Nagyapám Birtoka ··· (Befejezett Történet)

3. fejezet

Reggel Samantha ébresztőórája eszeveszett csilingelésbe kezdett és a lány valósággal kipattant az ágyból, lenyomta a vekkert, majd egy gyors nyújtózkodás után zuhanyozni ment.

Fél órával később izgatottan lépett be a John F. Kennedy repülőtér termináljába.
Uram atyám, mennyi ember – sóhajtott Sam.
A British Airways járata Londonba tartott, ahonnan majd tovább repül Al-Zahirba.
Átfutotta a fontos dokumentumokat: az útlevelet, a turistavízumot és a szállásfoglalás visszaigazolását.
A beszállás meglepően zökkenőmentes volt, a repülőn felszolgáltak ételt és italt is, de Samantha gyomra az izgalomtól görcsben volt, még sosem ült repülőn, így enni sem tudott.
Nemsokára megérkezünk, kitartást kislány, szedd össze magad, már csak pár óra és leszállunk – nyugtatta magát.
A repülőgép a londoni reptéren landolt, délután kettőkor, ott Samnek várakoznia kellett az átszállásig még két órát. A gépen nem tudott aludni, sem enni, így egy kicsit morcos volt, szép lassan elindult a reptéren található boltok felé.

Elment több büfé mellett is, míg végül a hasának korgása arra késztette, hogy egyen valamit. Vett egy hamburgert és nagy nehezen legyűrte, arra gondolt, hogy miután felszáll a következő járatra, az egyenesen Al-Zahirba viszi, igaz, hogy az út innen oda még legalább öt-hat óra.
Beült egy kávézóba és álmosan nézett körbe.
A váróterem mellett egy idősebb néni parfümöket árult, sosem viselt még magán illatot, ezért úgy döntött, most kipróbál egyet.
Az éjjel nyíló orchidea és a pézsma keveréke teljesen rabul ejtette, kicsit sokallta az árát, de vett magának egy aprócska üveggel.
Az újságárusnál vett néhány könyvet, úgy döntött olvasni fog a gépen. Az idő gyorsan telt.
A beszállásig maradt még tíz perce. Eszébe jutott Rashid, ahogy ott állt a kávézó előtt az utca túloldalán.
Samanthát gyötörte a gondolat, hogy talán azt hitte, hogy Mark a párja és nem mondott neki igazat. Mély levegőt vett és próbálta kiverni a fejéből ezeket a gondolatokat. Felszállt a repülőre, ott viszont iszonyat erővel tört rá a fáradtság. Mire felébredt, már csak egy óra volt hátra az útból.
Furcsa volt belegondolnia, hogy az időeltolódás miatt kedd hajnalban fog leszállni a gépről.

Tudta, hogy az ottani nyár nem hasonlítható össze az otthonival. A könyvek, amelyeket kikölcsönzött, figyelmeztették, hogy a hőmérséklet könnyedén elérheti a 45°C-ot is, és a magas páratartalom a tengerparti városokban még elviselhetetlenebbé teszi a hőséget.

A gép ablakából csodálta a kilátást, ahogy a sivatagos táj egyre közelebb került.
Olyannyira lenyűgözte a látvány, hogy néha emlékeztetnie kellett magát, hogy csukja be a száját.
Vajon, hogyan nézek ki itt ámuldozva az ablak mellett – nevetett magán.
Amikor végre megérkezett Al-Zahirba, azonnal megérezte a forró, száraz levegőt, ami szinte égette a tüdejét.
Teljesen kifáradtam az utazástól, először a szállásra megyek és alszom egy nagyot – gondolta végig miután az ellenőrző ponthoz ért.
Az útlevél-ellenőrzés után átváltott némi pénzt és átgondolta mi lenne a célszerűbb, taxit fogni vagy autót bérelni.

Végül a taxi mellett döntött, helyismeret híján, a reptér kijáratánál számtalan taxi várta az utasokat.

– Grand Al-Zahir Hotel, kérem – mondta a taxisnak, aki udvariasan bólintott, és segített neki a csomagokat bepakolni a csomagtartóba.

Az autó lassan gurult ki a repülőtér területéről, és Samantha elmerült a város hajnali fényeibe öltözött épületeiben, amelyek keveredtek a modern és a hagyományos arab építészeti stílussal.

Miután megérkezett a hotelbe, Samantha elfoglalta szobáját, gyorsan kipakolta a tisztálkodási szereit és a fürdő felé vette az irányt. Alaposan ledörgölte magát, könnyű hálóingbe bújt és amint letette a fejét az ágyba, szó szerint elnyelte az álom.