Five years later [Seongjoong]

Five Years Later 14

Elérkezett karácsony napja. Hongjoong-nak végre szabadnapja volt, a gyerekek be voltak zsongva, Seonghwa egész álló nap mást sem csinált mint a konyhában állt és sütött-főzött.

- Na fiúk, ki jön el velem a fáért? - kérdezte Hongjoong.

- Én! - lelkesedett Eunshik.

- És te, Soo? - guggolt le Hongjoong a fiatalabb fiához.

- Én mamival akarok maradni. - mondta Eunsoo, és átölelte Seonghwa lábát. 

- Kicsikém, én most nem tudok rád figyelni. - mondta Seonghwa. - A mami most főz, nyugodtan menj el apuval.

- Nem akarok! - hisztizett Eunsoo és szorosabban ölelte Seonghwa lábát.

Seonghwa hátrafordult és látta a megbántottság jeleit Hongjoong arcán.

- Drágám... - kezdte Seonghwa.

- Nem kell. - intett Hongjoong. - Maradjon itt ha itt akar, én nem fogom kényszeríteni. Majd mi jól érezzük magunk, igaz, kisember? - kócolta össze Eunshin haját. - Na, vedd gyorsan a kabátod meg a bakancsod, és indulunk.

Eunshin bólintott és tette amit Hongjoong mondott, Seonghwa pedig felemelte Eunsoo-t és letette egy székre.

- Így ni. Tudod hol vannak a ceruzák és papírok, ugye? Itt maradhatsz mamival, de el kell foglalnod magad. - mondta Seonghwa.

- Igen, mami, tudom. - mosolygott Eunsoo teliszájjal. Nagyon szerette az idősebb férfit.

Hongjoong és Eunshin elhagyták a házat, és mentek fát venni. Kicsit több mint egy óra múlva értek vissza.

- Hwa-baba, kifut a nokedli! - kiabált Hongjoong, mikor meglátta milyen állapotban van a konyha, és, hogy a párja sehol nincs a láthatáron.

- Pelenkázok! - kiabált vissza Seonghwa a szobából.

- A rohadt életbe... - dünnyögte Hongjoong, majd sietősen megmosta a kezét, és rohant elzárni a gázt a nokedli alatt.

- Apu, mi lesz a fával? - kérdezte Eunshin.

- Mindjárt, Eunshin, várj egy kicsit. - mondta Hongjoong. - Szerelmem, miért nem vetted takarékra a gázt? - kérdezte, mikor Seonghwa visszatért a konyhába.

- Nem gondoltam volna, hogy annyi idő alatt elkezd kifutni amíg pelenkázom Eunah-t. - ismerte be Seonghwa. - De szerencsére hazajöttél és megmentettél. Mint egy igazi lovag. - mosolyodott el és egy csókot helyezett Hongjoong ajkaira.

- Igen, milyen jó az időzítésem. Mint mindig. - kacsintott Hongjoong, mire kapott egy gyengéd ütést a mellkasára a párjától. - Most mi baj van? Csak tényeket mondok. Az időzítésemről vagyok híres.

- Menj és díszítsd inkább fel a fát a fiúkkal. Megbeszéltem Eunsoo-val, hogy ő is segíteni fog neked. - mondta Seonghwa, és felemelte a fedőt a kimchi-ről, hogy megnézze, hogy áll.

- Komolyan? - csillant fel Hongjoong szeme. - Köszönöm, szerelmem. - ölelte át Seonghwa derekát.

Eunsoo inkább amolyan anyás gyerek volt, amiből kifolyólag jobban preferálta Seonghwa-t, és emiatt Hongjoong gyakran elhanyagoltnak érezte magát.

- Ne nekem köszönd, én nem csináltam semmit, csak megkérdeztem szeretne-e fát díszíteni az apjával. - vont vállat Seonghwa.

A kisfiúk és Hongjoong elmentek feldíszíteni a fenyőfát, és mire elkészültek vele, az ebéd is kész volt.

- Asztalhoz! - kezdett el megteríteni Seonghwa, mire a két fiú odafutott.

- Gyorsan kirakom az ajándékokat a fa alá. - suttogta Seonghwa fülébe Hongjoong.

- Jó. - bólintott Seonghwa. - Azt amit én vettem neked, a mosógép mögött van. Ne merészeld megnézni.

- Nem fogom. - emelte fel Hongjoong a kezeit, majd elhagyta a konyhát.

- Hova ment apu? - kérdezte Eunshin.

- Mosdóba. - válaszolt Seonghwa mosolyogva, majd elkezdte szedni az ennivalót. - Szólj amikor elég.

Az ebéd és desszert elfogyasztása után, Seonghwa és Hongjoong cinkos pillantást vetettek, majd felálltak az asztaltól.

- Hát, én kimegyek a nappaliba. - mondta Hongjoong, eltúlzott drámai hanglejtéssel.

- Én is. - csatlakozott hozzá Seonghwa, majd elindultak kifelé a konyhából.

Eunshin és Eunsoo egymásra néztek, majd gyorsan felálltak a helyükről, és követték a szüleiket. Nagyon meglepődtek, mikor meglátták a nappaliban a fa alatt lévő dobozokat.

- Jaj, nézzétek! - kapta Seonghwa a szája elé a kezét, meglepetést színlelve. - Úgy látszik jött a Jézuska.

- Ez az! - kiabáltak a gyerekek, és az ajándékokhoz futottak. - Kinyithatjuk őket?

- Várjatok egy kicsit, hozom Eunah-t. - mondta Seonghwa. - Felveszed videóra majd amikor kinyitják az ajándékot? - nézett Hongjoong-ra.

- Persze. - bólintott a fiatalabb férfi.

Seonghwa gyorsan a hálószobába sietett, felkapta Eunah-t, és vele a karjaiban visszatért a nappaliba.

- Oké mehet. - intett izgatottan Hongjoong felé, aki elindította a videó felvételt miközben Eunsoo és Eunshin feltépték a dobozokat.

- Színező! - tapsikolt Eunshin.

- Színező! - lelkesedett Eunsoo.

- Igen, szívecskéim, de ezek olyan menő színezők, hogy csak a papírra tudsz a filccel rajzolni. - guggolt le melléjük Seonghwa.

- Tényleg? - csillant fel Eunshin szeme, és Eunsoo már ki is próbálta.

- Igen, tényleg. - mosolygott Seonghwa, majd felbontotta a Eunah-nak szánt ajándékot, ami egy pink, hercegnős csörgő volt. - Nézd, baba, villog ha megnyomod a gombot.

- Eh eh hehe ehh! - vette be a szájába Eunah az csörgőt.

- Szerelmem, te is nyisd ki az ajándékodat. - nógatta Hongjoong az idősebbet.

- Jól van, jól van. - mosolygott Seonghwa, majd megragadta a pici dobozt, és levette a tetejét. - Na ne hülyéskedj velem! - kerekedett el a szeme.

- Nem tetszik? - döntötte oldalra Hongjoong a fejét.

- Ez a karkötő több mint tíz millió won! - hülledezett Seonghwa.

- Igen, tudom. De láttam múlt hónapban milyen vágyódóan nézed, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Szóval, tetszik?

- Nagyon! - mondta Seonghwa. - Nagyon, nagyon tetszik. És nagyon, nagyon szeretlek. - csókolta le a férjét. - Most te is nyisd ki.

Azzal a Hongjoong kibontotta az utolsó fa alatt maradt dobozt.

- Hwa... - döbbent meg. - Azért problémázol mert drága ajándékot vettem neked, de ez az óra minimum annyi!

- Jaj, tudoooommm, de hát te bankár vagy, és kellenek neked az ilyen cuccok. Meg amúgy is milyen jól fog állni rajtad, próbáld fel! - nevetgélt Seonghwa. - És egyébként... - kúszott közelebb a másik hímhez. - Egy másik ajándék is vár rád, de azt csak a hálószobában tudom odaadni, miután a gyerekek elaludtak.