Five years later [Seongjoong]

Five Years Later 5

Hongjoong a kórházi ágy mellett ült, és türelmesen várt, amíg Seonghwa felébred. Persze azt akarta, hogy ez minél hamarabb megtörténjen, de közben pedig nagyon jól tudta minél tovább vár annál inkább el fog múlni a haragja. És ő nem akart haragudni az ő drágaságára. Csupán meg akarta érteni, és visszakapni azt, aki még nem olyan régen volt. És ekkor Seonghwa végre kinyitotta a szemeit.

- Hé... Szia. - nyúlt Hongjoong keze felé.

- Nem, szerelmem, nincsen 'hé, szia'. - húzta el az alacsonyabb hím a kezét. - Mégis mit képzeltél, huh? Az orvosok szerint azért ájultál el mert éhezteted magad.

- Nem is éheztetem magam. - ellenkezett Seonghwa. - Szoktam enni.

- Ja, annyit amennyi még egy totyogósnak sem lenne elég. - forgatta Hongjoong a szemeit. - Van fogalmad arról, hogy mit éreztem, amikor egy gyerek közölte velem, hogy összeestél?

- Én... Sajnálom. - motyogta Seonghwa.

- Hát sajnálhatod is. - mondta Hongjoong, majd megenyhült a tekintete. - Elmondod miért csinálod? Biztos, hogy van valami oka, ne hazudj nekem.

- Hát... Igazából butaság. - nézett arrébb Seonghwa és a kórházi ágy lepedőjére rajzolt kicsi köröket az ujjával.

- Nagyon nagy butaságnak kell lennie, ha elájultál miatta. - kulcsolta össze Hongjoong az ujjaikat. - Fontos, hogy tudjam.

- Jó... - sóhajtott fel Seonghwa. - Hát... Egyrészt ugye ott van a média is én mindig ilyen csinos vékony derekú fiúk vannak és nagyon lecsökkentik az önbizalmam. - kezdett bele. - Meg egy kicsit a te hibád is.

- Az enyém? - lepődött meg Hongjoong.

- Igen. - bólintott Seonghwa, az ajkát harapdálva. - Mert emlékszem, hogy egyszer megbámultál egy nálam sokkal vékonyabb srácot.

- De mikor az történt, másnap kaptál tőlem egy ugyanolyan nadrágot. Csak azért néztem meg őt, mert úgy gondoltam, hogy az a nadrág milyen csinosan mutatna rajtad. - magyarázta Hongjoong kissé megzavarodottan.

- Jó, de az sokkal nagyobb volt! - mondta Seonghwa problematikusan.

- Honnan tudod, hogy mekkora volt a fiú nadrágja? - kérdezte Hongjoong, mire az idősebb csak morgott egyet.

- Ráadásul! - folytatta Seonghwa. - A lakóközösségi gyűléseken azok a nők mindig arról beszélnek, hogy mennyit fogytak mennyi idő alatt ilyen olyan módszerekkel. - mondta. - És a húgom azt mondta, ha nem lennék férfi azt hinné terhes vagyok.

- Erről nem is szóltál! - kerekedett el Hongjoong szeme meglepetten.

- Mert mit mondtam volna? - morgolódott Seonghwa. - Hogy a húgom sértegetett aztán nevetett és benyomott egy egész doboz mákos sütit? Nekem meg úgy kellett tennem mintha nem törte volna össze a már amúgy is megtaposott önbizalmamat.

- Annyira sajnálom, szerelmem. - mondta Hongjoong empatikusan és simogatni kezdte Seonghwa arcát. - Nekem te tökéletes vagy.

- Attól még mindenki más csúnyának tart. - teltek meg a sötét hajú férfi szemei könnyekkel.

- Senki sem tart csúnyának. - csóválta a fejét Hongjoong. - Annyira gyönyörű vagy. Nálad még soha nem láttam szebb teremtményt.

- Csak azért mondod mert szeretsz. - sírta el magát Seonghwa.

- Dehogyis. Jaj, szerelmem, ne sírj már. - törölte le Hongjoong az idősebb könnyeit. - Rendelek neked valamit enni, jó?

- Nem va- kezdett bele Seonghwa. - Jó. - egyezett bele.