I Am The Luna

4.rész

ZARA.

Másnap korán odaérek a Falkacsarnokba. Sebastian írt egy SMS-t, hogy küldjön-e autót, de én visszautasítottam, mondván, egyedül is  eljutok oda.

Egy egyszerű fekete ruhát vettem fel, anya pedig kontyba tűzte a hajam.

– Biztos vagy benne, hogy nem akarod, hogy bekísérjelek? – kérdezi anya, miközben megérinti a kezemet.

Bólintok: "Rendben leszek, csak várj itt rám."

Lassú, kecses léptekkel elindulok befelé, és a harmadik emeletre megyek. Meglepve tapasztalom, hogy még nem változtatta meg a pin kódot. Talán elfelejtette.

Sebastian irodája felé közeledve felemelem a kezem, hogy kopogjak, amikor egy ismerős hang cseng a fülembe:

– De én itt akarok lenni. – szólal meg Alice édes hangon. Felnyög, majd duzzogni kezd , akár egy gyerek.

„Ez a kettőnk dolga Zarával. Találkozunk kint, ha kész."

Alice nyilvánvalóan maradni akar  és szemtanúja lenni annak, hogyan utasít vissza Sebastian.

Egy részem megkönnyebbült. Az már tényleg megalázó lenne,  ha Sebastian megengedné neki, hogy maradjon és végignézze, mennyire szenvedek az elutasítástól.

Már mindent elvett tőlem, de még mindig nem akarja kihagyni az esélyt, hogy bántson.

– Akkor jó. – Hallom, amint beletörődve elfogadja Bastıen döntését.

Az ajtó nyitva áll, én pedig Alice-el szemben találom magam.

Rám néz, szép arcán önelégült mosollyal, de ettől csak még rondábban néz ki.

Nem szól egy szót sem, a válla megüti az enyémet, ahogy kimegy.

A hátára pillantok, miközben ő önelégülten dúdolászik. Természetesen számára ez az elutasítás maga a boldogság.

Előre nézek, ahol Sebastian ül az asztala mögött. Jóképű, mint mindig a sötétkék öltönyében, de az arca érzelemmentes.

Belépek és becsukom magam mögött az ajtót.

Feszült csend tölti be a levegőt.

– Kérsz egy italt? – kérdezi, kivesz két poharat a bárjából, és felvesz egy üveget
abból, ami valaha a kedvenc borom volt.

– Nem, köszönöm. – mondom halkan.

Visszautasításomra azonnal elsötétül a kedélye. Tölt magának egy pohárral,  egy gyors mozdulattal le is húzza.

– Akkor fejezzük be ezt az elutasítást. – mondja hidegen, miközben leteszi a poharát.

Mély levegőt veszek, a szívem hevesen kalapál, miközben a lehető legjobban felkészülök. – Gyerünk. – válaszolom elszántságtól felvillanó szemekkel.

Nem hagyom, hogy lássa ez mennyire összetör engem.

Egy pillanatig figyel engem..

„Én, Sebastian, a Dark Hollow Falls falka alfája, elutasítalak, Zara Toussaint,

mint páromat és Lunát.”

zihálok, ahogy a fájdalom hasít a mellkasomba, és érzem, ahogy a kötelék hevesen elszakad tőlem, de emelt fővel tartom magam. Nem vagyok hajlandó táplálni Alice önelégült győzelmi vigyorgását, amikor együtt nevetnek ezen a pillanaton.

Sebastian engem figyel, mintha nem hinné, hogy képes vagyok rá.

– Én Zara Toussaint, a Dark Hollow Falls falka egykori Lunája, elfogadom az elutasításodat, Alfa Sebastian King. Nyöszörgés hagyja el ajkaimat, ahogy érzem, hogy a köztünk lévő kötelék végső szálai elszakadnak és gyötrelemben maradok. A torkomhoz kapok, érzem, hogy ég.