- Uhm... - szólalt meg Seonghwa hezitálva, miután elfogyasztotta a vacsoráját.
- Mi a helyzet, Hwa-baba? - pillantott rá Hongjoong. - Kérsz még? Van. - nyitotta fel a lábas tetejét.
- Nem, nem. - intett Seonghwa sietősen. - Nem szabad.
- Már miért ne szabadna? Ne kezdd már megint a hülyeségeidet, egyél. - ragadta meg a merő kanalat és szedett még egy adagot az idősebb férfi számára.
- K-köszönöm... - motyogta Seonghwa. - De biztos vagy benne? Mi van akkor ha kövér leszek? Akkor már nem fogsz szeretni.
- Igen, Hwa-baba, mert az emberek köztudottan egy második tányér gnocchi-tól szoktak elhízni. - forgatta Hongjoong a szemeit. - Ne aggódj, tudod, hogy minden pénteken jársz a kis ugrabugrálós helyedre, meg amúgy is, néhány plusz kilóval csak még cukibb lennél.
- Ne mondj már ilyeneket. - temette Seonghwa az arcát a tenyerébe.
- Bocsánat, bocsánat. - emelte fel Hongjoong a kezeit. - Egyél csak, jó? - csókolta meg a párja pofiját. - Utána elmosogatok.
- Nem kell. - csóválta Seonghwa a fejét. - Majd én megcsinálom. De ha nagyon segíteni akarsz, kitakaríthatod a kádat amíg én eszek.
- Gondolhattam volna, hogy csak azért szabadítasz fel egy munka elől mert valami nagyobbat akarsz rámsózni. - állt fel Hongjoong. - De legyen, megteszem. - mondta drámaian. - Csupán azért mert imádlak.