Nagyapám Birtoka ··· (Befejezett Történet)

1. fejezet

Samantha idegesen simítgatta le a kosztümjén a nem létező ráncokat és várt egy széles fém ajtó előtt türelmetlenül a Haard Ingatlan Iroda egyik tárgyalóterménél.
Kezében aktatáska, benne fontos papírokkal. Számára legalábbis nagyon fontosak voltak.
Mérgesen az órájára pillantott, tíz perccel múlt kilenc óra, már tíz perce várakoztatja őt ez a beképzelt alak, aki eddig még csak telefonon sem volt hajlandó vele beszélni.
Ezt az időpontot is csak a titkárnője tudta adni neki, de most úgy tűnt, átverte.
Egy csinos fiatal nő jelent meg az ajtóban és tárta ki Samantha előtt.

– Köszönöm szépen! Mr. Haard kilenc órára várt, a nevem Samantha Mars.

– Üdvözlöm, kérem foglaljon helyet. Mr. Haard nemsokára csatlakozik önhöz – felelte a nő, meg sem hallva Sam hangjában a neheztelést és felháborodást.

Micsoda faragatlanság! – gondolta Samantha. – Így megváratni valakit.

A percek gyorsan teltek, és Sam már kezdte magát kényelmetlenül érezni, magában egyre csak füstölgött.
A tágas tárgyalóterem szépen berendezett volt, redőnyei fel voltak húzva, és a sok ablak közül csak egy volt nyitva, amin nem jött be elég levegő, nagyon melege volt.

Remek – gondolta magában.

Még azt a halvány sminket is leizzadja, mire ez a fickó idefárad, amivel azért bíbelődött olyan sokat, hogy idősebbnek tűnjön, hiszen a genetikai adottságai miatt kinézett vagy tizennyolc évesnek.
Tudta jól, hogyha smink nélkül jön, Mr. Haard nem fog vele komolyan tárgyalni a nagyapja földjéről. Úgy látszik, hiába szenvedett annyit vele.
Samantha az órájára pillantott ismét, már kerek harminc percet késett a férfi.

Ez most már pofátlanság! – mérgelődött és felállt.

Kiviharzott a tárgyalóteremből, jó hangosan becsapva maga után a nehéz ajtót. A folyosó végén található információs pultnál ülő titkárnő zavart arccal mérte végig őt.

– Kisasszony, minden rendben? – kérdezte meglepetten.

Samantha viszont felemelte állát, és rá sem nézve a nőre befordult a lifthez.
Megnyomta a gombot és várt.
A kontyot, amit reggel készített, nagyon kényelmetlennek érezte már. Szinte mindig kiengedett hajjal járt. Mérgében kihúzta a tűket a hajából, és selymes, aranyszőke haja lágyan a hátára omlott.
Felborzolta, hogy enyhítsen a fejbőrét kínzó fájdalmain.
Amikor nyílt a lift ajtaja, fel sem nézett csak belépett. A lift oldalára hosszú, faltól falig érő tükör volt ragasztva, abban aztán alaposan szemügyre vette magát, majd a feje fölött észrevett egy férfit, aki közvetlen mögötte állt, és őt bámulta furcsa tekintettel.
Sam megfordult és az idegen szemébe nézett. Egy pillanatra elszorult a torka, micsoda lehengerlő kisugárzás. Haja és arcszőrzete ápolt volt, feketének tűnő szemeiben Samantha teljesen elveszett.
Hosszú másodpercekkel később Sam észbe kapott, hogy ugyanúgy bámulja a férfit, ahogyan ő is tette vele.
Idegesen megnyalta hirtelen kiszáradt ajkát és elfordult.
Nyugtalanul babrálni kezdte a szoknyája alját, amit most hihetetlenül rövidnek érzett. A férfi továbbra is őt csodálta.
Megrázta magát. Elege volt már az őt bámuló szempárokból, bárhová is ment. Samantha felsóhajtott, mára betelt a pohár, pedig még csak háromnegyed tíz.

– Mi van rajtam olyan érdekes magának? Hát nem tudja, hogy nem illik így bámulni? – vonta kérdőre harciasan és felszegte a fejét.

A férfinak a szeme se rebbent, sőt, még inkább elragadtatta a lány.
Hirtelen úgy érezte, hogy nagyon melege lett, és szorítja a nyakkendő, amit annyira utált hordani, meglazította, de továbbra sem tudta levenni a szemét a lányról.