I Am The Luna

31.rész

ZARA.

Szexin kicsatolja az övét. Lassan és kötekedően. Elém tárul a vékony szőrcsík, amely a köldökétől lefelé halad. A formált V-je és a hasizmai mind nyálcsorgatók.

Olyan éhséggel figyel engem, amilyennel nem hittem volna, hogy valaha viszontlátom… Olyan amitől elájulok, de tudom, hogy  az érzelmeimmel játszik. Nem fogok eldobni mindent, csak mert letolja nekem a gatyáját.

Megpördülök, hátat fordítok neki, miközben a szívem hevesen dobog.

– Valóban hiányzik belőled a közönséges udvariasság, Sebastian – korholom jegesen, miközben a redőnyök résein keresztül bámulom a heves vihart.

Az a tény, hogy a babáim egyedül vannak otthon nélkülem, nyugtalanít. Vissza kell mennem… ha elindulok.. – zihálok, amikor a karja átnyúlik mellettem és a továbbra sem javuló időjárást kémleli.

– Rossz ötlet. – mormolja.

– Lehet, hogy csak ki kell várnunk.

– Nem – mondom, majd hirtelen lefelé terelődik a tekintetem, mielőtt megállítanám magam, bár mondjuk már lényegtelen , hisz felvette a melegítőnadrágot.

Hála az Istennőnek! Ég az arcom attól, hogy lenéztem.

"Csalódott vagy?" – kérdezi rekedt morgással, mire megforgatom a szemem.

„ Álmodozz csak tovább” – válaszolom, mielőtt belenézek azokba a megdöbbentő kék szemekbe és elkomolyodok.

„A gyerekek otthon vannak és mindazzal, amit megtudtam, még jobban féltem őket.”

Összeráncolja a homlokát, és az ajtóra pillant.

– Tökéletesen megértem.. Nos, talán az ablakot kellene használnod, hogy kijuss… – mondja, és rám néz.

Megdöntöm a fejem, meglehetősen meglepődve, hogy milyen gyorsan beleegyezett, de hálás vagyok. Habozva bólintok, miközben lenézek.

„Szerinted megadhatom a számomat, hogy tartsuk a kapcsolatot? Hozok egy második telefont, hogy ne lehessen nyomon követni.

Megdönti a fejét, miközben keresztbe teszi a karját, a falnak támaszkodik, izmai meghajlanak.

„Ez még kérdés? De hamár itt tartunk, én felkészülten jöttem – mondja, mielőtt eltávolodik az ablaktól, az asztalon lévő aktatáskához lép és elővesz egy egyszerű nyomógombos telefont.

„A számom benne van. Csak tartsd kikapcsolva, ha nem használod” – fejezi be és felém nyújtja.

Bólintok és a tekintetem arra esik, hogy milyen veszélyesen alacsonyan van rajta a melegítőnadrág. Istennő, muszáj így kínoznia?

Köhög, szemében  szórakozottság csillog, én pedig összeráncolom a homlokomat és gőgösen kikapom a kezéből a telefont.

– Ez megteszi – mondom.

Már épp elmegyek mellette, hogy a táskámba tegyem a telefont, amikor megragadja a csuklómat, és magához húz. Felnézek rá, de ez a szórakozottság a szemében megmarad.

„Ha meg akarod érinteni vagy csak nézni is, nyugodtan tedd meg” – mondja, és a kemény hasizmokhoz húzza a kezemet.

Ó, istennő…

A szívem nagyot dobban, ahogy érzem feszes bőrét az ujjaim alatt. Az élvezet bizsergései futnak át rajtam, ahogy lassan lejjebb viszi kezemet istenszerű testének síkságain.

Nem tagadhatom, bármennyire is bolond vagy idióta Sebastian, úgy van felépítve, mint egy isten.. Egy isten, akit szívesen imádnál.

Koncentrálj, Zara.