I Am The Luna

32.rész

ZARA.

„ Hajtsd le a fejed. Igaz, nincsenek kamerák, de akkor is. Megyek és kiveszek egy szobát." - mondja, mikor végre találtunk egy ócska motelt, miután egy kicsit körbejártuk. Nem egy superior inclusive, de jobb a semminél.

Az elején, bár nem örültem, hogy ő itt van velem, most hálát adok az Istennőnek érte. Ha nem lenne Sebastian éles irányérzéke, akkor még mindig kint lennénk a viharban.

„Szobákat." helyesbítek.

„ Vagy egy szobát két külön ággyal. A kintről látott égő lámpákból ítélve, azt hiszem, eléggé tömve vannak." - válaszolja.

Megforgatom a szemem. - Mhmm, ez nem egy klisés romantikus regény, Sebastian - suttogom.

„Két szoba." -szúrós pillantást vet rám, mielőtt az íróasztalhoz lép.

Halkan beszél a pult mögötti félálmos férfival, majd látom, hogy kulcsot adnak neki.

Várj.. mi van?

Egy kulcsot kapott??

Már épp kinyitom a számat, amikor közeledik és ujját az ajkaimra teszi.

"Csak egy szobájuk van. Szóval ez vagy az autó zuhany nélkül." - mondja lenézve rám.

- Na, mi lesz, dögös naci? Mert én biztos nem alszom az autóban."

Összeszorítom az állkapcsomat. Ez nem lehetséges!

- Csak egy szobát kértél - motyogom.

Nem bölcs dolog egyedül lenni Sebastiannal egy szobában. Semmiképpen sem.

- Egyáltalán nem. Megkérdeztem tőle.

...de mint látom, nyilvánvalóan fél egy szobában maradni velem. - suttogja gúnyosan, ahogy lehajol és elmosolyodik.

" Javítson ki, ha tévedek, Ms. Toussaint.

- Ó, kérem, tulajdonképpen az egyetlen hátráltató tényezőm a hangos horkolása, Mr. King. - motyogom, miközben a kezében lévő kulcsra pillantok.

19-es szoba, második emelet...

Felmegyünk a sötétkék szőnyeggel borított lépcsőn, majd végig a folyosón a 19-es szobába. Kinyitjuk az ajtót és belépünk. Felkapcsolom a villanyt és megkönnyebbülésemre a szoba sokkal jobb, mint gondoltam.

Főleg az előtér falán lévő foltokkal és az ütött-kopott szőnyeggel, de így is elég tiszta volt vagy legalábbis annak tűnt. Jelenleg bármiért hálás vagyok. Szemem a keskeny franciaágyra esik, ami a szoba nagy részét elfoglalja, Sebastian pedig szinte beesik az ajtón.

- Most azt tervezed, hogy mégis kimész az autóba vagy arra vársz, hogy az ágyig vigyelek? - kérdezi gúnyosan.

Összeráncolom a szemöldökömet és előrelépek, ahogy belép utánam, majd becsukja az ajtót. Amint ezt a mozdulatot megtette, ismét olyan érzésem támadt, túl szűk a hely idebent.

- Egy ágy van - közlöm a nyilvánvalót.

Felhúzza a szemöldökét, a táskát az egyik fal mellett ülő kis komódra dobja és vetkőzni kezd.

- Sebastian! - mondom, amikor a teste látványától a szívem kihagy egy ütemet és rájövök, hogy van egy új tetoválás a hátán. Ez... rohadt szexi...

Válaszolni készül, amikor hangokat hallunk:

„Ah! Erősebben!" - a halk nyögések és csattogások hangjaitól megdermedek.