Furcsa Pár. BL. 🔞 Befejezett.

7. 🔞

– Kibaszott Kim Seok Woo! Mi a francot csináltál már megint! – a díszletek mögül egy kellemetlen külsejű, nagydarab fickó kiabálása hallatszik. Egyedül az a fiú nem zavartatta magát, akiről szó van, és nem mellesleg a fickó haragjának nagyon is örül... – Kikezdtél a vezérigazgató szemefényével? – folytatja a nagydarab, és közben az épp szidalmazott fiú felé közeledik.
– Mondtam már, hogy ne hívj így... – szakítja félbe flegmán menedzsere szentségelését. - Neked is, mint mindenkinek: Rowoon vagyok! Értve?
– Na, hogy rohadj meg akkor te... – ugrana a fiúnak, ámde ő sokkal gyorsabb, és persze ott az is közrejátszik ám, hogy két fejjel magasabb, nem úgy, mint a menedzsere, aki úgy néz ki lassan, mint egy malac. – Felmondok!... – puffog tovább a kocafejű. – Véged! Nem lesz több szereped, ha én nem...
– Legalább pihenek! – magasodik az ideges férfi fölé Rowoon. – Nekem van pénzem, míg élek, vígan elleszek belőle. De te? – mutatóujjával a mellkasát piszkálta már közben. – Éhen halsz! Bár van rajtad felesleg, abból elvegetálsz pár hónapig...
– Ezt még...megbánod, Kim Seok Woo! – zárta le ennyivel, majd el is viharzott a próbáról.
Rowoon, többször került már bajba, ugyanis kissé nárcisztikus, és mindenkit, akit lehet persze, kedvére használ, amíg ő maga élvezi azt. Na, és itt a legnagyobb probléma! Ugyanis egyéjszakás afférjai vannak csak, és teljesen mindegy neki, milyen nemű, akit az ágyába visz. A szüleitől elfordult, mert úgy érezte, csak kihasználják. Ezért szemrebbenés nélkül állt apja elé, és vállalta fel a másságát. Nem is kell mondjam, egy homofób embernek ez mekkora pofon az élettől, így minden kapcsolatot megszakítottak a fiukkal. Rowoonnak egy állandó pont volt csak az életében, és az nem más, mint a menedzsere, akit ő a háta mögött kocának nevezett el. Azonban ő sem bírta már az állandó kilengéseit, hangulatingadozásait, emiatt is váltak el egymástól pár hete. Azonban azóta Rowoon egyre mélyebbre süllyedt, és egyedüli barátja, Suzy tanácsára, döntött úgy, hogy pihenni megy. És hova mehetne máshova, mint a Felkelő nap országába. Ott is egy kis tengerparti városkába, ahol senki sem ismeri. Persze már a repülőn szidta magát, amiért ebbe belement, hiszen aggódott, hogy kivel fogja elütni az időt, vagy mivel... De hiába is bánta ezt a lépést, attól ő még igencsak makacs, így nem visszakozott, gondolta, pihen egy pár napot, annyira nem lehet rossz.
A repülőn ki is szemelt magának valakit, akivel sikerült a mosdóban eltöltenie pár percet, aminek eredményeképpen kielégülten, és jóval kisimultabban hagyta el a gép fedélzetét. A reptéren autót bérelt, majd már a kis ház felé vezetett, alig várta, hogy igyon egy pohárkával, vagy akár egy egész üveggel, majd aludjon egyet. Ahogy leparkolt a házikó előtt, a tenger látványa teljesen levette a lábáról, majd, mint akit megbabonázott a hullám és a tenger sós illata, morajlása, arrafelé vette az irányt. Félhomály volt már, ugyanis késő délután ért oda, így a parton nagyon kevesen voltak. Volt pár idősebb, akik a kutyájukat sétáltatták, elvétve egy-két szerelmespár. De Rowoon nem is őket figyelte, amint a homokos partra ért, hanem egy sovány, szálkás testű, szőke fiút, akinek szűk szörfruha fedte amúgy fenséges testét. Megnyalta a száját úgy közeledett felé. Fokozatosan érezte, hogy a vére is forr, és eddig sohasem váltott még ki belőle senki sem ilyen reakciót! Ezért is lehetséges, hogy nem tudta, ha elé áll, mit is mondjon. Az egyéjszakásoknak elég volt a szobaszámot megmondania, vagy elég volt egy biccentés, és vígan tartottak vele. Szívesen dobta szét a lábát fiú, lány, vagy szopták is le őt minden alkalommal. De most ez más volt... megkukult! Megállt a szőke szépségtől pár méterre, és bár le sem vette a szemét róla, nem ment közelebb. Nézte, ahogy deszkájával futni kezd a hullámok felé, közben izmai megmozdulnak, feszülnek a szűk anyag alatt. Nagyot nyelt, ahogy középhosszú haját félredobta egy laza mozdulattal, mert az arcába ragadt... Amíg nézte, gondolatban már több módon is magáévá tette a fiút, de azok nem gyors, csak az ő kielégülésére irányuló kefélések voltak! Mindegyik hosszú, szenvedélyes aktus.
Mi a fasz van veled, Seok Woo? – kérdezte magától, majd megrázta a fejét, és nehezen, de elfordult a szeme elé táruló fenséges látványtól.
Szapora léptekkel haladt a kis ház felé, amely az elkövetkező hetekben az otthona lesz. Majd az autóból kivette a bőröndöt, és még mindig teljesen feltüzelve a házikóba lépett. Nem nézett vissza, mert nem értette, mi történhetett vele hirtelen. Így azt sem láthatta, hogy a deszka tetején hasaló szőke fiú is őt nézte szüntelen...
Talán így van ez jól! Hiszen, ha egyből egymásnak ugranak, nem lehetne közöttük több mint egy alkalmi légyott...

Rowoon másfél hete pihen a kisházban, ami annyit jelent, hogy az ablakban áll, a szőkére vár, majd amikor nem jelenik meg, seggrészegre issza magát. Bánja már, hogy nem ment oda hozzá, hiszen azóta sem ment a fiú a part közelébe, és szörfözni sem. Nem hívta senki, és ő sem keresett fel senkit, hiszen pihen... Na, meg, miért tenné meg ő az első lépést? Bár erre a gondolatra újra mérges lett magára, amiért a világ legszebb, legkívánatosabb pasiját futni hagyta...
Mindegy is, – gondolta – úszik még másik hal az óceánban, vagy a tengerben... Tudja a faszom, mi is van itt előttem...
Persze ezek a gondolatok már részegen jöttek elő, olyankor úgy gondolta, hogy így legalább nyugta van, nem kell neki senki. Egy dolog miatt viszont aggódik józanul és részegen is! És az nem más, mint a farka, amit naponta többször vesz kézbe, mint kilincset szokott. Ugyanis amint eszébe jut az idegen szörfös, máris feszíti az anyag altájon.
Ebből elég! – parancsol magára, majd a gardrób felé indul, hogy ott hagyja a kis házat. Úgy döntött, kiengedi a gőzt, nyakába veszi a kisvárost, és szórakozni indul. Több sarkot elhagyott már, de pubnak, étteremnek még csak nyomát sem látta, ezért egy kisbolt előtt ült le a padon, és kezdett iszogatni magában. Sikeresen be is rúgott, hiszen a szaké édesebb íze miatt, csak úgy döntötte az italt magába, majd már sokkal jobb hangulatban indult vissza a szállása felé. Az úton magában beszélt, mint egy eszelős, majd nevetett is, de inkább a menedzserét szidta, amiért nem állt ki mellette, csak a pénzt látta benne. A szörfüzlet előtt haladt el, de abban az állapotban nem látta, hogy az a fiú, akit napok óta vár, épp ott van. Ő azonban felfigyelt rá, hiszen elég hangosan szidott valakit, és mintha a járda is keskeny lenne neki... Amint Rowoon elhaladt a családi üzlet előtt, utána indult, mert még a vak is látta a magas, szerinte is tökéletes fiún, hogy nem igazán áll a helyzet magaslatán. Csendben követte, nehogy baja essen az úton, közben mosolyogva figyelte, ahogy Rowoon magában motyogott továbbra is. Majd, amikor Rowoonnak újra a menedzsere jutott eszébe, dühében egy kőbe rúgott, amely egy úton kóricáló kakast talált el, szegény pára pedig egy nyikkanás kíséretében elfeküdt az járdaszélen.
– Te miért nem alszol ilyenkor? – kérdezte ártatlan hangon Rowoon, majd esetlenül letérdelt, és az állat fölé hajolt.
Hiszen hiába is tartják egy bunkónak, van szíve, és ártatlanokat sosem bántana. Épp fölé hajolt, és a kezébe akarta venni...
– Ugye, nem mesterséges légzést akarsz adni neki? – Rowoon teste megremegett, annyira megijedt a hirtelen hangtól.
Majd az a remegés nyilván fokozódott, amikor megérezte, majd meg is látta, hogy a szép szörfös odahajol.
– Legalább megvan! – mondta az idegen szépség, miközben Rowoon már az ájulás szélén állt, ami nem is csoda, mert a szőke közvetlen az ő arca mellett figyelte a szegény párát. – Két hónapja próbáljuk elkapni! – törte meg a furcsa, feszült csendet a szőke, de Rowoon csak némán figyel rá tovább, azt sem tudta, álmodik vagy ez most tényleg a valóság! Persze ezt a fiú is látta rajta.
– Mit csinálsz reggel hatkor? - kérdezett rá, közben szemeit a másikéba fúrva.
– Szerintem... alszom... – hebegett Rowoon, és érezte, ahogy kezd tisztulni a feje az alkoholtól. – Miért... kérdezed? – reménykedve tette fel ezt a kérdést.
– Valakinek ébresztenie kell minket, most, hogy már nincs kakasunk! – válaszolt komoly arccal a szőke, de a magasabb arcát látva a végén már kacagott.
Ébresztelek én, na, meg énekelek, vagy furulyázom is neked ébresztésképp! – gondolta Kimék Rowoonja, majd oltári mosollyal, ami inkább vigyor volt... szóval azzal az akármivel az arcán nézett fel a szőke fiúra.
– Gyere! Hazakísérlek, nehogy kinyírj még egy kakast az úton! – kezét a bamba fiú felé nyújtotta, majd amint az belekapaszkodott, és sikeresen fel is állt, elindultak a szállás felé.
Rowoon feje szinte azonnal tisztulni kezdett, és máris azon agyalt, mit kérdezzen a szőkétől, amivel nem sérti meg, de megtudhatja, hogy a napokban miért nem ment ki a partra. Persze nem is lenne gond, ha csak megdugni akarná, vagy abban az állapotban, amiben volt épp, egy szopásra rá tudná venni a szőkét, akinek még a nevét se...
– Hogy hívnak? – kérdezett is rá azonnal, amint megvilágosodott. – Én... – állt meg hirtelen az alacsonyabb fiú előtt az úton – Kim Seok Woo vagyok. – mutatkozott be neki, kissé meg is hajolt mellé, de a művésznevét nem mondta el neki.