Sziasztok, amint a cím is mondja furcsa, nem megszokott párosokról, és shipekről írunk nektek. A téma a megszokott BL. Olykor 🔞 részekkel. Ha kíváncsi vagy, a shipekre,tarts velünk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Merész ötlet elvállalni egy ilyen témájú reklámfilmet, de én sose voltam szívbajos. Nem foglalkozok mások véleményével, igaz nem is adok okot arra, hogy támadjanak. Nem vallom magam melegnek, bár tény, hogy van egy ember, egy férfi, aki megmozgatja a fantáziámat, de csak ő és senki más. És pont ezért vállalom el ezt a szerepet, gondolkodás nélkül, hiszen megint ő lesz a partnerem. Igen, megint. Egy romantikus drámában már szerepeltünk együtt, de ez most egészen más lesz, most nem egy szerelmi háromszögbe kényszerülünk, hanem ténylegesen egy pár leszünk. Ha már a való életben nem reménykedhetek ebben, legalább egy kis ideig hagy élvezzem ki a helyzete.
[...]
Profinak tartom magam, és önteltség nélkül mondhatom, hogy más is annak tart, de még nekem is nehezemre esik magamra erőltetni a flegma, nemtörődöm stílust, miközben Woo ott van mellettem, érezhetem a férfias illatát, hozzáérhetek büntetlenül, minden gond nélkül. A vérem pezseg és altájon sokszor szűknek érzem a nadrágom, de profi vagyok...csak ne kellene hazudnom! Látom rajta, hogy számára ez csak munka, teljesen idegen ebben a témában, így nehezen engedi el magát, feszélyezett, sokszor téveszt, így a rendező tanácsára, egy hosszú hétvégét töltünk el kettesben. Csak mi ketten, egy tengerparti paradicsomban, ahol végre önmagunk lehetünk. Persze nem gondolok semmi rosszra, már ha van ebben bármi rossz is, egyszerűen csak szeretném, ha felszabadulna mellettem.
Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Pfff...mit érek vele, ha én hamarabb kinyiffanok!?! Amikor tudatosult bennem, hogy csak egy hálószoba van, egy hatalmas, hívogató francia ággyal, a szívem ki akart ugrani a helyéről. Rengeteg perverz gondolat és álomkép villant be az agyamba és képtelen voltam kiűzni onnan. Persze Eunwoo nem hazudtolta meg önmagát. Tipikus heteró srácként egyből visszavonulót fújt, de sikerült meggyőznöm, hogy nincs ezzel semmi gond, s végül mellettem hajtotta álomra fejét.
Az álcám fenntartása egyre nehezebb volt, így mikor befeküdtem mellé, engedtem a kísértésnek és egyre közelebb merészkedtem hozzá. Már ez a pici tett is borzongást váltott ki belőlem, a vérem izzott, felemésztve a testem, de muszáj volt parancsolnom az ösztöneimnek. Óvatosan hajoltam füléhez és érzéki hangon suttogtam neki.
- Nyugi, nem foglak megenni...nem fáj a fogam szende szépfiúkra!
Éreztem, ahogy megremeg, de válaszra se méltatott. Bármennyire is jó színész tisztában vagyok vele, hogy nem alszik, de nekem ennyi is elég...jelen pillanatban. Érezni a teste hőjét, az illatát, a megfeszülő izmokat a hátán, mind olyan dolog, ami nekem maga a gyönyör. Talán elvetettem a sulykot, de lehet ennyi még belefér. Hiába szeretnék ajtóstul rontani a házba, apránként kell közelednem hozzá. Egy halk kuncogás után hátat fordítottam neki, és elmerültem az én csodás álomvilágomba.
Álmunkba olyan képek jelennek meg, amire tudat alatt vágyunk. De az, hogy valósággá is válik, csak ritkán adatik meg. Most mégis megtörtént. Egy ideje már ébren vagyok, Woo édesen pihen a mellkasomon. Arca nyugodt, mint egy kisbabának, ajkai közül kiszökő meleg levegő csiklandozza a bőrömet. Karjával szorosan ölel és még lábát is átvetette testemet, mint aki attól fél, hogy elmenekülnék. Pedig eszembe sincs! Végre ott vagyok, ahol lenni akarok, amire mindig is vágytam, semmi pénzért nem változtatnék rajta. Édes mocorgása szakította meg gondolataimat, és bármennyire is romantikus lenne a pillanat, tudom, hogy őt zavarba hozná, ha tudná, hogy én ébren vagyok. Így erőt vettem magamon és lehunytam szemeim. Még éreztem ahogy egy pillanatra megfeszül, majd elernyed a teste. Óvatosan megsimítja arcomat és felsőtestemet, majd megfordul ölelésemben, ezzel tomporát nekem szorítva.
