I Am The Luna

20.rész

SEBASTIAN.

-Nem hiszem el, hogy ezt soha nem mondtad nekem - mondja James halkan.

A napfény besüt a kórház ablakán, miközben mindent megbeszélünk. Elmondtam apának, hogy mi történt, de ő persze egyszerűen engem hibáztatott ezért.

Ez a falka az én felelősségem és ebben igaza van. Az én hibám, hogy valaki be tudott jutni és megpróbálta megölni. Alfaként az a feladatom, hogy mindenki biztonságban legyen.

- Tudom, el kellett volna. De meggondolatlanul, vakon cselekedtem."

- Ashbane van a szervezetedben, emlékszel?

- Nem, James, ez nem kifogás. Elbasztam és az én dolgom, hogy jóvá tegyem, nem pedig valaki másé. Nem fogok kibújni a felelősség alól ." - felsóhajtok.

- Ezért... senkinek sem fogjuk megemlíteni az Ashbane-t. Az orvossal is tudattam ezt és nálam van a jegyzőkönyv egyetlen példánya. Nem írta be a leletembe. Nem akarom, hogy az az illető rájöjjön, hogy tudom.

- Hát akkor vigyázz, mit fogyasztasz. Valahogy napi rendszerességgel nagy mennyiséget nyelsz be, ha a teszt eredményét nézzük." - mondja James és felveszi a papírt, ami a kórházi asztalon van.

Két csésze gőzölgő tea, amit egy nővér hozott, majd a szokásos ellenőrzéseket végezte Valerie-n. Felkapom az egyiket és beleegyezően bólogatok arra, mit mond, miközben kortyolok egyet. De ez semmit sem javít azon a hidegségen és ürességen, amit belül érzek.

- Nem tudom, hogyan... de valakinek közel kellett lennie ahhoz, hogy beadhassa neked.. szerintem nem egyedül van.. Valaki irányítja.."

Ez a gondolat már önmagában is borzongató, különösen annak, aki az én helyzetemben van.

- És mivel úgy tűnik, nem emlékszel, feltételezem, hogy pontosan tudták, hogy mikor kell újra bevenned és hogy mikor fog hatni - motyogja James, összehajtva a teszt eredményét, és átadja nekem.

- Tedd biztonságos helyre.

A zsebembe csúsztatom a papírlapot és megdöntöm a fejem.

"Vagy valaki olyan, aki naponta vagy elég gyakran van a közelemben, szóval, kb. mindig ott van... nem tudom felfogni."

- Lefogadom, hogy az a hárpia nő, akitől tényleg meg kellene már szabadulnod. Úgy értem.., tudom miért tetted, amit tettél, de nem világos, miért kellett az exeddel mutatkozni a párod előtt? Még ha csak látszatból is .. ez egy oltári nagy hülyeség volt."

- Tudom. Mint mondtam, elbasztam. - nézek rá hidegen.

- Nem kell emlékeztetni.

"Oké oké, rendben. Befejezem, de a helyedben nem hagynám figyelmen kívül, hogy lehet ő az, aki beadja."

Megrázom a fejem. - Semmi sem ugrik be, ami okot adna, hogy gyanakodjak.

Vagy várj....

Mégis...

A folytonos hangulatingadozások és a cinikus megjegyzések , amiket mindig Zara felé tett, most egy kicsit túl nyilvánvalónak tűnnek... Tényleg ő az?

Úgy értem, veszélyesnek, ostobának és idegesítőnek éreztem, igen... de tényleg ilyen ravasz?

Kicsi annak az esélye, hogy ez így van, de nem zárhatom ki. Azonban.. először ki kell derítenem az állítólagos elrablását.

Düh lobog bennem és a szembeötlő valóság, hogy milyen ostoba voltam, szinte ordít a fejemben.

Teljesen elment az eszem... Nem csodálkozom apán, amiért ennyire csalódott bennem.