I Am The Luna

9.rész

SEBASTIAN.

„Kifelé! Vigyétek el innen, mielőtt kidobom a falkából! "

Anya ordításától összerezzenek, miközben a kocsim fékjére csapom a lábam és megállok a kastély nagy bejárati ajtaja előtt.

Mikor kiszállok az a kép fogad, hogy az egyik szolgálólány két bőröndöt húz maga mellett,Alice zokogva kullog mellette, míg anyám torka szakadtából kiabál..

- Mi a franc folyik itt? - kérdezem, majd a két nőhöz rohanok.

Anya szeme veszélyesen villog.

"Kérded?!

Azt kérdezed tőlem, hogy mi a baj, miközben ez a kurva itt játssza az úrnőt?! Arról meg nem is beszélve, hogy kidobtad a feleségedet!

Hol van az én Zarám? - szegezi nekem a kérdést.

Hátrébb lépek, majd nagyot nyelek. Soha nem láttam anyát ilyen dühösnek. Remeg, a szívverése szabálytalan és a
szeme lángol a dühtől.

- Seb, Seb kicsim. Mondd meg nekik, hogy most együtt vagyunk - folytatja sírva Alice.

Anya megbántottan néz rám, ajkai remegnek, mintha egyet akarna érteni Alice-szel.

- Nézd, mi lenne, ha ezt mindannyian nyugodtan megbeszélnénk? - javaslom.

Miközben ezt mondom, azon jár az agyam, hogy anya hogyan jött rá?

Alice most egy vendégszobában lakik és világossá tettem neki, hogy én magam közölném a dolgokat a szüleimmel, de akkor mégis honnan tudták meg? Francba.

"Nyugodtan? Hogyan lehetnék nyugodt, amikor Zara már rég elment!" - folytatja az ordibálást anya, amitől belülről kissé megrezdülök.

Istennő! Ez a nő addig egy angyal, amíg fel nem mérgelik, aztán hirtelen sakállá változik.

- Ne érj hozzá! - morogja, és elránt Alice-től.

„Anya... kérlek, ne rendezz jelenetet, inkább beszélgessünk" - mondom gyengéden a könyökét markolva, miközben előveszem a telefonom és Evan számát tárcsázom.

- Halló, Alfa.

- Evan, van egy munkám a számodra.

- Igen, Alfa?

- Gyere a kastélyba és a fiúkkal vigyétek Alice-t az egyik lakásomba - parancsolom.

- Seb, kérlek, mondd el anyádnak - Alice még mindig sír, miközben megragadja a könyököm.

- Evan biztonságos helyre visz. Majd később beszélünk."

Anya már nem szól semmit, de idegesebb, mint azt eredetileg gondoltam. Remek... ha anya ennyire ideges... valószínű apámtól sem számíthatok jobbra, miután megtudja ezt az egészet - ha már nem tudja persze...

Lépteket hallok az ajtó mögül, majd pár másodperccel később apa menedzsere kilép a kastélyból, kezében a táskájával.

"Ah, Alfa Sebastian, az apád vár rád.

Összeráncolom a szemöldököm, ahogy a kúriánkra pillantok. Mióta ő nincs itt, nagyon nehéz idejönnöm.

- Ne várasd az apádat - mondja csöndesen anya, miközben hátat fordít és elindul befelé.

„Anya..."

- Ha megbocsátasz..- mormolja. Nyilvánvalóan ideges rám.

Összeráncolom a szemöldököm, miközben a földet bámulom. Hogyan magyarázzam el nekik, ha nem tudom, ki az és éppen hol van az ellenség?
Csak azt tudom, hogy minden lépésemet figyeli...