Nagyapám Birtoka ··· (Befejezett Történet)

14. fejezet

Samantha idegesen járkált a lakásban, egyre azon törte a fejét, hogy hol lehet Rashid.
Nem hagyott neki semmilyen üzenetet. Nem bírt tovább a lakásban maradni, felöltözött és kitárta a bejárati ajtót. Felsikoltott, amikor az ajtaja túloldalán egy magas arab férfit látott meg.

– Jó reggelt, Mars kisasszony. Ne haragudjon, nem akartam megijeszteni. A nevem, Nadir Al-Qassem, Rashid barátja és bizalmasa vagyok.

Nadir utoljára sötétben látta Samanthát, a megtalálásakor. Akkor be sem tudott neki mutatkozni. Igazán lenyűgözte a lány szépsége.

– Én vigyázok az ön épségére, míg a sejk visszatér. Ha szeretne menni valahová, elkísérem.

Samantha szíve őrülten vert.

Szóval Rashid tényleg komolyan gondolta, hogy mostantól vigyázni fog rám – fordult meg a fejében azonnal.

Keveredtek benne a melegség és a harag érzései, ahogyan arra gondolt, hogy Rashid előbb megkérdezhette volna, vagy szólhatott volna, hogy már ma reggeltől él az őrségi jelenlét számára.

– Üdvözlöm önt – hebegte Samantha zavartan.

– Kérem, kisasszony, ne haragudjon a sejk döntése miatt. Indult valahová?

– Igazából.. csak.. hová ment Rashid?

– A teendőit intézni.

– Értem. Nem kér egy kávét, esetleg teát? Jöjjön be nyugodtan.

– Elfogadom a teát. Hálásan köszönöm.

Samantha visszamasírozott a lakásba, és a konyhában hellyel kínálta a férfit. Nadir körülnézett a lakásban, egyszerűen berendezett, világos és tiszta volt.
Miközben Samantha teát és kávét készített, Nadir azon gondolkodott, vajon a lány milyen ember is lehet valójában.
Lehet, hogy Samantha tényleg az a nő, akiért érdemes mindent megtenni?
Nadir hűséges barátként mindig támogatta a sejket, de a múltbéli csalódások miatt féltette is őt.

– Na, és mióta is ismeri Rashidot? – kérdezte Samantha, mert kicsit kezdte feszélyezni a közéjük beállt csend.

– Mióta az eszemet tudom.

– Az hosszú idő.

– Az, bizony.

Samantha letette Nadir elé a teát, maga elé pedig a kávét és leült. Belenézett Nadir kíváncsiságtól csillogó szemeibe.

– Köszönöm szépen a teát – mondta Nadir és lassan belekortyolt a meleg italtba. – Nagyon finom.

Samantha örült, hogy ízlik neki, vidáman bólintott, majd komoly hangon megszólalt:

– Nézze, látom a szemében, hogy szeretne valamit megtudni. Tegye fel a kérdését bátran.

Nadir meglepődött Samantha felismerésén. Elmosolyodott.

– Ön igazán szereti a barátomat, igaz?

– Igen.

– Akkor kérem, ne bántsa meg többet. Soha nem láttam még úgy kikészülve, mint amikor maga eltűnt, azután pedig, hogy elment.. teljesen kifordult magából. Elhanyagolta a teendőit, nem fogadott senkit, csak engem.

– Én.. azt hittem, hogy helyesen cselekszem.

Nadir megértően bólintott. Látta a lány szemében az őszinteséget.

– Elmondja nekem, hogy pontosan mit mondott Amira asszony önnek a kórházban? Ígérem, hogy köztünk marad.

Samantha sűrűn pislogott. Megbízhatónak tűnt a férfi, de nem akarta bevallani, hogy Amira asszony igenis el akarta őt üldözni, már az elejétől fogva. Végül úgy döntött, elmondja neki az igazat.