Nagyapám Birtoka ··· (Befejezett Történet)

11. fejezet

Sam hol felébredt, hol visszaaludt a gyógyszerek miatt. Éppen ébren volt, amikor Hana belépett.

– Samantha! Örülök, hogy látlak! Ne aggódj minden rendben lesz most már – szaladt oda hozzá és megszorította a kezét.

Sam körül forgott a szoba, erőtlen volt és újra csak egy dolog érdekelte.

– Rashid? – nyögte a kérdést rekedten.

– Ne aggódj, sikerült eltávolítani a golyót a vállából, fel fog épülni hamarosan – mosolygott rá Hana megnyugtatóan.

Sam felsóhajtott, majd olyan erővel tört rá újra a fáradtság, hogy lecsukta a szemét.
Hana nézte egy darabig az alvó lányt, majd elindult vissza a testvére szobájához.
Miután Hana belépett, odament édesanyjához és megölelte.
Amira asszony megsimogatta lánya arcát, csendben ültek egy darabig, majd a sejk anyja felállt és elhagyta a helyiséget.
Úgy érezte, itt az idő.
A soha vissza nem térő alkalom, hogy megoldja ezt a helyzetet.
Hana elgondolkodva meredt utána, hiszen egész eddig itt ült Rashid mellett, érthető, ha egy kicsit ki akar innen szabadulni.
Lehunyta a szemét és csendesen imádkozni kezdett.

Amira asszony benyitott Sam szobájába.
A lány még aludt, de ő türelmes volt és várt. Leült.
Samantha lassan kinyitotta a szemét és elnézett Amira asszony felé.
A torka rettenetes ki volt száradva, kezét odakapta a nyakához és még mielőtt elkezdett volna köhögni, óvatosan felült és elvette a felé nyújtott pohár vizet az asszony kezéből.

– Köszönöm – szólalt meg csendesen, miután szomját oltotta.

– Szívesen, drágám. Örülök, hogy nem lett bajod – mosolygott rá az asszony, de Samantha érezte, hogy nem ezért jött, hogy ezt elmondja.

Samantha fejében az utóbbi napokban rengeteg dolog megfordult.
Most, az asszonyt látva még rosszabbul érezte magát, amiért belekeveredett ebbe az egészbe. Magát hibáztatta, hiszen ha ő nincs itt, akkor Rashidot sem zsarolták volna meg, és nem lőttek volna rá.

– Azt hiszem tudom, hogy miért van itt.

– Akkor megkönnyíted a dolgom. Mint tudod, a kultúránk és a hagyományaink megkövetelik, hogy a sejk felesége arab nő legyen. Ez a nép kívánsága.

– És az öné is – tette hozzá a lány, mire Amira asszony bólintott.

– Az elmúlt napok eseményei megmutatták nekünk, hogy mennyire helytelen lenne, ha a fiam egy amerikai lányt venne el. Minden azért történt, mert az érzelmei elvakították őt. Most, az állapota stabil, de ennek sokkal rosszabb következményei is lehettek volna.

Samantha szemei könnybe lábadtak.
Nem tudta kiverni a fejéből, hogy mindenért ő a hibás.
Az asszony kíméletlenül folytatta:

– Ha szereted a fiamat, valóban szereted, akkor elmész. Mindketten tudjuk, hogy ez a helyes. Egy arab lányt nem mertek volna elrabolni. Layla hercegnő tetszett a fiamnak, az ő családja is befolyásos. Te csak folyamatos támadási felület lennél a sejk oldalán. Az ajánlatom él, az összeg amit felajánlottam a birtokért, sőt még több is a tiéd lehet, akár már ma este. Intézkedem a reptéren és holnap reggel a rendelkezésedre bocsátom a magángépünket, ha akarod.

Samantha nem tétovázott, annyira szerette Rashidot, hogy tudta mit kell tennie. Meg kell őt óvnia.

– Rendben van. Kérem, délután jöjjön vissza, most aludnom kell.

– Köszönöm, Samantha. Helyesen cselekszel. – mosolygott rá szívből a sejk anyja és örült, hogy jobb belátásra tudta bírni a lányt, ha már a fiát nem sikerült.