I Am The Luna

21.rész

SEBASTIAN

Késő este van, amikor végre hazaérek. Miután eljöttünk Smith-éktől, Valerie lakásához mentem, de nem találtam mást, csak annyit, amennyit az osztag. Elvettem tőlük a telefonját, abban a reményben, hogy benne lesz Zara új száma, de nem nincs.

Kíváncsi vagyok, van-e másik telefonja.. hmm.. talán megkérem a csapatot, hogy kutassák fel az összes készülékét.. bár nem hinném, hogy tart még egyet..
De abban biztos vagyok, hogy kapcsolatban maradtak. Viszont azt még James sem tudja, hogy Valerie miért nem mondott el neki többet, mint amit már tudott.

Az e-mailjei ellenőrzése sem hozott semmit.. az egyetlen említésre méltó néhány e-mail egy másik orvossal a méreggel és Zara vérével kapcsolatban.

Kinyitom a kastély bejárati ajtaját, belépek, kigombolom az ingem, miközben nekidőlök az ajtónak és végigbámulok a folyosón.

Az emléke, ahogy kecsesen végigrohan a folyosón, átkarolja a nyakam, megcsókol és kisegít a kabátomból..

Zara egyszerűen minden: gyönyörű, tiszta szívű, erős, magabiztos és szexi.. Hiányzik... hiányzik az érintése; a mosolya.... az íze....

Meztelen képe tölti meg az elmémet és lehunyom a szemem.

Ne most... francba..- felnyögök belül.

Több mint négy hónap telt el azóta, hogy nemi életet éltem... mióta elment. A róla szóló álmok pedig csak megnehezítik a dolgom, az ezekre történő önkielégítés meg aztán korántsem az igazi.

Ezt tettem... De bevallom, megérdemlem ezt. Ellököm magam a faltól, felmegyek az emeletre, elhaladok a régi hálószobánk mellett. Megállok és az ajtót bámulom, nem tudom rávenni magam, hogy bemenjek oda.

Vajon maradt valami az illatából? Kinyitva az ajtót, egyből erős nosztalgiahullám ér el. Nem tudtam belépni.

"Na nézd csak, ki döntött úgy, hogy visszatér." Apa éles hangja felé fordulok. Enyhén összeráncolom a szemöldököm és megdöntöm a fejem.

- El voltam foglalva azzal, ami most történik - mondom halkan, nem akarok vitatkozni vele. Becsukva az ajtót, elhaladok mellette, amikor „Sebastiannak" szólít.

Nem válaszolok, várom, hogy folytassa.

„Ez a falka lassan átmegy kutyába. Hozd helyre a dolgokat vagy add fel a címedet!"

Ráncolom a homlokomat. Elfelejti, hogy én tettem jobbá ezt a falkát. -

Azt hiszem, megszoktad azt a szintet, amire én emeltem ezt a falkát. Nos, sajnálattal közlöm, hogy csak visszatérünk ahhoz, amilyen akkor volt, amikor te voltál az Alfa. - válaszolom keményen.

Meg sem várva a választ, elmegyek.

- Sebastian!

- Nincs időm a baromságaidra.

- Ne fordíts nekem hátat, Sebastian. - figyelmeztet fenyegetően

- Nem... de most én vagyok az Alfa és jobb, ha tisztelsz engem. - vicsorogok, a szemeim felvillannak, ahogy megfordulok, és ránézek.

- Alfává tettelek. - felszisszent.

- Semmit sem csináltál belőlem! A bolond is megkaphatja a király címet, de ha nem bizonyítja, hogy méltó arra, hogy királynak nevezzék, örökre bolond marad. Engem Alfának ismernek el azért, amit elértem. Ami pedig azt a szart illeti, amit elrontottam, tudom, mit csinálok, és nem kell válaszolnom sem neked sem bárki másnak. - morgok, próbálom lecsillapítani a bennem feltörő vihart.