Nagyapám Birtoka ··· (Befejezett Történet)

13. fejezet

Samantha alig aludt valamit az elmúlt napokban, folyton Rashid csalódott és dühös arcát látta maga előtt.
Egész héten őrlődött, próbálta kitalálni, hogy mit mondhatna Rashidnak.
A férfi magyarázatot akar, Samantha biztos volt benne, hogy ezért jött egy hete, akkor este.
Mark csengetése zökkentette ki őt az önvádolásból. Megérkezett a szokásos heti találkozóra Samantháért, és bár Samnek semmi kedve nem volt kimozdulni, mosollyal üdvözölte barátját.

– Szia, gyere be kérlek, míg összekapom magam.

– Szia, Samantha! – lépett közelebb Mark, de nem ölelte meg a lányt és puszit sem adott neki. Érezte a közéjük kúszó néma távolságtartást.

– Hogy vagy, Mark?

– Voltam már jobban is, de képzeld csak, újra nyomtatásba kellett adni a könyvedet, mert mindet elkapkodták.

– Tessék? De hiszen ez nagyszerű! – ujjongott Samantha és meggondolatlanul Mark nyakába ugrott.

A férfi nem tolta el magától, inkább ő is átölelte és mélyen beszívta Sam bódító illatát.
Megköszörülte a torkát és elengedte.
Samantha a szemébe nézett és elkomolyodott.

Muszáj megmondanom neki, hogy nem lehet közöttünk semmi – vívódott magában Sam.

– Sajnálom, Mark. Nem akarok neked fájdalmat okozni. Nem muszáj tartanunk a heti találkozóinkat, lehet újra úgy mint rég, hogy havonta egyszer összeülünk.

– Persze, hogy aztán magadba zuhanj és megkeseredve elfordulj a világ szépségeitől. Na azt már nem!

– Rendben leszek, tényleg. Ma felkeresem Rashidot.

– Ó.. értem. Figyelj, akkor szerintem én megyek is.

– Mark, várj, én ezt nem így..

– Tudom, de ne aggódj, megleszek – tartotta fel kezét, hogy Samnek ne kelljen folytatnia a magyarázkodást. – Sok szerencsét Samantha!

– Köszönöm.. – súgta megtörten a lány, igazán nem akarta Markot megbántani, de úgy érezte, jobb ha tud arról amit tervez.

– Viszlát, Hercegnő! Vigyázz magadra és keress, ha szükséges.

– Rendben, köszönöm.

Mark intett, majd kilépett az ajtón.
Samantha megállt a nappalija közepén, és elmerengett a történteken.
Szívből sajnálta, hogy meg kellett bántania a barátját, de nem volt más választása.
A telefonhoz lépett, felemelte, hogy tárcsázza a Haard Ingatlan Iroda számát, de meggondolta magát.
Inkább letette és bement a fürdőszobába, hogy rendbe tegye magát.
Felöltözött.
Kényelmes farmer nadrágot és pólót vett fel. Haját szabadon kiengedve hagyta.
Aztán leakasztotta szövetkabátját, és kilépett a lépcsőházba.
Borongós hétfői nap volt ma, Samantha úgy érezte, hogy az időjárás megfelel a hangulatának.
Felnézett a felhős égre, majd leintett egy taxit.

Az irodaházba érkezve Samanthát átjárta egy furcsa érzés, rég járt itt, mégis élénken élt benne az emlék. Itt találkozott először Rashiddal a liftben, csak akkor még nem tudta ki is ő valójában.
A recepción egy csinos fiatal lány ült, aki fogadta az épületbe érkezőket. Névtábláján az Emily név állt.

– Jó napot! Samantha Mars vagyok. Mr. Haard bent tartózkodik ma az irodában?

Emily zavartan lapozgatta az előtte elterülő papírokat, aztán végül felnézett.

– Jó napot kisasszony! Mr. Haardnak ma több tárgyalása is van. Még nem érkezett meg. Délután kettőkor van az első időpontja, de megkért, hogy mára már senkit ne írjak be. Megkérdezhetem, hogy milyen ügyben keresi pontosan? Vagy esetleg hagyna neki üzenetet?