megijedtem a hirtelen megjelenésétől.

- Csak egy szálat terveztem elszívni.
- forgattam meg a szemem.

- Remélem is. - motyogta magában, majd felpattant az ablak párkányra velem szembe. Először csak az ablakot bámulta. Lekötötte figyelmét az utcán játszadozó gyerekek. Nyelt egy nagyot és vissza nézett rám. A cigarettát kikapta a kezemből és szívot belőle egyet, mire szemem szám tátva maradt. Nem tudtam mire véljem ezt.

Hyunjin csak elmosolyodott, majd a cigi csikket elnyomta és kidobta a nyitott ablakon, mire vállon csaptam.

- Au! Ez fájt! - nyafogott, majd az említett részre fogott. Úgy nézett ki mint egy hisztis kisgyerek, és ez eszméletlenül aranyosnak találtam.

Hyunjin rámutatott a vállára ahol megütöttem. Közelebb hajoltam hozzá és egy gyógypuszi féleséget adtam a területre.

- A szám is fáj, adsz rá puszit?
- mutatott cseresznyeszín ajkaira, amit addig csókoltam volna amíg lehetséges. És meg is tettem. Hajába markolva közelebb vontam magamhoz és ráhajoltam kívánatos puháira.