My rude boy | Hyunho

- 3 -

- Légy jó. Majd délután jövök érted. - simít arcomra Bangchan, majd miután körbenéz, hogy van-e valaki a közelébe, felém hajol és egy gyors csók után vissza szalad a kocsihoz. Elmosolyodtam és integettem neki, mielőtt még elhajtott volna. Próbáltam felfogni, hogy mi is történt, de nem tudtam szóhoz jutni. Hogy ne gondolkozzak ezen tovább, kinyitottam az üveg ajtót és beléptem a kávézóba. Még senki nem volt itt, tehát jókor érkeztem.

Ahogy hátra értem a konyhába, Hyunjint véltem felfedezni, ahogy a széken ül, úgy mint tegnap. Barna kesztyűje kicsit lehúzódott, de semmit nem láttam rajta. Akkor mégis mit takar ennyire?

- Mit bámulsz takonypóc? - kérdezte kicsit sem kedves hangnemben.

- Egy picit lehúzódott a kesztyűd, de semmit nem látok rajta. Mégis mit takarsz ennyire? - kérdeztem kíváncsian, de nem várt választ kaptam.

- Ne üsd bele mindenbe az orrod. Van olyan dolog, amihez semmi közöd. - morogta idegesen. Látszott rajta, hogy próbálja visszafogni magát. Azt hiszem, érzékeny pontra tapintottam.

Hyunjin felállt a székből és kiment a konyhából. Úgy éreztem ezt én basztam el most és nem kellett volna kérdezőködnöm. Igaza van, tényleg semmi közöm ehhez.

A hűtőhöz tipegtem és lábujjhegyen állva próbáltam levenni a tetejéről a kettő fém edényt. Már az ujjamat súrolta a tányér, mikor kivágódott az ajtó. Megijedtem a hirtelen ajtónyitásra, ami következtében megborítottam az edényeket. Én elestem, és jöttek utánam az edények. Az egyik fejen is talált.

- Jól vagy? - próbált felsegíteni a fekete hajú. A két edényt összeszedte a földről és a pultra tette, majd oda húzta a széket és leültetett rá.
- Mit gondoltál, mégis mit csinálsz? Normális vagy? - szidott le, ami jelen pillanatban nem esett jól. Fájt a fejem, hiszen eltalált az egyik fém edény.

Changbin is bejött a konyhába. Azonnal ide sietett hozzám, hogy megnézze jól vagyok-e. Hozott egy hideg ételes zacskót, amit a szememre rakott.

- Vigyázz magadra. - mondta, majd lassan kisétált. Hyunjin szigorúan nézett engem, de nem tudta tettetni hogy mérges. Úgy látom, csak aggódik.

- Ha tudtam volna előre, hogy közveszélyes vagy akkor nem engedlek konyha közelébe.
- sóhajtott fel, majd elvette tőlem az ételes zacskót. Kezével megfogta az állam és feljebb emelte a fejem és szemügyre vette a sérült területet.

Innen nézve Hyunjin nagyon vonzó. Sötét barna szemei közvetlen a szemembe néznek, ujjai nem engednek a szorításából. Hosszasan tanulmányozza a sérült részt, mielőtt megszólalna.

- Ez be fog lilulni. Így meg nem engedlek pincérkedni úgyhogy egy ideig te dolgozol a konyhában. - szabta ki az új feladatomat. Kezét elvette az államról, majd vissza adta a hideg ételes zacskót, hogy hűtsem le a szemem.

(...)

Boldogan szaladtam Bangchanhez. Ő is örült, hogy viszont láthat, de furcsállva nézett rám a seb miatt.

- Mi történt? - esett kétségbe.

- Véletlen magamra borítottam az edényeket. - motyogtam, mire Chan gondterhelten sóhajtott és átkarolt. Elindult a kocsi felé, én pedig követtem őt.

Chan belült a volán mögé, én pedig az anyósülésre. Becsatoltam magam az övvel, majd megvártam amíg Bangchan elindul. Vissza jöttek az emlékek ma reggelről. Tényleg nem akarom tudni Hyunjin dolgait, csak egyszerűen kíváncsi voltam, de ha neki nehezére esik erről beszélni akkor nem firtatom tovább. Nem szeretném ha haragudna rám. De az edényes eset után úgy tűnt mégis csak aggódik értem. Ez olyan bonyolult...

- Min gondolkozol? - szakított ki a gondolataim közül Bangchan. Én csak megráztam a fejem, hogy tudassam vele hogy nem akarok erről beszélni.

Tényleg ennyire idegesítő vagyok? Mindenkinek csak egy plusz teher vagyok? Biztos. Nem szeretem, ha valaki mérges rám. Szeretném jóvá tenni a reggeli incidenst, de be kell látnom, hogy jobb lesz ha meg se említem.

- Hoztam vacsorát. - kopogtatott be Bangchan. Az ajtóra néztem, ami nem sokkal később kinyílt.

A tálcát az asztalra tette. Leült mellém a kanapéra, mire én is felültem. Nem tudtam mit akar. Szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött belőle. Meggondolta magát talán?

Hirtelen az ölébe húzott. Érintése most nem a megszokott volt. Durván viselkedett. Még egyszer végig nézett rajtam, majd tarkómnál fogva közelebb húzott magához és egy heves csókba invitált.

Minden érintésed megbabonáz, és ezt bőségesen kihasználod. Miért játszadozol velem?