A frissen házasodott Jimin és Jungkook élvezték a nászútjukat, amíg a Jungkookot kísértő lidércnyomás valósággá nem vált, és minden emléke, ami valaha is létezett, el nem tűnt. Szíve összetörve és bezárva a hibridnek ,menekülnie és elrejtőznie kell...
„Akkor büntess meg Jeon király” - suttogta Jimin úgy lehalkítva a hangját, hogy csak Jungkook hallja.
A vére felforrt a vak kéjtől, amikor a hibridet a testéhez húzta. feszes fenekénél fogva éhes csókokban borult ajkaira.
„Király... ööö...”
Jungkook visszahúzódott, látva, hogy egy döbbent istállómunkás áll jobbra mellettük.
„Öhm... a ló készen áll” - dadogta a férfi.
„Nagyszerű” - motyogta Jungkook a szórakozott Jimin vezetésével rajongó táncra felsegítette majd felugrott rá ő is.
„Kapaszkodj belém erősen” - mondta Jungkook, jelet adva Rajongótáncnak, hogy a ló azonnal elhagyja az istállót, és a főút felé vegye az irányt, a fővárosban, a magas épületek mentén, amíg ki nem ért a város mögé a városfal mellett a zöld réteken.
„Hová szeretnél menni?” Kérdezte Jungkook megállítva a lovat egy pillanatra, Jimin karjai szorosan a dereka köré fonódtak, olyan csodálatos. „Um ... mindig is nagyon szerettem volna látni az óceánt” - motyogta Jimin halkan. „A férjem megígérte, hogy elmegyünk oda, de sosem sikerült.”
„Akkor most induljunk” - gyorsította fel Jungkook a lovat, amikor Jimin még mélyebben hozzá bújt.
„Nincs nagyon messze az óceán?” Kérdezte.
„Az, de Rajongótáncban a széltündérek vére van, így gyorsabb lehet, mint egy Repülő. Még napnyugta előtt elérjük az óceánt.”
-
Végtelen mennyiségű, csillogó víz volt előttük, Jimin fülét zúgó hang ütötte meg, és teljesen szótlanul nézte ezt a gyönyörű látványt.
Rajongótánc megállt a hosszú fű között a part feletti dombon, a zuhanó délután olyan szép volt.
„Itt vagyunk” - bújt Jungkook a hajába és rókafüleibe bújva hirtelen megcsavarta az arcát.
„sokszor próbáltam már elképzelni az óceánt, de ez sokkal szebb, mint bármi, ami a fejemben volt”.
„Gyere, lesétálunk a partra, és belemerítjük a lábunkat a hullámokba” - Jungkook leugrott a lóról, majd lesegítette, Jimin bocsánatkérően mosolyogva a karjába esett.
Meleg ujjai végigsimítottak az arcán, megrajzolva az ajkai formáját.
