Furcsa Pár. BL. 🔞 Befejezett.

21.🔞

Félix

Jóval korábban ébredtem, mint ahogy az ébresztőm jelzett volna, mert hiányérzetem volt. Amint kipattant a szemem, a kicsimet kerestem magam mellett, hiszen annyira megszoktam már, hogy mellettem szuszog, fekszik, miközben a testünk, minden porcikánk összeér, még alvás közben is! Ma már el sem tudom képzelni az életem nélküle! Nem agyalok tovább azon, hogy mikor lettem ilyen nyálas, érzelgős, mert tudom, hogy szerelmes vagyok. Ráadásul egy olyan fiúba, aki a zsáneremtől fényévekre van. Legalábbis úgy gondoltam régen, hogy a vézna, elől deszka hátul léc, alacsony, szőke fiúk tetszenek nekem. Azonban, hiába sok ilyennel találkoztam, sőt gerincre is vágtam őket, de szexnél több sohasem történt, nem voltam szerelmes egyikükbe sem. Erre jött ő, Fazekas Péter, aki szöges ellentéte a sovány, lapos szőkéknek!
Emlékszem, másfél éve találkoztunk, amikor az üzletükbe kellett kiszállnom. Kollégája, akit korábban sem kedveltem már, mert egy fennhéjázó, narkós köcsög, szóval az a balfasz őt küldte mellém segíteni, figyelni, amíg a munkám végzem. Eleve zavart, hogy minden mozdulatom lesik, mintha tolvaj lennék, de ahogy a fiúról beszélt... még nem is láttam, de már tudtam, hogy meg kell őt védenem.
– Figyelj, Félix! – úgy beszél hozzám ez az istenverte barom, mintha országos cimborák lennénk – A fiú, akit ma melléd állítok, olyan kövér, hogy csak Baconnak hívjuk, ráadásul még buzi is. – kacagott a gyökér.
Én pedig már tudtam, hogy a korábbi jelző rá túl finom, sőt kedves volt!
– Hm... – hümmögtem, de csak a magam nyugtatására, mielőtt valami olyat tennék, vagy olyat mondanék neki... – Engem egyik sem zavar! Csak haladjunk, mert sok címem van!
– Bírlak haver! Olyan vagy, mint Erik a viking: tekintélyt parancsoló, nem mer veled senki sem szórakozni! – kuncog még mindig a gyökér saját hülyeségén. – Szóval, figyelj oda Baconre, hogy ne kelljen sokat mozognia, mert nálunk nincsen délutáni pihi! – nevetett még mindig, engem pedig egyre jobban idegesített.
Ha nem ott lennénk, ahol, már biztos állon vertem volna, vagy megmutatom neki, milyen is az, amikor egy meleg melákot feldühít... Komolyan nem értettem, hogy lehet valaki ilyen gyökér!
– Végre már, hogy idetoltad a csülkeidet, fazék! – a fiú megszólítása, a gúny nekem is rosszul esett, pedig még meg sem néztem, kiről van szó, csak a táskám és a szerszámaim halásztam elő a csomagtartóból.
– Zitának segítettem... – halk, bátortalan hangja, magam sem értettem miért, de megdobogtatta a szívem.
– Mit tudnál neki segíteni? – horkantott fel a gyökér, és én tudtam, mást sem akar, csak a fiút lejáratni. – Megkóstoltad a rántott csirkét, hogy nem romlott-e? – kacagott továbbra is, én pedig pont akkor fordultam a szomorú fiú felé.
Ahogy ránéztem, nem a túlsúlyt láttam meg, hanem a gyönyörű, kék szemét, és a hullámos, fekete haját, amely gyönyörű babaarcot keretezett. Akkor még nem, de ma már tudom: én abban a pillanatban lettem szerelmes!
– Szia! – zavarta meg bámulásom félszeg cincogása. – Fazekas Péter!
– Smidt Félix! – azonnal fogadtam puha ujjait, amelyek pont belefértek a lapáttenyerembe. – Örülök, hogy megismertelek, Peti!
Zavartan nézett fel rám, az arcom és a szemem fürkészte. Próbálta eldönteni, hogy a szavaim komolyak, vagy viccelek-e, esetleg gúnyolódok vele. Még pár másodpercig szemeztünk, közben a gyökér hüledezett mellettünk, hiszen nem értette, mi is történik épp köztünk. Úgy szakítottam meg a szemkontaktust, mintha aktus közben zavart volna meg valaki, és megjegyzem, az kurva kellemetlen! Szóval nehezen fordultam el tőle, és a baromra néztem.
– Sok gyökérrel találkoztam már, akit képen is töröltem, mert idegesítettek, de te, kis füves geci, viszed a prímet! Néztél te már tükörbe egyáltalán?
Míg az említett hebegett, és azt sem tudta, mit szóljon, jeleztem Petinek, hogy menjünk, mutassa, mi a dolgom.
Ahogy ott végeztem, az étterem a törzshelyem lett, ahol Peti nem mint szakács vagy felszolgáló dolgozott, hanem ő volt a menedzser! Tehát a gyökér, aki csak a sültkrumpliért volt felelős, féltékeny volt rá, és ezért kezdte ki őt! Randiztunk, szépen lassan haladtunk, mert Peti bár tudta, hogy meleg, – és elmondása szerint, ő is ugyanazt érezte már az első pillanatban, amit én – ám mindennek ellenére még szűz volt az én kicsikém! Nem mellesleg magamban is rendet kellett tennem. Egy pillanatig sem zavart a túlsúlya, amiért nem is ő a felelős, hiszen nem eszik sokat, és mozog is rendszeresen, ő ilyen alkat volt mindig is. Nem akartam edzőterembe sem cibálni magammal, amíg ő jól érzi magát, én nem erőltetem, hiszen én így szerettem belé.
A legjobb barátom és anyám tudott róla, hiszen ők ketten a legfontosabbak... Vagyis, akkor még ők voltak. Ottó először kiakadt, míg anyám jól fogadta, sőt a mai napig imádja, mert látja a változást rajtam. Ottó nem értette, miért pont ő, de én elmondtam, mit érzek, amikor velem, mellettem van:
– Figyelj, Ottó! Amíg egy sovány testet mindig csak keresel magad mellett az ágyban, addig ő ott van mindenhol, ahová csak érek, és én ezt szeretem! Úgy, mint a gyönyörű szemét, amely ha mérges, olyan akár jég, de amint engem meglát, olyan akár az angelit! Azzal ejtett rabul engem is, és mellé a babaarca, amelynél még sosem láttam szebbet...
– Te tényleg szerelmes vagy! – szakította félbe ōmlengésem nevetve a barátom, mellé jól hátba is vágott. (Ha nem az lenne, aki, egyből le is csavarom.) – Akkor ez jó dolog! Gratulálok, Félix legyetek boldogok! Az pedig, hogy nem egy manökenalkat, vagy sovány bájgúnár, akik eddig melletted voltak, bizonyít mindent.

Nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe az első találkozásunk, mint most is. Végig ő jár az eszemben, amíg készülődöm, főleg, hogy ma nem aludt velem, mert a mamájánál töltötte az éjszakát. Gyorsan rendbeteszem magam, elintézem a rutinom, reggelizem, majd már megyek is az overálomért. Irány a munka, hiszen sietek, mert amint végzek, vár rám Peti. Sőt, nagyon remélem, hogy ebédszünetben meg tudom őt látogatni! Épphogy betettem a fenekem az autóba a kormány mögé, már nyúltam is a telefonomért, hogy amíg vezetek, az ő hangját halljam. Tudom, hogy nyálas, de hiányzik, és szeretem is, dehát ez van!
– Szia, kicsikém! – kezdtem egyből ezzel, és ezért ő nem is haragszik, mert tudja, hogy nem gúnyból nevezem így, hanem azért, mert hozzám képest igenis kicsi még így is. – Hogy telt az éjszakád, mert nekem nagyon szarul!
– Szia, óriásom! Jó reggelt neked is! – cincogott a telefonba, amitől azonnal jókedvem lett, mert a hangja a lelkem cirógatta. – Hiányoztál mellőlem, de ma éjjel már veled alszom, ígérem! Főleg, mert nagyi veszekedett velem, hogy miért nem veled vagyok, nem kell őrá vigyázni...
– Ismerem a nagyidat, tudom, milyen cuki, és szeretem! Na, jó kicsikém, mindjárt beérek a munkába, ha el tudok szabadulni ebédszünetben, megyek hozzád! – már épp nyomtam volna ki a telefont, amikor visszaszól.
– Ma nem dolgozom, Félix, ide gyere hozzám, ha tudsz!
Még jobb! – gondoltam, majd halkan belesúgtam a telefonba, hogy „szeretlek, kicsikém", és bontottam a vonalat.
A telepre érve láttam, hogy nem sok cím vár rám, ettől egyből boldog is lettem, mert így jóval hamarabb találkozhatok az én kicsikémmel. Mióta Peti az életem része, egész nap vigyorgok, és a munkámat is sokkal jobb kedvvel végzem! Már nem az az unott, bunkó, behemót vagyok, aki kimegy a címre, és a köszönésen kívül semmi mást nem mond. Ma már, ha úgy adódik, trécselek, de volt rá példa, hogy én, Smidt Félix még viccet is meséltem... És ezt mind neki köszönhetem, hogy megváltoztatott engem!
Imádom Margit nénit, és nem csak a főztje miatt, hanem azért is, mert a szerelmemnek a nagymamája, aki figyelmes és előzékeny. Tudja, hogy nekünk mikor, mire van szükségünk, így azt is tudta, hogy mivel éjjel nem aludtunk együtt, kettesben szeretnénk lenni. Ezért ő inkább elment az Aldiba bevásárolni, ami amúgy teljesen felesleges volt, mert két napja voltunk Petivel, és vettünk meg neki mindent, amire szüksége lehet. Mindegy, nem vitatkoztunk vele, alig vártuk, hogy végre bezárjuk magunk mögött az ajtót, és az éjszakai csókokat, öleléseket bepótoljuk! Amint ez megtörtént, mint egy dúvad rontottam neki, és az első dolgom az volt, hogy elkezdtem az imádott nyakát szagolni! Imádom az illatát, és nem fánk vagy bacon illata van, mint ahogy sokan gondolnák, hogy egy dagadt férfinak ilyen a szaga. Nem! A kicsikémet kellemes, édes, mégis citrusos, meg se tudom mondani, milyen illat lengi körül. Először a tüdőmet töltöttem fel az oly nagyon hiányolt illattal, közben ő is ezt tette velem...
– Imádom az illatod, Félix! – előzött meg engem a kicsikém, pedig én most tényleg büdös lehetek.
– Mit imádsz? Most büdös vagyok! – nevetek, és közben már a csípőjét, fenekét markolászom.
– Nem vagy büdös! Félix-illatod van!
Ahogy ezt kimondta, én teljesen elájultam! Majd a copfomba markolt, – cseppet sem szégyenlősen mint korábban, vagy a kapcsolatunk elején – és az ajkamra mart. Ezt is imádom, amikor ő kezdeményez! Sohasem vad, mindig lágy, szerelmes csókokat ad nekem! Játszik az ajkammal, ismerkedik, vagy inkább incselkedik velem, egész addig, amíg nekem ez már nem elég, és vadul el nem veszem, ami kell nekem. Visszacsókol, viszonoz minden harapást, nyalást, érintést, a keze közben bejárja a testem, majd lehámozza rólam a... Vagyis lehámozná a ruhát rólam, de a bejárati ajtónál megszólaló csengő hangja megzavar. Egy pillanatra elválunk egymástól, és fülelünk, hogy vajon Margit néni kivel trécsel.
– Csak András az. – cincogja, majd újra az ajkamra mar.
Hallottam, ahogy Margó néni és András beszélgetnek, de engem nem zavart, és nem is érdekelt. Olyan állapotba kerültem az érzéstől, ahogy kicsikém simogat, lágy csókokat oszt végig mellkasomon vagy mellemen, hogy tudtam, ha ránk törné valaki az ajtót, az sem állíthatna meg! Úgy kaptam fel Petit az ölembe, mintha egy tollpihe lenne, majd az ágyra fektettem, és azonnal vetkőztetni kezdtem. Simogattam idomait, szemem végigjárattam rajta, a kicsim pedig pironkodva eltakarta a szemét.
– Ne szégyelld magad előttem! - suttogtam már fölötte könyökölve. – Nekem te vagy a legszebb!
Peti nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, én azonban kihasználtam ezt, és nem restelltem egy csókkal elnémítani. Addig csókoltam, csókolóztunk, amíg fel nem engedett teljesen, közben én már tágítani is kezdtem. Az előjáték, a kényeztetés most elmaradt, de nem vetette a szememre. Kéjesen nyögött, és élvezte, ahogy behatoltam, majd máris mozogni kezdtem benne. Kint a lakásban már csend honolt, egyedül a mi szuszogásunk hallatszott.
– Szeretlek! – nyögtem ajkára a babámnak, amit ő is viszonzott épp abban a pillanatban, amikor elértük a mámort.
Összebújva pihentünk, engem még az álom is elnyomott, majd újra a hiányérzet ébresztett fel, ugyanis Peti megint nem volt mellettem. Tudtam, hogy a nagyihoz, vagy fürdeni mehetett, ezért én is gyorsan az ágy mellé készített kendővel rendbe hoztam magam, és indultam, hogy megkeressem. Hosszú hajam kötöttem épp copfba, amikor belépett szerelmem, és végignézett rajtam, és azonnal pironkodni is kezdett. Más fiúnak már mondtam volna, hogy „akkor nem voltál szégyenlős, amikor dugtalak", de ő nem más fiú, ő az én kicsikém, a szerelmem, és nem mellesleg: mi nem dugunk, hanem szeretkezünk!
– Hol voltál, kicsikém? – újra átkaroltam imádottam húsos testét.
– Andrásnak kéne segíteni, tudnál esetleg...?
– Persze, kicsim! – gyors csókcsata, ami nekem már mint a levegő, annyit jelent, majd átmentünk a szomszéd fiúhoz, aki szintén meleg.
Bírom Andrást és a férjét, Gábort is, bár keveset találkoztunk eddig. Jó fejek mind a ketten, és a nagyit sajátjukként szeretik. András alacsonyabb, szőke, kékszemű, izmos fiú, ott domborodik, ahol kell. Gábor pedig fél fejjel alacsonyabb nálam, barnahajú, kigyúrt, dögös férfi, épp csak a tetoválás hiányzik a testéről, és mondhatnám, hogy olyan, mint én. A lakásba lépve András megmutatta a csapot, amit nem is értettem, hogy sikerült neki letörnie... Csak mosolyogtam magamban rajta, hiszen ő ilyen. Peti átszaladt egy csapattelepért a nagyihoz, addig én leszereltem a régit, közben András végig a hátam mögött állt. Éreztem, hogy engem néz, és nem is zavart a dolog, hiszen tudom, hogy őrülten szerelmes a párjába.
– Mi a fasz! – hallottam meg Gábor mérges hangját mögöttem. – Mamzi megint beöltözős sztorit kért, András?
Az említett fiú kacagott, én pedig az anyacsavarral voltam elfoglalva. Azonban a Mamzi névre én is felnéztem, majd feléjük fordultam. Persze ők épp falták egymást, és tudtam, ha nem sietek, én leszek az, aki tarthatja majd nekik a gyertyát.
– Mamzit én is ismerem... – morogtam épp a bajuszom alatt, amire András azonnal felfigyelt.
– Szerinted is gyanús a név? – kérdezte Gábor gúnyosan, mintha valami megerősítésre várna, közben párját a karjai közül nem engedte el. – Mármint szerintem ő egy pasi, aki az én férjemet akarja.
Olyan arccal mondta el az elméletét, hogy ha nem róluk lenne szó, még ki is nevetem, de kedvelem őket, így nehezen, de visszafogtam magam.
– Dehogyis! – fordítottam újra hátat nekik. – Én is olvasok a Wattpadon. – válaszoltam.
– Téged, hogy hívnak ott? – faggatott András.
– Én Blship vagyok...
András azonnal mellettem termett, az arca felragyogott, hogy a hobbijáról beszélgettünk.
– Őt én is ismerem! – lett egyre izgatottabb. – Én is írok a kihívásokra... – suttogta, majd hozzám hajolt, és úgy súgta a fülembe, hogy Gábor ne hallja. – Én vagyok Mamzi...

angelit: világoskék ásvány

Sziasztok Drágáim.
Szokásainkhoz híven újra egy Andris történettel zárom a kihívást. Most azonban @yoursweetspot.wp ōtletére alapozva írtam meg ezt. Nem is kell mondjam,én ezt is szerettem írni. És, hogy helye van -e itt... Merem remélni. Pár nap pihi, aztán indul az újabb, név szerint A Just Two Songs kihívás. Addig is olvassatok,minket,van mit...
Ölelés és puszi.
Mamzi és Wattpad Írók.