I Am The Luna

16.rész

ZARA.

Egész hazaúton halálos csendben vagyok. Nem tudom mit kezdjek a bennem dúló érzelmekkel. Az este történései tonnás súlyként nehezednek rám.

Axel tudta, ki vagyok...

Tudtam, hogy meg kellett volna változtatnom a keresztnevemet! Testékszert kellett volna viselnem vagy hajszínt váltanom!
Túl figyelmetlenek voltunk.

Istenem, olyan hülye vagyok.

Anya azt mondta, hogy ez nem fontos, de én tudtam, hogy ez nem lesz elég hihető, csak hallgatnom kellett volna a megérzésemre. Ráadásul ostobán felvettem a lánykori nevét? Komolyan?! Az egész egy nagy hülyeség volt. Dühös vagyok magamra, amiért ilyen könnyen belementem ebbe.

Anya stresszes, nem hibáztathatom.

Alaposabban át kellett volna gondolnom. Határozottnak kellett volna lennem, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy elhalasztom a költözést a Dark Hollow Falls-ból egy kis ideig. Ennél azért jóval szilárdabb háttérsztorival kellett volna előálljunk.

Hogy voltam olyan ostoba, hogy azt hittem, Axel nem fog nyomozni? Fogadok, hogy mindenkit ellenőriz, aki megjelenik a falkánál és itt szeretne lakni.

Persze, hogy így tett!

Miért engedne be random embereket? Úgy értem, bárki lehet kém, aki megpróbál bejutni.

Csak most látom, milyen nevetséges ez valójában... Minden hülyeség volt.

Csak a pillanatban gondolkodtunk, és az érzelmek vezéreltek.

Nem követhetem el újra ugyanazt a hibát.

Itt az ideje, hogy megfontoltabban gondolkodjak...

- Zara?

Pislogok, élesen Axelre nézek és észreveszem, hogy az autó megállt.

Kinézek az ablakon és azt látom, hogy hazaértem.

Az emeleti kis folyosó ablaka félhomályban izzik.

Anya még ébren van...

- Sajnálom, hogy részben hazudtam - kezdem halkan.

- Tudom, hogy nem kellett volna és minden jogod megvan, hogy dühös legyél, de szükségünk volt egy biztonságos helyre...

Megrázza a fejét, sóhajt.

- Volt egy olyan érzésem... talán nem tudod, de láttalak már... Zara Toussaint... akkoriban, amikor még apád falkájának tagja voltál... emlékszel a Holdfesztiválra? Ott voltam... négy éve."

A szívem kihagy egy ütemet és élesen felnézek rá.

"Ez egy szövetségesek közötti esemény volt..."

- Nos, nem te vagy az egyetlen, aki hívatlanul besurran egy falkába. Fiatal voltam, vad, a kockázat öröme csábító volt... - kacsint rám.

Összeráncolom a homlokomat, de nem szólok semmit, nincs abban a helyzetben, hogy megkérdezzem.

- Nehéz elfelejteni azokat a gyönyörű szemeidet és a hajadat... Azt hiszem, én is vonzódtam hozzád... De aztán hónapokkal később megtudtam, hogy Sebastian King párja lettél .. - sóhajt, miközben hátradől az ülésen és ráteszi a kezét a kormányra.

"És bár aznap este soha nem láttam az arcodat abban a maszkban, felismertem a szemeidet, amikor beléptél ebbe a falkába... Nem hiába a mondás, hogy Julian Toussaint egyetlen lányának olyan egyedi szemei vannak, mint egy árnyékhold."