A frissen házasodott Jimin és Jungkook élvezték a nászútjukat, amíg a Jungkookot kísértő lidércnyomás valósággá nem vált, és minden emléke, ami valaha is létezett, el nem tűnt. Szíve összetörve és bezárva a hibridnek ,menekülnie és elrejtőznie kell...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
„Egyszer már követtem a férjemet ide, bár nem kellett volna” - pirult el Jimin.
„Senki sem tud arról a helyről, csak én és Jin" - rebegte Jungkook hangja.
„Tudok titkot tartani király, nem kell aggódnod” - fogta meg Jimin a tenyerét az ujjperceit masszírozva. „Egy titkos helyre akartál menni, és ez volt az egyetlen, ami eszembe jutott. Bocsáss meg, kérlek.”
„Jimin” - zihálta Jungkook, magához húzva a rókafiút a testéhez simulva az arcát pedig a rókafüléhez simítva.
Nem formálódtak benne szavak, mert ha az a titokzatos férj olyan titkokat tudott, amikről eddig azt hitte, hogy csak a királyi sámánnak és a királyi családnak van róla fogalma, és Jimin úgy döntött, hogy megosztja ezt a helyet vele, az sokat jelentett.
„Mit tett itt veled a férjed?” Kérdezte, bár tudta ez a kérdés fájdalmat okozhat neki.
Jimin rettenetesen elpirult.
„Azt akarta, hogy felül legyek...” - suttogta szinte hangtalanul. „Mi fürödtünk a tóban, varázslatos volt”.
Jungkook torkának hátsó része hirtelen mintha megkarcolta volna, de nem törődött vele, a belül megnyíló égető féltékenység arra ösztökélte, hogy elkapja Jimin ajkait, és minden levegőt kicsókoljon belőle.
„Itt jobb dolgokat tudok veled csinálni, mint a férjeddel” - lihegte ki.
Jimin kuncogva rázta a fejét.
„Néha olyan aranyos vagy Jungkook” - borzolta meg a haját.
„Micsoda?” Jungkook megdöbbent, de Jimin csendben maradt, végigsimítva a mellkasán, jelét adva annak, hogy mennyire be van indulva.
„Jeon király, felejtsd el velem az egész világot” - suttogta Jungkook kabátját és ingét kibontva.
„Annyira hiányoztál” - Jungkook a csípőjénél fogva felemelte a fiút, és a tóba vitte.
„Nincs mit átöltöznünk!” Sikoltott Jimin, de Jungkook nem törődött azzal, így behúzta a vízbe, így mindketten alámerültek, hogy újra felszínre jöjjenek őrülten vihogva.
„Olyan rossz vagy” - fröcskölte rá Jimin a vizet, mire ő visszafröcskölt, mindketten kergették egymást a part felé, Jimin boldogan visított, visszhangzott a kőfalakon, mint a zene. Jungkook a levegőben lóbálva kapta el őt.
„Engedj le! Engedjetek le! Szédülök!” Jimin kuncogva szorította a nyakát kapaszkodónak, kicsit fájdalmasan harapdálta az oldalát, így Jungkook abbahagyta a forgolódást, mindketten nehéz levegőt kaptak.
„Bocsánat” - nevetett Jimin, beleszívva a helyre, ahová harapott, libabőrt küldve Jungkook szervezetébe.
A hibrid kibújt a karjaiból, olyan csodálattal szemlélve őt, hogy Jungkook el tudott volna olvadni. Jimin kezei addig dolgoztak a kabátján és az ingén, amíg az utolsó gombok is elengedtek, és mindkettőt lehúzta a karjáról. A rókafiú pépes ajkainak érzése a mellkasán felhőkbe repítette.
