I Am The Luna

19.rész

ZAIA.

Két nap telt el a Szilveszteri bál óta. Valerie nem hívott fel.. még akkor sem keresett, amikor megpróbáltam üzenetet hagyni neki vagy bevállalva a kockázatot én tárcsáztam a számát..

Egyszerűen semmi.

Azt hiszem, Sebastian rájött, hogy kapcsolatban állunk.

Keserűséget hagy bennem, de ő önző... ez elég világos. És bármennyire is szeretném megtalálni a módját, hogy kapcsolatot tartsak Valerie-vel, nem tehetem ki annak, hogy csak a saját érdekemben megnehezítem az életét.

Sebastian haragja elszabadulhat, és megbüntetheti, amiért beszél velem... Nos, az nem lesz szép.. és igazságtalan is vele szemben. Annyi mindent köszönhetek neki.

Egy részem meg akar küzdeni érte, de jelenleg terhes vagyok és a babáim prioritást élveznek.

Előbb helyre kell hoznom az egészségemet, mielőtt a világgal is szembeszállok.

Egy kávézóból, ami távol van Axel falkájától, névtelenül találkozót kértem apámmal azt mondva, hogy tudom, hol van a lánya. Meglepő módon tudni akarta és úgy tűnik, keresett engem.

********

A szálloda privát éttermében ülök. Épp most érkezett meg az étel, de apa még nincs itt. Megfordulva fürkészem a kinti macskaköves utcát. Ez egy csendes környék. A redőnyök részben le vannak húzva, fénycsíkokat vetve az asztalra és a szőnyegre.

Széles karimájú kalap van rajtam, napszemüveggel, így a lehető legjobban álcázom magam.

Nyílik az ajtó, én pedig felnézek. Egy fekete öltönyt viselő férfi lép be. Az ő rézszínű haja pár árnyalattal sötétebb, mint az enyém, kicsi ezüsttel fűszerezve. Kék szemei azonnal rám esnek és int az embereinek, hogy maradjanak kint.

- Itt várjatok. - parancsolja mély, kavicsos hangján.

- Igen, Alfa - válaszolja valaki halkan és az ajtó becsukódik mögötte.

„Szóval végre megmutattad magad" - jelenti ki.

Felállok, mert tudom, hogy felismert.

- Atyám - mondom és kissé lehajtom a fejem előtte.

- Zara... nem hiszem el.. mindenhol téged kerestelek. - a hangjában ingerültség érződik, de nem akkora haragja, mint ahogy gondoltam.

Ez egy jó kezdet.

Leveszem a szemüvegem és a kalapom, miközben apa a hasamra bámul, homlokát ráncolva.

- A gyerekét várod? - kérdezi élesen.

Lenézek, mielőtt intek neki, hogy foglaljon helyet velem szemben. - Ez egy hosszú történet... de igen.

- És eldobott téged? - kérdezi, miközben leül haragtól felvillanó szemekkel.

"Alice visszatért, és szeretnének együtt lenni, és ez rendben van, megtehetik."

Apa az asztalra csapja az öklét, amitől az edények megrezzennek. - Tudja, hogy terhes vagy?

Érdekes, apa tényleg haragszik a kedvenc lányára?

- Tudja - mondom halkan.

- De nem azért vagyok itt, hogy megkérjelek, javítsd ki a dolgokat vagy hogy panaszkodjak rá.

Szólni készül, de elhallgat, mintha az imént kimondott szavaim zavarba ejtenék.

Összeráncolja a homlokát, ahogy az ételre mutatok. - Először együnk, mielőtt kihűl. Aztán rátérek a lényegre." - mondom.