I Am The Luna

6. rész

SEBASTIAN.

Élesen Valerie-re nézek, ahogy James-re mered, amint visszakapja tőlem az aktát.

- Mekkora egy szemét disznó vagy!

- Te se vagy sokkal jobb aranyom!

Ezek ketten mindig összevesznek. Korábban egy ideig randiztak és elválaszthatatlanok voltak, de a szakításuk óta még azt sem bírják elviselni, hogy egymás jelenlétében legyenek.

Zarának és nekem gyakran kellett lenyugtatnunk őket.

- Válaszolj, Valerie. - mondom figyelmen kívül hagyva Alice-t, aki odalépett hozzám és a karomba kapaszkodott.

- Válaszolj neki, Val. - ismétli James és újabb halálos pillantást vet rá.

"Hát jó! Ha ennyire tudni akarod , ám legyen! De ajánlom nagyon fülelj!

Terhes volt, de már nem az. Most már elégedett vagy?" - mondja, majd dühös pillantást vet mindhármunkra.

Alice megforgatja a szemét, majd az asztalomhoz megy, de jelen pillanatban egyáltalán nem hat meg az érzéketlen viselkedése.

"Volt?" - kérdezem idegesen, miközben egy borzasztó gondolat fut át a fejemben.

„Hogy érted ezt? Megszabadult tőle?"

Valerie a mellkasához öleli az aktát és erőteljesen megrázza a fejét.

- Nem, Alfa, Zara soha nem tenne ilyet. Az ön elutasítása miatt elvetélt. - mondja keserűen.

Éles fájdalom hasít belém, az imént hallott szavak erősen visszhangoznak a  fejemben.

Én... én vagyok az oka annak, hogy a gyermekem meghalt...

- Mi a fasz Val? James vicsorogva megragadja a karját.

- Ezért mondtam, hogy ne mondd el neki! - kiabálta.

- Hagyd abba. - mondom hidegen.

Szívem vágtató lóként dübörög a mellkasomban, majd elmémben újrajátszom utolsó napjainkat.

Miért nem mondta el?

- Biztosan tudta, hogy az elutasítással a gyermekünk életét kockáztatja. Miért tette?!" morgok.

- Nem hagytál neki választási lehetőséget. Megpróbált beszélni veled..." - válaszolta lesütött szemmel, majd megvetően rápillant Alice-re.

- Túlságosan lefoglalt az, hogy megszabadulj tőle.

A bűntudat,  a sajnálat, amit eddig éreztem most haraggá változik és  megütöm az első dolgot, amihez hozzáérek. Másodpercek múlva a báromból származó borgyűjteményem repülni kezd, összetörik a falnak csapódva és kiborul a szőnyegre. Erős alkoholszag tölti be a levegőt.

- El kellett volna mondania, hogy terhes! - vicsorgok.

- Azt akarta, de pont akkor adtad át neki a válási papírokat, Alfa. - mondja Valerie, majd kissé meghátrál.

Bár érzem a félelmét, de akkor is megvédi a barátját.

Dermedten nézek magam elé, ahogy felidézem azt a bizonyos éjszakát.

- Mit akartál elmondani nekem?... Már nem számít...

Ezért utasította vissza a bort, amit aznap kínáltam neki? Nagyon sietett, hogy az elutasítás véget érjen.

Tényleg azt tervezte, hogy egyszerűen elveszi a gyerekemet és elmegy?

Az önzőségének köszönhetően elvesztettük a babát.