[HYUNHO] + BEFEJEZETT
Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
☆
Persze, hogy nem tudott aludni. A csókjuk úgy ért véget, hogy Minhot hívta valaki, így kikellett mennie az erkélyre. Most pedig békésen alszik mellette, Hyunjin felé fordulva. Még sötétben is gyönyörű az arca.
Elege volt, hogy nem tudott aludni. A hátitáskájában volt az altatója, pedig megfogadta, hogy ma nem vesz be többet. De kell neki az alvás. Muszáj aludnia.
Észre sem vette, hogy már a táskájában kutat. A konyhában feloltotta a villanyt, kiöntött egy tablettát, és eresztett magának vizet egy pohárba.
- Minden rendben? - dünnyögte Minho.
Hyunjinban megfagyott a levegő. Félt, hogy észreveszi mit csinál. Szerencsére a dobozt visszatette táskájába, de kezében még mindig ott volt a kapszula.
- I-igen, csak... iszok. - kortyol. Ideges. Nem akarja, hogy meglássa a markában lévő altatót
- Megvárjalak?
- Nem kell. - gyorsan felelte rá. Igazából már nagyon be akarta venni a gyógyszert.
- Biztos?
- Biztos. Menj csak. - mosolyog rá bíztatóan. Szája kicsit fáj, Minho véletlen megharapta.
- Akkor majd gyere. - bólint, s végül visszamegy.
Nyugodtszívvel nyeli le végre a tablettát. Az utolsó korty vizet is megissza, egy kicsit áll, hogy hasson, aztán visszamegy.
Ég a villany, Minho pedig az ajtó felé fordulva alszik.
Mikor besüpped mellette a matrac, Minho kinyitja szemeit. Egyenesen Hyunjinéba néz. Csak bámulják egymást. Egyikőjük sem szólal meg, pedig Minho szívesen áradozna Hyunjinnak, mennyire szereti őt. És Hyunjin is Minhonak. De egyikük sem teszi. Minho csak egy kérdést tesz fel, amire tudni akarja a választ.
- Megbántad?
- Micsodát? - tudja. Csak nem meri bevallani, hogy nem bánta meg. Akarta. Nagyon akarta.
- A csókot. Megbántad, hogy megcsókoltalak? - kérdezi ismét.
Teljesen szókimondó, ami miatt Hyunjinnak ugrál a gyomra. Nem tudja, hogy hazudjon neki-e, vagy ne.
De általában, ha a másik fél bánná, nem kérdezne rá ilyen intimen. Csak elutasítaná; szemébe mondaná, hogy felejtsék el. Mint nemrég Hyunjin.
Hezitál, de végül kimondja: - Nem.
- Akkor jó. - Minhonak a pillangók szabályosan lyukat égetnek gyomrába. Annyira izgatott, hogy most bármit képes lenne Hyunjinnak mondani. Majdnem kicsúszott száján a 'szeretlek' szó - Én sem. - mosolyodik el - Aludjunk. - hunyja le szemét. Sóhajt, majd elfordulva leoltja a villanyt.
