Hyunjin szemszöge
- Menjetek ki a konyhából! - kezdett el üvöltözni Changbin ahogy beért a konyhába. A barna hajúval szétrebbentünk, Minho még le is esett volna a párkányról ha nem nyúlok utána.
Minho lehajtotta a fejét. Én leszálltam az ablak párkányról és a szobámba vezettem őt. Láttam rajta, hogy zavarja a dolog.
- Majd lenyugszik. Nem haragtartó. Fél óra múlva mosolyogva fog benyitni vacsorával. - legyintettem egyet és leültem mellé. - Holnap menni kéne már dolgozni.
- Ne rontsd már el a kedvem mégjobban! - emelte fel a kezét, hogy megint vállba csapjon, viszont lefogtam hogy ne tudjon megütni.
- Inkább csókolj meg. - mosolyodtam el.
- Nem. - nyújtotta ki a nyelvét, mint egy óvodás, és arébb fordult.
- Légysziii. - könyörögtem neki, de ez nem hatott rá. Egy sóhajtás keretében a nyakához hajoltam és egy apró puszit adtam rá, de nem reagált. Rámarkoltam a combjára, mire a szájába harapott.
Kezével a pólóm alá nyúlt és újra csókolni kezdte az ajkaimat.
(...)
Csípőjét gyorsan mozgatta, miközben a számat ostromolta édes csókjaival. Kezével a torkomra fogott, mire fennakadtak a szemeim a túl sok inger hatására. Ujjai lecsúsztak a mellkasomra, majd ajkaival a nyakamon folytatta az előbbit.
- Szeretnéd ha beléd élveznék?
- mosolyodott el féloldalasan, majd beharapta az ajkait. Izzadt teste ahogy lomhán mozgott, kezével mellettem támaszkodva folyamatosan engem nézett.
Remegő combjaimat szétfeszítette, miközben a fülemhez hajolt hogy súghasson valamit bele.
Zihálva ültem fel. Mellőlem Minho is felkelt és álmos fejével aggódóan nézett rám. Én lerúgtam magamról a takarómat és mikor lepillantottam az ágyékomra gyorsan az ölembe vettem a párnámat.
- Mi a baj? - símított a vállamra. Az ölembe lévő párnára pillantott és mint aki megvilágosodott, úgy kiáltott fel. - Ohh~ szóval olyan baj.
- kuncogott, viszont én nem találtam ezt viccesnek.
- Inkább segíts. - küldtem felé egy gyilkos pillantást, de Minho csak fejét megrázva kikelt az ágyból. - Most mit csinálsz?
- Azt mondtad segítsek, nem?
- ráncolta össze a homlokát. Mikor az ágy másik végébe ért kikapta az ölemből a szürke párnát. Végig símított az államon miközben két oldalra húzta a lábaimat és közéjük helyezkedett el, pont úgy mint az álmomban.
Egyik kezével felemelte a csípőmet, másikkal pedig elkezdte lehúzni a nadrágomat. Folyton a szemembe nézett, ami miatt kínosan éreztem magam. Tudom hogy csak jót szeretne nekem és nem akarja hogy rosszul érezzem magamat, de nekem fura volt ez a helyzet, hogy pont ő van felül.
- Álljak meg? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen, vagyis nem tudom! - pirultam el szégyenemben.
- Cuki mikor elpirulsz. - csókolt nyakamra, mire elengedtem egy megkönnyebbült sóhajt. Amikor hátrébb húzódott, hogy a szemeimbe nézhessen, elmosolyodott. Vissza hajolt a nyakamhoz és lágyan csókolgatta, miközben egyik kezével benyúlt a nadrágom alá. Egy pillanatra megállt, de én nem ellenkeztem, ezért ujjaival befurakodott az alsóm alá is és úgy fogott rá merevedésemre.
Halkan sóhajtoztam, de próbáltam visszafogni a hangom mikor meghallottam hogy Changbin kinyitotta az ablakot a nappaliban. Realizáltam, hogy elég közel van hozzánk, és gyakorlatilag az ő házában csináljuk ezt, és így mégjobban elfogott a szégyenérzet. Tudom hogy őt nem igazán érdekli mit csinálok a szobámban, de a mostani helyzet nekem teljesen új.
Minho előttem térdelt az ágyon, de vissza hajolt a nyakamhoz. Az érzékeny bőrt néhány helyen megszívta, néhol meg is harapta, amitől elengedtem egy halk nyöszörgést.
Teljesen levette rólam a nadrágomat, ami miatt szégyenlősen húztam össze a lábaimat, de Minho lefogta, hogy ne tudjak mozdulni. Az utolsó textil darabot is levette rólam és végig nézett rajtam. Mellkasomat simogatta miközben egyre lejjebb haladt. Megállapodott a hasamnál és lehajolt, hogy végig nyaljon a kockáimon. Hajába markoltam, miközben közelebb vontam magamhoz, de nem számoltam azzal, hogy Minho lejjebb akar haladni.
- Hmm... Ahh! - görcsösen markolgattam Minho tincseit. Fejemet hátravetettem a párnák közé és élveztem kényeztetését. Fejét elkezdte fel-le billegetni, farkam tövét pedig kezével kényeztette.
Az ajtón kopogás szürődött be. Changbin kopogtatott, miszerint ideje lenne elkészülni. Jelenleg azt se tudtam, hogy elszégyelljem magam vagy élvezzem amit Minho csinál.
Nem haltam meg csak szarul vagyok rn ;)
أنت تقرأ
My rude boy | Hyunho
أدب الهواةLee Minho még mindig a múlton rágódik és nem tudja elengedni a történteket. Pszichológusa dilemmában van, hogy pszichiátriára küldje a fiút vagy sem, hiszen nem tud neki megnyílni sehogy. Minho képtelen az érzéseiről beszélni és egy zárkózott ember...
