- Na, hogy tetszik? - kérdezte Seonghwa mosolyogva a gyerekeket miután beléptek a házba. Ő a karjaiban tartotta Eunsoo-t, aki azóta nem szállt ki onnan, hogy megtudta hazaviszik, Hongjoong pedig az egyik kezében fogta Eunah-t, a másikkal pedig fogta Eunshin kicsi kacsóját.
- Nagyon! - lelkesedett Eunsoo.
- Szép. - mondta Eunshin.
Eunah pedig ásított egyet.
- Na, én összeszerelem az ágyat és a bölcsőt, te elrakod addig a ruhákat? - nézett Hongjoong a párjára, mire Seonghwa bólintott, és a kisfiú ellenkezése ellenére letette a földre Eunsoo-t, majd elvette az alacsonyabbtól a kislányt.
- Sajnálom drágám, de Eunah nem tud még sétálni, ezért muszáj lesz őt fognom helyetted addig amíg el nem készül a bölcsője. De utána visszajöhetsz hozzám, rendben? - mosolygott Eunsoo-ra Seonghwa.
- Jól van. - dünnyögte Eunsoo.
- Oh te jóságos ég! - jutott hirtelen Seonghwa eszébe valami amit elfelejtettek.
- Mi történt szerelmem? - kiabált ki Hongjoong a szobából.
- Kell venni csecsemő pelenkát, plusz kettő gyerekülést a kocsiba, és játékokat Eunah-nak. - pánikolt Seonghwa. - És tápszert! - vitte fel a hangját egy oktávval.
- Az első kettővel és az utolsóval egyet értek, de miért kellene egy két hónaposnak játék?
- Természetesen nem olyasmire gondolok, mint amiket a fiúknak vettünk, de tudod jól mennyire szeretik a babák a csörgőket. - forgatta Seonghwa a szemeit. - Na, vigyázz a fiúkra, én és Eunah elugrunk gyorsan ezekért a dolgokért. - vette vissza az éppen, hogy csak levetett cipőjét, majd kilépett az ajtón.
- Vigyél engem is magaddaaaaaaaaal! - hisztizett Eunsoo, de sajnos nem járt szerencsével.