Furcsa Pár. BL. 🔞 Befejezett.

6.

Sziasztok Drágáim.
Egy új író csatlakozott hozzánk, akinek az első számú rajongója vagyok.
Biztos vagyok abban, hogy nektek is tetszeni fog a stílusa a történeti.
Megint be nem áll a szám...
Jó olvasást.

Édes gyilkosom

Porcelánbörű magas vékony srác feküdt egy parkbéli padon a táskáját a feje alá gyűrve. A kezei, lábai lelógtak minden irányban. Hófehérre szívott hajával erős kontrasztot adott a fejhallgatója, amiből kifelé halk ciccegés hallatszott csak, de Coco fülének a zene szörnyen hangos volt. Ő így szerette, amikor semmi mást nem hall, csak a kedvenc számait, miközben langyos szél cirógatja, mint ezen a napon. Lassan kinyitotta a szemeit, a nap kissé elvakította, de nem volt túlságosan zavaró. Tejszínhabszerű felhők kúsztak az égen lassan, nem siettek sehová, ahogy ő sem. Ráért. Mire? Bármire lényegében. Leginkább gondolkozni. Azon főleg, hogy kinek lehet útban. Két hete is megvolt már, hogy valaki a nyomába szegődött. Kiszúrta a férfit, mert a szemrevaló darabokat mindig észrevette, és ez a fazon kedvére való volt. Magas, sötét hajú, jóképű, sportos, fürge. Néhányszor próbálta lerázni, de az a férfi sosem tévesztette szem elől. Hát hagyta neki, hogy szaglásszon utána. Biztos volt abban, hogy nem valaki, aki akar tőle valamit, mert akkor már leszólította volna. Coco biztos volt abban is, hogy a férfi nem szégyenlős fajta, aki nem mer megszólítani valakit, aki tetszik neki. Így maradt az a lehetőség, hogy valaki ki akarja iktatni. Éppen egy valakiről el is tudta ezt képzelni, csak azt nem értette, hogy miért nem saját kézzel teszi. Mindegy. Coco felült és rágyújtott, majd szétnézett a parkban. Enyelgő párocskák, vigyorgó kölykök, csaholó kutyák. Micsoda idill. Irigy volt kicsit, amiért neki semmi hasonló nem jutott. Sosem volt romantikus alkat, az ilyen negédes enyelgésről semmit sem tudott, csak azt, hogy nem tetszik neki. Vagy nagyon is, csak sosem volt senkije, akivel ilyen sziruposan lett volna együtt. Gyerek sem volt már nagyon régen, neki magának meg tuti nem lesz. A kutyákat meg rühellte, mióta egy még gyerekként megtámadta. Ha máshogy alakulnak a dolgai, vajon ő is itt andalgott volna gyerekkel, kutyával, valakinek a kezét fogva? Az élet más lapokat osztott neki. De ki akar kinyíratni?
Haji nem volt kezdő kicsit sem, ezért eszébe sem jutott, hogy a srác kiszúrta volna, mégsem érezte biztosnak a dolgot. Az egész amúgy is bűzlött neki. A megbízóról semmit sem tudott, csak annyit, hogy megrendelte a fiú halálát. Az adatok alapján csak egy egyetemista srácról volt szó, aki a jótékonykodástól a sportig mindenben jól teljesített, ráadásul egy politikus fia volt. Haji azt gondolta, hogy ez lehet az indok. Hát, neki tulajdonképpen édes mindegy volt, míg kifizették. Így gondolt erre az egészre, egy munkára, amiért fizetnek. Ebből élt, bár nem teljesen önszántából. Leginkább nem volt választása. A családja már réges-rég yakuzáknak dolgozott, nem volt kérdés, hogy ő is valahol ezen a vonalon fog mozogni. Olyan volt ez, mint amikor családi vállalkozást viszi tovább az idősebb fiú. Neki ez jutott. Gyilkos lett. Amikor mindennek az elején volt még kölyökként, akkor azt hitte, hogy ő a legnagyobb császár a világon, élet és halál ura, valaki, aki fölötte áll a többi embernek. Az első munkáját valami morbid örömmel végezte, elégedett volt. Aztán jött a fekete leves, mikor a dolog hatásaival szembesült. A halott férfi összetört családjával, a fájdalommal, amit ő maga okozott nekik azzal, hogy elvette a gyerekeitől az apjukat. Neki csak munka volt, nem ismerte azt az embert, de azoknak, akiknek fontos volt, a világ szűnt meg létezni a halálával. Ott Haji megértette, hogy egész addig vak volt, nem látott távolabb annál, amit az apja és a körülötte élő férfiak állítottak a világról. A saját világukról, nem a normális emberek világáról. Haji azóta megkomorult, alig-alig mosolygott, pedig ennek már sok-sok éve.

Haji utánanézett ennek-annak, ezzel a fehér hajú fiúval kapcsolatban. Illetve nézett volna, de semmit sem talált. Keresett valami nyomós okot arra, hogy halnia kell. Az apja politikai pályája sem volt olyan fontos, hogy emiatt valaki a fiút bántsa. Mégis zavarta valami, tovább szaglászott, ekkor bukkant egy sokkal valószínűbb okra. A fiú kapcsolatban állt egy yakuzával, aki miatt már valószínűbb volt, hogy célba vegyék. Haji el sem tudta képzelni, hogyan köt ki egy látszólag hétköznapi fiú egy veszélyes bűnöző ágyában. Ezért az információért mélyre kellett ásnia. Valaki gondoskodott arról, hogy erről a fiúról csak jót írjanak, vagy jót lássanak az emberek, akik nem ismerik, vagy csak felületesen. Mindenesetre arra jutott, hogy rövidre kell zárnia a dolgot.
Az iskolához ment, épp időben ért oda, mert amint befordult a sarkon, a fiú kilépett a kapun, és elindult a szokásos irány ellenébe. Haji azt gondolta, amilyen szerencséje van, épp most készül a yakuzához. A fiú gyorsan lépkedett, épp csak nem vesztette Haji szem elől. Végig robogott a városon, egyszer csak befordult egy utcába. Sietősebbre vette Haji is a lépteit, nehogy a srác meglépjen. Hosszú léptekkel befordult ott, ahol a másik is tette. Haji szétnézett, és magában felordított, mivel eltűnt a fiú. Mélyebben az utcába tört, majd egy kapualjból két kéz kinyúlt, és berántotta. Haji előtt elsötétült minden.
A bérgyilkos az orra alatt morgott, amikor felébredt. Egy sötét helyen volt, de nem valószínűsítette, hogy valami koszos raktár épületben, mert friss illat csapta meg az orrát, és finom puha dolog ölelte körül. Valószínűleg ágynemű, de nem forgatta a fejét, mert elég kellemetlen érzés volt. Éles fájdalmat érzett a fejében, oda akart nyúlni, de a kezei le voltak kötve.
- Felébredtél? – szólt egy hang, majd két szempár meredt rá.
Haji egészen megdöbbent, amint meglátta Cocot. Nem akarta elhinni, hogy valóban épp a célpontja tartja fogva. Ráadásul őt, egy első rangú gyilkost. Mi a fene folyik itt? Furcsa egy tekintete volt a srácnak, egyszerre találta vonzónak és veszélyesnek. Laposan végig mérte a fiút, amennyire tudta ebben a helyzetben. Hátborzongatóan nyugodtnak tűnt. Arra gondolt, hogy átverték, amikor kiadták neki a munkát.
- Nem, még alszom – mondta hunyorogva. – Álmodom is, hiszen egy ágyhoz vagyok kötve.
- Akkor ébren vagy – jelentette ki a fiú.
- Ki vagy te? – kérdezte Haji, mert egyre inkább érezte, hogy valami nagyon büdös szószba sikerült csúsznia.
- Nem tudod? – kuncogta.
- Mi a neved? – erősködött Haji, mire a másik arcán gúnyos mosoly villant.
- És a tiéd?
- Én kérdeztem előbb.
- Elég merész, ahhoz képest, milyen kiszolgáltatott helyzetben vagy.
- Neved? – szólt a fiúra, mire az ciccentett és mosolygott, de már nem volt gúnyolódó.
- Látom, nem félsz tőlem.
- Kéne?
- Tekintve, hogy egy csinos kis fegyver van a kezemben, egy kellemes cián kapszulával a pocakjában, talán igen.
Coco az ágy mellé lépett, és végig simított Haji nyakán a fegyverrel. Haji nyelt egy aprót, a szeme sarkából követte a fegyver útját, majd visszanézett a fiúra.
- Értesz az ilyesmihez? – kérdezte.
- Valamicskét. Azon tűnődöm, miért ezt választottad – nézett fel kérdőn Hajira, arra várt, hogy megmondja a nevét, amit ez idáig nem tudott meg.
- Hajime. Haji – mondta a fiúnak.
- Köszönöm. Szóval miért ez lenne a gyilkosom, Haji?
- Csak – vakkantotta. Nem akarta bevallani, hogy gondosan kiválasztotta azt a végzetet, ami nem okoz kárt a testében, a csúfítja el.
Coco ingerültebben kuncogott, bosszantotta ez a néhány szavas, darabos válaszadás, és a másik higgadtsága. Arra számított, hogy Haji ideges lesz, hogy egyezkedni kezd vele az életéért, erre csak fekszik, mint egy darab fa.
- Miért akarsz megölni, ki akarja a halálom? – kérdezte Coco, mire Haji aprót rázott a fején.
- Nem tudom. Én is szeretném tudni. Elég szűkre szabták az információt, az is félre vezető volt. Azt mondták, csak egy srác vagy, akit könnyű likvidálni. Hát, vagy átvertek, vagy dilettánsokkal dolgozom épp.
A fiú ellépett az ágytól, és dühös rántással széthúzta a függönyt. A hirtelen fény bántotta Haji szemét. Szétnézett a szobában, tágas, kicsit jellegtelen teret látott maga körül. Egyetlen ajtó volt a szobán, tehát csak arra lehet lelépni. Az ablak felé nézett, kicsit szoktatta a szemét az erős fényhez, és megállapította, hogy legalább egy emelet magasan lehetnek, mert fák lombját látta az ablak előtt. Hogy kerültem ide? A fiúra nézett és arra gondolt, hogy egyedül biztosan nem hozhatta ide. Haji sportos, izmos férfi volt, volt súlya. A fiú sem volt sovány, de nem gondolta, hogy egyedül idecipelte volna, pláne az emeletre. Bár, amilyen jellemzést kapott róla, akár még az is beleférhetett, hogy könnyedén felcibálja ide.
- Nos, ha nincs okod, hogy meg ölj, akkor miért tennéd?
- Okom van. Tíz millió okom van, hogy meghalj – fordította a fejét a fiú felé, mire az felvonta a szemöldökét, még füttyentett is.
- Ennyit érek?
- Valakinek igen.
- Hm... Haji... mi lenne, ha te halnál meg? – felmászott az ágyra, és újra Haji nyakához nyomta a pisztolyt.
- Semmi – mondta, közben lehunyta egy pillanatra a szemeit, még az ajkát is megnyalta a gondolatra. – Egy szívvel kevesebb dobogna – lökte a fiú elé szárazon, mire az elhúzta a száját, közben a szemébe nézett. Nem látta, hogy viccelne, tényleg nem számított Hajinak, hogy él-e, vagy hal.
- Te tényleg nem félsz. Így nem is vicces – sóhajtotta.
- Áruld el a neved.
- Miért fontos? Azon kívül meglepne, ha nem tudnád.
- Szeretném tudni a gyilkosom nevét. Tőle, magától. Meg aztán ezek után könnyen lehet, hogy az is hamis volt a papírokon.
- Te sem mondtad volna el, én miért tegyem?
- Mert megkértelek. És mert én elárultam.
- Eiji vagyok. Bár mindenki csak Coconak hív. Nem szeretem a nevem, a nagyapám után kaptam, aki világ életében utált engem. Szóval, Coco.
- Köszönöm – biccentette, közben mozdított a kezein, hogy valamivel kényelmesebb pózba kerüljön. – Különben ...Coco?
- Valaki régről így hívott – mondta. Haji jól látta, hogy elréved egy pillanatra, a szemei egészen sötétté váltak. Coco megrázta magát, majd újra a férfire nézett. – Kemény a fejem, mint a kókuszdió, a bőröm pedig épp olyan fehér, mint a húsa.
- És nedves vagy, mint a belseje? – kérdezte félig gúnyosan Haji.
- Ha kell, igen – mondta Coco, nem igen vette el a kedvét sosem az ilyen beszéd.
- Mi a terved velem?
- Még nem tudom, talán megöllek – húzta a vállát.
- Attól nem félek – mondta Haji, még legyintett is volna, ha a kezei szabadok.
Coco elvigyorodott, és két ujjával felhúzta Haji felsőjét, majd a bőrén cikázott körmeivel. Haji a szemeivel követte, amit a fiú csinál. Éppen kellemetlen nem volt, de azért a helyzethez nem nagyon illett.
- Nem tetszik? – nézett fel Coco, mivel semmi reakciót nem tapasztalt. – Ha valaki meg akar öletni, nyilván bőséges információval látott el téged rólam. Biztosan szerepel benne az is, hogy férfi párti vagyok.
- Lényegtelen információk voltak. Az például nem szerepelt köztük, hogy képes vagy leszerelni egy hozzám hasonlót. Más különben a yakuzáról tudtam, onnan már nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik csapatban játszol. Szóval, mi a terv? Megdugsz?
- Még az is lehet – vonta a vállát. – Az azért bánt, hogy egy ilyen amatőrt küldtek rám, mint te – szúrta oda a fiú, de egyáltalán nem gondolta így.
Az ujjaival a Haji nadrágja alá kíváncsiskodott, és a csípőjét, az érzékeny köldök alatti bőrt cirógatta. Tetszett neki, amit látott és érzett a keze alatt. Haji fiatal volt, jóképű és kifejezetten jó kondiban volt, ami Coconak alapból is tetszett. Idősebbnek tippelte magánál néhány évvel, de ez sem volt gond, a szeretői általában idősebbek voltak mindig. A korabelieket kevésnek tartotta magához.
- Nem vagyok amatőr, szerencséd volt – mondta Haji. Valójában másodjára, kicsit hangosabban, erre figyelt fel Coco. Egészen belebambult a saját gondolataiba.
- Nyilván – mosolyogta. – Különben tényleg így lehet. Már hogy nem vagy amatőr. A szerencsének pedig ehhez semmi köze. Nyitott szemmel járok a világban, és az sem utolsó, hogy magamra szedtem itt-ott némi tapasztalatot. Meg hülye sem vagyok.
- Hol vagyunk? – kérdezte Haji, arra most nem volt kíváncsi, hogy milyen irányú tapasztalatra gondol épp Coco. Sejtette, hogy nem feltétlenül szex témában kell gondolkozni, de volt elképzelése.
- Nem kell tudnod. Talán az utolsó helyen, ahol életedben vagy.
- Nem fogsz megölni. Mert már rég megtetted volna, ha akarod. Sosem öltél még. Érzem a szagodon.
- Szagomon? – kérdezte a szemöldökét felvonva. – Mi vagy te, vadászkopó?
- Mondjuk különleges képességnek. Felismerem azt, ha valaki már vett el életet. Te még nem tetted. Nem is hiszem, hogy fogod. Csak játszol, ami kétségkívül felizgat. Az illatod is megváltozott. És nem a parfümödre gondolok. Ideges vagy, ettől megváltozik az illatod. Nem azért aggódsz, mert ölni készülsz, hanem mert itt vagy velem egy ilyen helyzetben.
- Lehet, hogy ezt élvezem – értett egyet. – De mi van, ha előbb kicsit megkínozlak, aztán hidegvérrel megöllek.
- Azt még kinézem belőled, hogy bántasz kicsit, de többet nem.
- Ne becsülj alá – figyelmeztette Hajit egy cigarettára gyújtva.
- Eléggé elrontott az a yakuza, mi?
- Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél – magyarázta. – Szerinted, ha olyan szelíd lennék, egy olyan lenne a szeretőm?
- Talán van valamije annak a fickónak, amivel tud rád hatni.
- Akad. Például a nagy farka. Más vonzó nincs benne – mondta, közben szippantott a cigarettán.
- Akkor miért vagy vele?
Coco hümmögött, majd kipattintotta Haji nadrágján a gombját, és lentebb tűrte az anyagot.
- Nem vagyok vele. Valószínűleg, ő akar kicsináltatni, csak azt nem vágom, hogy miért nem a saját kezével öl meg. Végül is megcsaltam – mondta, közben felpillantott. Látni akarta Haji arcát, amikor ezt mondja neki. Haji viszont meg sem rezzent. Mások szerelmi ügyei nem az ő dolga. Az meg pláne, ha valaki van olyan bolond, hogy egy yakuzát sértsen meg azzal, hogy más ágyába mászik.
- Bátor vagy.
- Csak könnyűvérű – mondta, majd kilépett a cipőiből és két ruganyos mozdulattal később már kényelmesen a Haji csípőjén ült.
- Bárki megteszi?
- Úgy tűnik? – kérdezte. – De te más vagy. Felizgat a tény, hogy meg akarsz ölni.
- Miből gondolod, hogy én akarom veled? – Coco felnevetett, és ledobta a felsőjét, közben aprókat mozdult a csípőjével.
- Szerinted, meg tudod akadályozni?
Haji végig futtatta Coco testén a szemét, az arckifejezése ezúttal komoly volt, bár eddig sem vigyorgott különösebben, az a néhány mosoly aligha volt őszinte. Szép volt ez a kiábrándult fiú itt előtte. A porcelánfehér bőre olyan volt, mint a friss hó. Hideg, csillogón fehér, Haji úgy gondolta, ha hozzáérne, talán el is törne. Csinos, kedvére való fiú. Szívesen belekapaszkodott volna a kócos, fehér hajába, de a kezei megvoltak kötve egyelőre. Coco lassan lehajolt, és Haji ajkai közé nyalt, közben az ujjait a mellkasára támasztotta. Hidegek voltak az ujjai is, de az is lehet, hogy Haji volt kissé felhevült.
- Nem vagy valami heves típus. Csináltad már férfival? – kérdezte Coco, egy centivel sem távolabbról, mint egy pillanattal előbb. A fogaival belakapott haji alsó ajkába, majd megcsókolta, ami nem kapott választ. – Nem tervezed, hogy aktívabb leszel?
- Épp készülsz megerőszakolni, ne várd, hogy még tetszen is.
- Megerőszakolni? – nevette halkan, majd nyelt egyet, miközben felhúzta Haji arcára a kezét. Még mindig hidegek voltak az ujjai. Csontos, különös érzést hagytak Haji bőrén, de nem volt taszító. – Drágám, meglovagolni készülök téged, nem megdugni.
- De én nem akarom, tehát erőszak – magyarázta tovább.
- Elég keményen tiltakozik a farkad ellene, te szegény pára.
Haji nyakába harapott, amivel nem viccelt. Haji arca csendes grimaszba fordult a fájdalomtól, majd Coco lágyan szívta a sérült bőrt, amitől Haji arcizmai hálásan ernyedtek, miközben beharapta az ajkait, mint aki a kéjes sóhajt igyekszik elfojtani. Az ilyesmi nem állt távol Hajitól, ebben a pillanatban sem kínlódott különösebben a helyzettől. Coco felegyenesedett, majd kicsatolta a saját nadrágját, az alsója alá simított és Hajit figyelve kezdte izgatni magát. Haji kifejezéstelen arccal nézte, amit csinál, a fiú. Általában ilyen volt az arca, nem a látványnak szólt. Ritkán engedte, hogy mások érzelmeket lássanak az arcán, ennek a fiúnak pláne nem szánt ilyesmit. Pedig a műsor nagyon is tetszett neki. Hajinak bejött, ahogy ez a fiú az ölében ülve játszik magával. A hosszú, hideg, vékony ujjai szaporán mozogtak a kemény húson. Coconak mindene hosszú volt, karcsú volt és magas. A lábai, a karjai, a felsőteste mind hosszúnak tűnt. Nem volt légiesen könnyű, nőies látvány, egyáltalán nem, de épp ettől találta olyan szexinek most Haji. Nem hangoskodott túlságosan, ami újabb pirospontot ért, mivel Haji a zajos szexért nem igazán volt oda. Összességében elmondhatta, hogy sosem volt még ilyen érdekes és dögös célpontja.
Amíg Haji gondolkozott a helyzetről és Cocoról, az az arcára élvezett, haji kénytelen volt elfordítani kissé a fejét, ennyit tudott most tenni. A következő pillanatban Coco lassan nyalogatni kezdte Haji arcát, majd hevesen megcsókolta, ami ezúttal viszonzásra talált. Coco belemosolygott a csókba, biztos volt benne, hogy mostanra Haji eléri a határait.
- Rohadt kemény vagy, de egy hangodat sem hallani... nem akarsz belém jönni?
- Úgy is elveszed, amit akarsz.
- Ne csinálj úgy, mintha szenvednél – mondta, közben a tenyere élével maszatolta szét saját élvezét Haji arcán.
- Meddig akarsz itt tartani?
- Amíg újra el nem megyek, mindenképp. Hogy azután mi lesz, még nem tudom – mondta, majd levette a ruháit, aztán visszarendezte magát Haji ölére, és elnyúlt a mellkasán. Haji arcát fürkészte, az orruk is épp össze nem ért, érezte a bőrén a másik leheletét. Coco bőre nyirkos volt és hűvös, mint egy őszi reggel. – Tetszik, hogy a meztelen fenekem hozzád dörzsölöm?
Haji szája sarkában halvány mosoly játszott. Coco izgatottan az ajkait nedvesítette. Sikerült elérnie, hogy Haji tényleg megkívánja. Coco a másik combjába mart, hátra ejtette a fejét, közben Haji nagyobbat moccant, egészen elfelejtette, hogy kötve vannak a kezei. Coco szép ívbe hajló testét akarta érinteni, a mellkasára simítani, a halvány pírban úszó bőrére csókolni. Mást azonban nem tudott tenni, csak várni, míg Coco végre megadja neki, amit ígér már hosszú percek óta. Haji halántékán egy izzadság csepp futott végig sebesen, a szája elnyílt, miközben Coco megtámaszkodott a széles mellkasán, és végre magába fogadta. Halk sóhaj remegett meg mindkét férfi ajkán, minta érezték volna, hogy ez valami más. Coco elvigyorodott, és mozogni kezdett. Hirtelen Haji vágyat érzett egy csókjára, és mintha a gondolataiban olvasott volna, Coco lehajolt, és szenvedélyesen csókolni kezdte. Haji hevesen viszonozta, egyszer-egyszer durvábban belekapott ajkaiba, minek nyomán kövér vércsepp buggyant elő. Haji élvezettel lenyalta, majd szívta a sebet, miközben kéjesen sóhajtozott. Coco az arcára simított, majd felcsúsztatta az ujjait sötét tincsek közé. Az ajkaik épp csak simították egymást, a tekintetüket képtelenek voltak elszakítani a másikétól. Coco lassabb, mélyebb mozdulatokra váltott, amik kezdték koptatni Haji határait. Valami volt ebben a fura fiúban, ami a végtelenségig izgatta. Nagyon nem akart még elmenni, hosszan akarta élvezni azt, ami épp megél. Coco minden eszközzel rendelkezett ahhoz, hogy Hajit az őrületbe kergesse és a mennyekbe emelje: tapasztalt, mohó test, izgató arckifejezés, őrjítő fojtott nyögések, és a felemésztő tüzes pillantása. Az összhatás hangos véget szült az aktusnak.
Haji hosszan pihegett a mellkasára borult Cocoval, majd könnyedén kiszabadította magát. Coco szemei talán rémülten kerekedtek, azonnal elhúzódott az ágy végébe.
- Mint mondtam, nem vagyok amatőr. Egy óvodás erősebb masnit kötött volna, mint ez a csomó volt – mondta gorombán, mire Coco emelt a fején.
- Könnyedén ellökhettél volna, de mégis beraktad. Ki erőszakolt meg, kit?
- Senki, senkit. Egyszerűen dugtunk, és pont. És nem beraktam, hanem elvetted, amit akartál.
Haji felállt, fiú eldobott pólójába törölte magát, majd összezárta a nadrágját és a felsőéjt kereste. Az ágy mellett megtalálta, belebújt. Coco követte a tekintetével a másikat, miközben arra gondolt, hogy milyen ostoba volt abban a pillanatban, mikor először érezte magában a másikat. Hogy ez más? Hülyeség. Egyik férfi sem más, mind csak elvesz és megtapos. Coco félre nézett és az ajkába harapva ingatta a fejét, arra gondolt, hogy egy délibábot látott, és azt kezdte kergetni.
Haji Elvette az asztalról a fegyverét, a telefonját, cigarettáját, amit Coco szép sorban egymás mellé tett korábban. Hátra sem nézett, az ajtó felé indult, ebben a pillanatban eszébe sem jutott bántani a fiút. Megzavarta az az érzés, amit kiváltott belőle, amit nem tudott nevesíteni, amire csak otrombán tudott reagálni, amikor kinyitotta a száját.
- Nem ölsz meg? – kérdezte Coco a férfi hátát figyelve. – Ha futni hagysz, bajba kerülsz.
- Meg akarsz halni? – pillantott hátra.
- Mindegy – sóhajtotta Coco, majd elterült az ágyon.
- Miért lenne mindegy? – fordult vissza Haji, ritkán hallott ilyen beszédet, bár ő épp ugyanezt mondta Coconak. – Ha már van életed, becsüld meg.
- Ironikus ezt egy gyilkos szájából hallani, nem igaz?
- Az egész életem irónia. A nevem azt jelenti, kezdet, mégis emberek halnak meg, amikor találkoznak velem.
- Te választottad ezt az életet – vetette oda a plafont bámulva.
- Nem volt választásom.
- Persze, hogy nem, mert ez volt a legkényelmesebb, nem igaz? Apád üzletét viszed tovább? A bérgyilkosok nem csak úgy lesznek – magyarázta. – Az óvodában nem erre készültél. Én sem így akartam élni. Lehet, nekem is azt kéne tennem, amit az apám csinál, de én nem hinném, hogy politikusnak születtem. Azok nem csinálnak ilyesmit, igaz? – nevette, majd a hasára fordult és Hajira nézett.
- Nem tudsz te semmit. Csak egy gazdag, elkényeztetett kölyök vagy.
- Tényleg ezt hiszed?
- Miért, talán nem?
- Te sem tudsz semmit. Senki sem – Coco rágyújtott, rá sem nézett a másikra, nem is neki szánta az utolsó két szót, de elég érdekesen hangzott ahhoz, hogy Haji hagyja kifejtés nélkül.
Haji rohadtul jól tudta, vagy el kéne húznia a picsába, vagy fejbe lőni Cocot, és letudni a melót. Nem tette. Néhány tétova pillantással körbe nézett a szobában, majd leült egy székre. Coco követte a tekintetével a férfit, egyetlen mozzanatát sem értette. Elcseszte az egész munkát, és az lesz a legkevesebb, ha nem kap érte pénzt, mégsem tudott elhúzni innen a saját seggét mentve. Itt volt egy fiatal férfi, aki úgy hatott rá, mint egy jelenés, akitől a lehető legtávolabb kellene kerülnie, mégis itt toporog, mert nem akarja itt hagyni. Két hete a nyakára járt, árnyékként követte, az volt a dolga, hogy likvidálja, erre lefekszik vele, majd minden lehetőséget kihagyva életben hagyja, végül leül vele szemben, hogy beszélgessen vele.
- Mesélj – bökött Coco felé a fejével.
- Mit?
- Mondd el, hogy mit nem tudok – mondta Haji, mire Coco gúnyosan elvigyorodott.
- Miért akarod hallani egy elkényeztetett kölyök meséjét? – Haji vont a vállán, nem tett szóban hozzá semmit. Coco felült, rágyújtott újra, pedig az előző még füstölt a hamutálban. A hátát az ágy támlájának vetette. Haji szívesen készített volna erről egy fotót, megkapónak találta ezt a pillanatot. – Azt hiszik, hogy valami fantasztikus életem van. Gazdag vagyok, okos, jól nézek ki, és még jó lelkű is, hogy mindenem meg van. Elegáns, szerető családom. Szart! Semmim sincs. Csak egy ronggyá használt testem – mondta keserűen, közben következetesen kifelé bámult az ablakon, Haji figyelt rá, őt nézte, kíváncsi volt arra, mit mond a fiú. Rég nem volt erre példa, ezért különösen érdekelte a történet is, és ez a fiú.
- Ezt, hogy érted?
- Néhány perce élveztél belém, még kérdezed?
- Nincs azzal semmi baj.
- Alapból nincs. De nem én akartam ezt. Legalábbis így gondolom. Amikor tizenhárom évesen arra ébredsz, hogy egy koszos lyukban fekszel és épp annak a farka szaggatja szét a segged, akinek meg kéne téged védenie, akkor azt gondolom, nem az én választásom volt, hogy erre gerjedjek. Mások egy életre megnyomorodnak az ilyesmitől, én rákaptam. Később.
- Nem hiszem, hogy emiatt lettél meleg, de igazán nem akarok a terapeutád lenni. Viszont nem gondoltam volna, hogy ilyesmi van a háttérben – ismerte el. – Hogy kerültél a yakuza ágyába?
- Mi ez, ismerkedő est? – morrant Coco, majd félre nézett. – Miért érdekel?
- Csak – Coco sóhajtott és folytatta.
- ...Hát, az egy tök egyszerű eset volt. Egy bárban botlottam belé, megtetszett, iszogattunk, ágyba vitt, aztán együtt voltunk. Nem tudtam, hogy kivel kezdtem, később jöttem rá.
- Azért elég ostoba ötlet volt egy yakuzát megcsalni. Ezt mondtad, igaz?
- Miért, csak neki szabad? Különben ő is csak egy férfi, egy ember. Miért ne lehetne vele is rosszul bánni?
- Ő a főnök, azt csinál, amit akar, ez a világ így működik. Kiváltképp, ha magas rangú kandúrkába botlottál.
- Főnök... girhes kakas, egy öklömnyi szemétdombon – mondta gúnyosan, de egyáltalán nem így volt, csak haragudott rá.
- Most mégis a hulládat akarja.
- Felőlem, meg is dughatja – dohogta a csikket nyomkodva a hamutálba. – Annyira nem érdekel, hogy mi lesz velem. Elegem van, tudod?
- Hogy lehetsz ilyen kiábrándult?
- Te, hogy lehetsz? – Coco vigyorgott.
Ez a kölyök csak egy kis nyugalmat akart, és azt, hogy valaki szeresse. Hajit emlékeztette a korábbi önmagára, amikor még hitt abban, hogy valaki megváltoztathatja az élétét, hogy valaki miatt meg tudja változtatni az életét.
- Tud arról valaki, hogy itt vagy? – kérdezte Haji.
- Nem. Rajtam kívül nem ismeri ezt a helyet senki.
- Követett valaki?
- Nem vettem észre.
- Az jó, ha engem kiszúrtál, mást is könnyedén észreveszel – biccentette, majd tekert a nyakán és kifújta magát. – Várj meg itt. Eszembe jutott valami. A leghülyébb kérdés, amit valaha feltettem, de... bízol bennem?
- Kicsit bizarr, ez olyantól, aki néhány órája még meg akart ölni.
- Az egész életem bizarr.
- Mit akarsz...? Lelépni? Együtt?
- ...Véletlenül nekem is elegem van.
- Miért öletnéd meg magad miattam?
- Legalább annyira nem akarom ezt az életet élni, mint te, és ha már két ilyen szerencsétlen találkozott, miért ne próbálnák együtt megváltoztatni saját nyomorukat?
Coco próbált rájönni, hogy Haji mit gondol pontosan, hogy hol a csapda, de nem találta. Nem volt. Nem volt csapda. Haji komolyan mondott mindent, és komolyan is gondolta. El akart tűnni, őt pedig vinni akarta magával. Akarja ő ezt? Egy olyan emberrel szaladjon romantikusan a naplementébe, akit azért küldtek, hogy megölje? Valóság ez? Coco bizonytalanul bólintott, majd Haji magára hagyta.

Haji visszament a lakására, és összeszedte, amire szüksége lehet. Az összes fegyverét, pénzét, egy rakás hamis papírt. Mielőtt kilépett az ajtón, végignézett a lakáson, utoljára. Megőrültem?! Megszorította a táskája pántját, miközben az járt a fejében, hogy épp vagy megmenti magát és Cocot, vagy halálra ítéli magukat. Van különbség? Élőholtként élnek mindketten, mert nem élet az, amiben toporognak. Mindketten egy szerepet játszanak, amit mások megelégedésére tesznek, egyikük sem lehet önmaga. Talán majd most. Egy gyilkos és a célpontja közt szerelem? Nem. Coco nem szerelmes, csak sodródik. Haji viszont biztos volt abban, hogy az a fehér hajú dög teljesen az ujjai köré csavarta. Nem félt tőle, játszott vele. A gyilkosával cicázott, kinevette a halált. Neki való fiú. Haji elnevette magát, amire időtlen idők óta nem volt példa. A legképtelenebb páros, amit valaha el tudott volna képzelni. Ő és Coco. Ha összejön, amit kigondolt, soha többé nem jön ide vissza, a lakásba, amiben élt évek óta. Otthonának nem nevezte, sosem volt olyanja. Végre megszabadulhat véráztatta múltjától, amint kilép innen. Nem volt naiv, de úgy gondolta, hogy ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad kihagynia. Valamiért az útjába sodródott ez a fiú, akivel találkoznia kellett. Sors? Baromság. Mégis erre gondolt önkéntelenül is.
Kocsiba ült, és bőséges kerülővel, meg mindenféle szűk utcákkal cifrázta a Coco házához vezető utat, hátha valaki mégis ügyesen követte volna, amit kizártnak tartott. Mikor visszaért, alaposabban szemügyre vette a helyet és környékét. Nem túl feltűnő épület, a környék csendes. Túl csendes. Belépve a házba, bent is nagy ívben szétnézett. Szellős bútorzat, kevés akadály. Ha baj van, könnyen meglehet lépni. Felment az emeletre, Cocohoz, vagyis oda, ahol hagyta. A fiú nem volt a szobában, megnézte a fürdőben, nem volt ott. Bejárta az emeletet, majd újra a földszintet.
Az egyik szobában az ágyon ott feküdt Coco, szélesen vigyorogva. Különös vigyor volt ez, Haji szóvá is akarta tenni, de nem volt rá módja, mert Coco fegyvert fogott rá, és lőtt. Aljas trükk ez a kábítólövedék.
Mikor felébredt, tompa volt, és olyan dühös, mint még soha. Újra megkötözve, azaz épp megbilincselve volt. De most nem puha párnák ölelték, hanem kezek simogatták, egy dohos pincében. A csuklóin erősen szorítottak a bilincsek a feje felett. Erőtlenül pislogott, lassan kezdett magához térni, mikor egy jó adag jeges víz landolt az arcában, majd bántón végig folyt meztelen mellkasán. Hülyét csinál belőle egy kölyök, tényleg nem volt önmaga. Coco egészen közel lépett hozzá, az arcához hajolt, az nyakához. Mélyen szippantotta azt a vibráló illatot, amit Haji felől érzett. Bántani akarta, de ez az illat kizökkentette. Haji a fiú zavarát kihasználva mozdult, és egy pillanattal később már a lábai Colco dereka köré fonódtak. Coco meglepve pihegett, miközben a másik hideg, vizes mellkasához szorult. Haji nem eresztette a tekintetével, Coco pedig képtelen volt elfordítani a fejét. Óvatosan moccanva csókolt a másik ajkára, majd nyelt egyet és finoman felsimított a nyirkos tincsekbe. Haji érezte, hogy Coco kezei remegnek. Ezúttal ő volt az, aki csókolózni kezdett. Coco ajkai is reszkettek, Hajit egészen elvarázsolta ez a kettősség a fiúban, és biztos volt abban, hogy ez a valódi énje. Ez a bizonytalan, törődésre éhes srác, akinek nyomós oka volt arra, hogy a világ elől elrejtse a valódi személyiségét.
- Gyere velem, Coco – súgta a fiú ajkaira.
- Hová? – kérdezte halkan.
- Bárhová. Innen messze, ahol új életet kezdhetünk.
- Őrült vagy.
- Igen, ez biztos – mosolyogta finoman. – Miattad van. Ne várj magyarázatot, de azt hiszem teljesen megbolondítottál.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Nem is sejted?
- Te tényleg őrült vagy – mondta újra, közben próbált kiszabadulni a dereka köré csavarodott lábak közül.
- Te is érzed, ne is tagadd. Nem tudnám megmondani hány emberhez volt közöm, de egy sem reagált rám úgy, mint te.
- Engedj el – mondta idegesen.
- Én? Meg vagyok bilincselve – vigyorogta.
Coco kapkodva kereste a kulcsot a zsebében, amihez nehezen fért hozzá az erősen szorító lábaktól, de csak sikerült. Haji tisztán érezte, ahogy a fiú egész testében remeg, de nem tőle félt, hanem attól, amit mondott. Coco értette, Haji miről beszél. Sosem érzett ilyesmit, ijesztő volt, ismeretlen. Végre kinyitotta a bilincset, ebben a pillanatban megszűnt a dereka körül a szorítás, helyette két erős kar ragadta meg és emelte fel, amitől épp ő kényszerült a hosszú lábait feltekerni Haji testére. A háta falnak ütődött, amint Haji neki lökte. Haji felhúzta az arcára a kezeit. Coco összerezzent a finom érintéstől, a szíve a torkába ugrott. Egészen más volt ez most, mint előző alkalommal. Nem ismerte ezt a férfit, de azt érezte, hogy vele a világ végére is elmenne. Meg akart ölni. Emlékeztette magát Coco.
- Gyere velem – kérte újra. – Mindegy, hová.
- Mi lesz a 10 millió okkal, amiért meg akarsz ölni?
- Úgy nézek ki, mint aki erre készül?
- Ha életben hagysz téged vesznek célba.
- Szerintem már meg is tették. Van pénzem, hamis iratok, csak indulnunk kell. Te sem vagy itt boldog.
- Sosem voltam boldog – nézett félre. – Te boldoggá tudsz tenni? – pillantott vissza. Haji egy végtelen másodpercig nézte a fiú arcát, majd bólintott. – ...Ha nem sikerül, ölj meg – mondta végül Coco

Egyikőjük sem hitte, hogy létezhet ilyen a valóságban, és nem csak egy könyv hasábjain. Úgy tűnt, hogy egy másik világba csöppentek, ahol csak ők ketten vannak, minden mást kizárva. Egymás közelében akartak maradni, úgy érezték megnyugodtak a másik közelségétől. Finom érzés volt, idegen, ijesztő. Egyikőjük sem volt szerelmes típus, nem is ismerték ezt az érzést, nem is gondolták, hogy szükségük lenne ilyesmire. Mégis az volt az igazság, hogy első látásra megtörtént ez. Gyilkos és célpontja szeretőkké lettek.

Vége
HIMESAMA87