Five years later [Seongjoong]

Five Years Later 18

Szilveszter lévén, Seonghwa és Hongjoong hagyták, hogy Eunsoo és Eunshin sokáig aludjanak, tekintve, hogy legalább éjfélig fent kellett maradniuk. Így esett, hogy délután egykor reggeliztek.

- Ki segít majd nekem pici szendvicseket és bundás virslit csinálni? - kérdezte Seonghwa a tejbe bogyót majszoló gyerekeket.

- Én! - lelkendezett Eunsoo azonnal.

- Hát... Én nem tudom... - mondta Eunshin.

- Nem muszáj. - mosolygott rá Seonghwa. - Akár egyedül is meg tudom csinálni.

- Én segítek, mami! - mondta Eunsoo.

- Köszönöm, drágám. - csókolta Seonghwa homlokon a kisfiút. - Te meg majd lefoglalod magad valamivel, rendben, szívem? - nézett Eunshin-re, aki bólintott.

- Apu mikor jön haza? - kérdezte Eunshin.

- Nyolc óra körül. - mondta Seonghwa, és aggódalommal töltette el, ahogy arra gondolt, hogy a férje négy egymást követő tizenkét órás műszak után a sötétben fog haza vezetni.

- De az még nagyon sokára van! - nyafogott Eunshin.

- Miért nem mentek ki az udvarra és játszotok egy kicsit a hóban? Este esett, biztosan szép nagy hóembert tudnátok belőle építeni.

- Jól van, mami. - mondta Eunsoo. - Kimegyünk.

- Igen, mami. - bólintott Eunshin, majd elhagyták a konyhát, és kimentek az udvarra.

- Álljon meg a menet egy pillanatra! - sietett Seonghwa utánuk. - Így biztos, hogy nem mehettek ki.

- De az előbb mondtad. - ellenkezett Eunshin.

- Tudom, tudom. És ki is mehettek, pont ahogy mondtam, de előbb az időjáráshoz megfelelően kell felöltöznötök. - mondta Seonghwa, majd kézen fogta a purdét és a szobájukba vitte őket.

Adott rájuk overállt, plusz nadrágot, pulóvert, kabátot, sálat, sapkát, kesztyűt, két réteg zoknit, és egy bakancsot.

- Hogyha fáztok gyertek be és adok rátok még egy pulcsit és nadrágot. - igazgatta Seonghwa a sapkát Eunshin fején.

- Jól van, mami. - mondta a két fiú kórusban, majd elhagyták a házat, és kimentek játszani.

És ekkor Seonghwa rájött, hogy amióta gyereket nevel egyetlen epizódot sem nézett meg a sorozatából. Így hát helyet foglalt a kanapén és bekapcsolta a Született Feleségeket.

Eunsoo és Eunshin pontosan 3 órát és 12 percet töltöttek kint, ami 4 epizód és még egy picike lett volna, de Eunah pont ez idő alatt éhezett meg, szorult pelenka cserére, és döntött úgy, hogy ő több mint egy órán keresztül fog bömbölni Seonghwa karjaiban mielőtt vissza alszik. Így lett a négy és negyed epizódból kerek kettő.

Aztán a két kisfiú visszatértek a játszásból, mert háromnegyed öt körül már kezdett sötét lenni, és ők éhesek is voltak. Az anya szerepbe éppen eléggé beleszokott Seonghwa gyorsan összeütött egy kis zacskós levest és tálalta a gyerekeknek.

Az idő szépen lassan eltelt, Eunshin videójátékozott, Eunsoo kisautókkal játszott a szobájában, Eunah aludt, Seonghwa pedig kitakarította a fürdőszobát.

- Na gyerekek, menjünk el apuért a bankba. - kapta fel Seonghwa a kis táskáját, a kocsikulcsát, és Eunah-t fél nyolckor.

- De miért? - kérdezte Eunshin. - Apu mindig saját maga jön haza.

- Igen, drágám, de apu mostanában nagyon sokat dolgozik, és nem akarom, hogy vezessen. - magyarázta Seonghwa.

- És mi lesz a kocsival? Ha a tieddel megyünk akkor apuét ott kell hagyni. - mondta Eunshin.

- Majd mikor legközelebb jön haza a munkából, akkor már engedem vezetni. Most gyerünk, gyerünk, gyerünk. - tapsolt Seonghwa. - Nem hagyhatlak itthon titeket.

Végül nagy nehezen Eunshin és Eunsoo felvették a cipőjüket és a kabátjukat, és beültek az anyjuk kocsijának hátsóülésére.

Hongjoong nem kicsit lepődött meg, mikor meglátta őket, de a kimerültségét tekintve nem sokat ellenkezett.

- Remélem, hogy amikor hazaérünk főzöl nekem kávét. Nem akarok éjfél előtt elaludni, de nagyon közel vagyok hozzá. - jegyezte meg Hongjoong, miközben Hwa hazafelé vezetett.

- Ne aggódj. - villantott egy csinos mosolyt a sötét hajú. - Mindenről gondoskodok.

A következő négy órában, a Kim háztartásban csak úgy zsongott az élet. Seonghwa szilveszteri csemegéket sütött, Eunsoo segítségével. Hongjoong valami buta stand up-os műsort nézett miközben megitta az éjfélre szánt pezsgőt. Eunshin a tévé előtt ugrált és próbálta magára vonni az apja figyelmét. És még Eunha sem aludt. A kiságyából nagyokat nevetett és rázta a világító csörgőjét.

- Fúj, mami, mi ez a trutyi? - grimaszolt Eunsoo.

- Ez nem trugyi, kincsecském. Ez lencse leves. Ezt fogjuk enni új évkor. Gazdagságot hoz. - kevergette Seonghwa a levest. - Meg egyébként is, megmondtam már neked, hogy nem mondjuk az ételre, hogy fúj, igaz?

- Igaz, mami. - dünnyögte Eunsoo.

Nagyjából tizenegyre mindennel készen lettek, és elfoglalták magukat különböző tevékenységekkel, mint például uno, monopoly, és ki nevet a végén. Aztán éjfélkor, az egész család kint állt azon a nagy udvaron, ami már a ház vásárláskor annyira megtetszett a házaspárnak, és nézték a tűzijátékot. Persze, amikor éjfélt ütött az óra, hagyományhoz méltóan Hongjoong a kezei közé fogta Seonghwa pofiját és egy csókot nyomott az ajkára.

- Ewww!

- Gusztustalan!

A két kisfiú eltakarták a szemüket, és fejeket vágtak, mire Hongjoong megpöckölte a homlokukat, Seonghwa pedig felnevetett.