I Am The Luna

29.rész

ZARA.

James megpróbálja leplezni meglepett kuncogását, miközben dühösen rápillantok Sebastianra, látva a szemében az ingerültség, megaláztatás és düh villogását, ahogy rám mered.

– Ezt minek kellett? - fenyegetően morog, megérinti az állkapcsát.

– Ez azért volt, mert túllépte a határait, Mr. King. Ha nem szeretné, hogy még egyszer pofon vágjam, ne feledje, hogy létezik személyes tér – válaszolom fagyosan.

Szemeim narancssárgán villognak, ahogy felnézek a férfira, aki most veszélyesen hideg szemekkel néz le rám.

– Mégis végignéztél rajtam, mikor beléptem. – vicsorog, fenyegetően, mire  gúnyosan nézek rá.

"Igazán? Szóval csak azért, mert meglepett a tény, hogy nem vagy olyan dögös, mint néhány évvel ezelőtt, úgy gondoltad, hogy azt  mondhatsz és csinálsz, amit akarsz? – válaszolom hitetlenkedve, remélve, hogy bevette a hazugságomat.

Felvonja a szemöldökét, miközben a falhoz csapja a kezét, és a karjai közé szorít. A szívem dobog, és utálom, ahogy a puncim összeszorul.

Koncentrálj, Zara.

– Mindketten tudjuk, hogy ez hazugság.  válaszol arrogánsan.

– Ó, kérlek, ennyire ne bízd el magad.- vágok vissza szememet forgatva.

Nem fogom beismerni, hogy beindított a látványa!

Elmosolyodik: „Mondd hát, mi zavart? Hogy jó kislánynak neveztelek?..
Akkor rossz kislány vagy, Zara?” - ég az arcom a közelségétől, majd eszembe jut, hogy James is itt van és hall minket.

– Nem, de ha folyamatosan belépsz a személyes terembe, akkor belőled is kislányt csinálok! De hogy jó vagy rossz kislányt, az a te választásod.”

Felvonja a szemöldökét, én pedig összeráncolom a homlokomat.

– Különben is..Miért hiányozna a farkad, ha rég végeztem veled? – magyarázom. Rendkívül lassan beszélek, mire James nevetésben tört ki.

– És elmondod mit tervezel? Ha nem hagy békén, levágod és kidobod a farkát? Vagy elégeted a kandallóban? – mondja nevetés közben.

– Hm, nem rossz ötlet ! De mivel olyan kedves vagyok, hagyom, hogy Sebastian döntsön. – válaszolom, ellökve magamtól az elázott férfit.

Már most meleg van itt és utálom, hogy a szívem ilyen hevesen dobog a közelsége miatt. Elkomolyodok, és arra várok, hogy James abbahagyja a nevetést, mielőtt közéjük nézek.

– Miért vagy itt, Sebastian? – kérdezem halkan.

„Az igazságot akarom, se többet, se kevesebbet. Hagyjuk abba a játékot, már eltelt három év. ”

Tekintete a kezemre esik és mélyen összeráncolja a homlokát, mielőtt bólint.

– Ahogy mondtam, beszélni akartam veled – mondja.

Anélkül, hogy bárki tudná, hogy itt vagyok, mindenki azt hiszi, hogy egy másik államba mentem egy üzleti találkozóra és szeretném, ha ez így is maradna.”

– Miért a titkolózás? – kérdezem keresztbe font karral és elfordulok tőle.

Intenzív tekintete kezd túlzásba esni. A kezem megsimogatja a mellkasát, de nem vagyok hajlandó ránézni.

– Mert zsarolva voltam és vagyok most is.

Nem tehetek róla, de élesen ránézek ezekre a szavakra, a szívem egy kicsit hevesebb tempóra vált.