I Am The Luna

10.rész

SEBASTIAN.

Egy hangos kopogás hallatszik az ajtóból, amitől felrándulok. A szüntelen dübörgés a fejemben így sem múlik , a kopogás hangja pedig csak ront a helyzeten.

- Hagyd abba. - felmordulok, amikor kinyílik az ajtó, és egy nagyon vidám, energikus James tárul elém.

Mi a fenéért vagyunk barátok?

- Kelj fel és ragyogj, Cukipofa! - mondja, majd az asztalomra helyezi a reggelis
tálcát és mellé tesz egy csésze habos, erős kávét.

- Remélem, nem azon gondolkodsz, hogyan ölhetsz meg - jegyzi meg, és gyanakodva figyel rám.

Elmosolyodok: „Csak azon tűnődtem, miért vagyunk barátok, aztán eszembe jutott, hogy jó szobalány vagy."

Rám vet egy pillantást, mielőtt felhúzza a redőnyt, de a vakító napfénytől csak még jobban fáj a fejem.

- Ahj, engedd le őket!

- Nem, reggel van, így maradnak. Amúgy mi a francért ittál?" - kérdezi, miközben az íróasztalomat körülvevő üres üvegeket fürkészi, amik szét vannak szórva a földön.

- Hogy miért ittam?

„Mert akartam" - válaszolom csendesen, és hirtelen eszembe jutott egy gondolat.

Az elutasítás napján megkínáltam Zarát a kedvenc borunkból.

A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy az emléktől meginog és nem hajlandó elfogadni az elutasításomat. De sokkal gyorsabban feladta, mint képzeltem.

- Szóval tegnap említetted a Whispering Mountain falka partiját. Tényleg azt fontolgatod, hogy elmész?" - kérdezi, miközben leül az asztalommal szembeni ülésre.

Átkutattam az összes falkát a környéken, még azokat is, amikkel nem vagyunk baráti viszonyban. Csak néhány olyan van, ahová nem sikerült bejutnom és ez az egyik közülük. Ez a bál kiváló lehetőség, hogy beszivárogjak a területükre.

- Úgyhogy igen, megyek.

„Akkor én is veled jövök. Tudod, hogy ez kockázatos lesz. Ezt komolyan gondolod?"

„Ahogy mondtam, igen, ott leszek. Különben is, amikor a múlt héten megérkezett a meghívó, Alice meglátta és el akart menni."

És ez a hirtelen fordulat még jól is jöhet nekem..mivel nagy esély van rá, hogy ott lesz az, aki mindezek mögött áll. Ha elviszem Alice-t, rájönnek, hogy valóban továbbléptem...

De kik lehetnek ők és mit akarnak tőlem?

- Jó, akkor elviszem Valerie-t - mondja lazán James.

Élesen felnézek és összeráncolom a homlokomat.

„Valerie? Mármint Valerie Smith, az exed? - kérdezem és kinyitom a barna papírzacskót, ami a szendvicsem mellett hever.

Van benne valami másnaposság elleni gyógyszer is. A srác baromi idegesítő tud lenni, de jó barát az esetek felében egyébként.

- Igen, doktor Valerie Smith - feleli gúnyosan, amitől ismét összeráncolom a homlokomat.

Sóhajtva vállat von: „Igen, még mindig nagyon dögös, és nem bánnám, ha újra szexi ruhában látnám. Még mindig pokolian gyönyörű és már unom azt látni, hogy a szép domborulatait az XXL-es fehér köpenye mögé rejti.

Elmosolyodik és előre ül, miközben veszem a gyógyszert, amit ő hozott és kortyolok egy kis vizet, remélve, hogy segít.

- Rendben.. De elfelejted azt az apró részletet, hogy egymás torkának ugrotok, amint egy szobában vagytok. - emlékeztetem őt.