A frissen házasodott Jimin és Jungkook élvezték a nászútjukat, amíg a Jungkookot kísértő lidércnyomás valósággá nem vált, és minden emléke, ami valaha is létezett, el nem tűnt. Szíve összetörve és bezárva a hibridnek ,menekülnie és elrejtőznie kell...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jimin felsóhajtott, és a folyosó túloldalán lévő ajtóra pillantott, ami Jungkook szobáját takarta, a testében lévő forróság egészen a testéig ért. lábujjáig.
„Jimin!”
Egész teste reagált erre a halk hangra, ott volt Jungkook, amint végigsétált... a folyosón, valami furcsa ruhában.
„Öltözködési buliba mész?” Kérdezte Jimin a túlságosan színes ruháját fürkészve. Jungkook soha nem viselne ilyesmit önként.
„Ah, az a ribanc kényszerített, hogy ezt vegyem fel, aztán öt órán át pózoltam valami nevetséges portréhoz.” Jungkook hangosan sóhajtva támaszkodott az ajtónak. „Hogy érzed magad.”
„Jól, Taehyung gyógyító keverékkel kezelte a sebeimet. Már nem fáj annyira, végre tudom kicsit mozgatni a farkamat.”
Jungkook szemei megteltek könnyel.
„Bárcsak megölelhetnélek, és átpuszilhatnám a sebeidet.”
„Épp most ölelsz meg” - küldött neki Jimin egy halvány mosolyt, miközben mindketten elestek teljesen egymás tekintetébe.
„Én a rókafüleidbe csókolok.”
„Az egyiknek több mint a fele hiányzik" - hajtotta le a fejét Jimin.
„Nem érdekel, szeretem minden egyes darabodat, minden egyes sebhelyedet.”
„Jeon király...”
„Jungkook vagyok, csak szólíts a nevemen.”
„Jungkook, te vagy a legjobb, ami velem történt, egész életemben.” Jimin felemelte az arcát, hogy ránézzen a férfira, akit teljes szívéből és még annál is jobban szeretett.
„És mi van a férjeddel?”
Ettől a kérdéstől libabőrös lett az egész teste.
„Ne beszéljünk róla, itt és most, rólunk, Jiminről és Jungkookról”. Jungkook arca felragyogott egy drága nyuszis mosolyban, amibe nem tudott nem beleesni.
„Szerintem pihenned kéne" - suttogta Jungkook.
„Látni téged az pihenés.”
„Akkor beszélgessünk még egy kicsit” - Jungkook hirtelen leült a padlóra az ajtónak támaszkodva, amikor Jimin becsukta a sajátját, és ugyanezt tette. Figyelmen kívül hagyva a fájdalmat a farkában.
Mindketten ott ültek és nézték egymást, ahogy csendben beszélgettek, külön, mégis együtt fürödtek a varázslatban, ahogy az a szörnyű szörnykirálynő megtiltotta volna,hogy megérintsék egymást, de ezt soha nem tudta elvenni tőlük, a köteléket, ami összekötötte őket, a szerelmet, amit éreztek, ahogy tekintetük kitöltötte egymást, hangjuk betöltötte a hiányzó darabokat, így ültek ott és beszélgettek egész éjjel.
