Sziasztok, amint a cím is mondja furcsa, nem megszokott párosokról, és shipekről írunk nektek. A téma a megszokott BL. Olykor 🔞 részekkel. Ha kíváncsi vagy, a shipekre,tarts velünk.
- Colin, ébresztő! – hallom édesanyám hangját, pedig jól tudom, hogy hétvége van. Bár már hozzászoktam a hétköznapi korai ébresztőhöz az iskola miatt, de a szervezetem csak öt napig hajlandó időben kelni. - De ma szombat van anya. Akkor mégis miért? – nyafogom. - Mert este vendégeink lesznek. Apád főnöke és családja jön piknikezni, és a fiuk is velük tart. - Pár percet kérek még. – adom meg magam. – Hamarosan lent leszek. - Öt perc Colin! Egy perccel sem több. Volt időm megtanulni, hogy ha anya öt percet mond, nála az pontosan annyi is. Bosszankodva ülök ki ágyam szélére, és az álmomra gondolok, mindig ugyanaz, és ugyanannyi. Egy koncerten vagyok, nem tudom hol és milyen koncert, és a levakarhatatlan vigyor a képemen. Ennyi, nem kevesebb és nem több.
Anyával a konyhában találkozom. - A reggeli az asztalon, utána irány a bevásárlóközpont. - Igenis anya. Pár perc és indulhatunk is.
Millió szatyorral, egy hadseregnek is elegendő kész vagy sütésre váró étekkel érkeztünk haza pár óra múlva. Gondoltam mára ennyi elég is volt, de anya nem így gondolta. Egy láthatatlan kötéllel magához kötözött, és még átöltözni sem engedett. Azonnal az esti kertiparti előkészítéséhez kezdett. Apa a grill sütött állította fel, pucolta fényesre, amit feleslegesnek gondoltam mert estére ugyanúgy fog kinézni. Anya, mint valami parancsnok osztogatja az utasításokat. Ezt ide tegyem, azt meg oda. ezt az asztalra, ezt a kinti hűtőbe vigyem. A székeket így tegyem, ne úgy. - Parancsnok asszony. – állok meg mellette kimerülten. – kérem adjon 10 percet, amíg folyó ügyeimet elintézem. - Menj, de 20 perc múlva ismét jelenésed van a konyhában. -Bólintok és megiramodok, hogy minél hamarabb elvégezem amire a szünetet kértem, és legyen időm felszaladni a gépemen a közösségi oldalakra. Időm nem volt válaszolni senkinek, de legalább megtudtam, haverjaim hiányolnak. A telefonom üzenetet jelez. "Ugye eljössz az esti buliba?" Ezt a haverom, Scott küldte. Gyorsan meg is írom a választ. "Nem tudok. Apa új főnöke családjával érkezik piknikezni." Remélve, hogy megérti miért nem tudok ott lenni, nem várok választ. Telefonomat az asztalomon hagyom és megyek, hogy újra anya mellett legyek. Elveszek egy gyümölcsös sört, természetesen alkoholmenteset. - Ezért annyit megérdemlek ugye? - Persze fiam. Köszönöm a segítségedet. Remek gyerek vagy te, csak azok a fura barátaid ne lennének! - Anya, külön jók ők is, de együtt borzasztóak, mindegyik fontosabb akar lenni a másiknál és ezt a balhékkal akarják elérni. Én pedig sodródom velük, hisz a barátaim. De lásd milyen jó fiú vagyok, Scott este buli tart, én mégis itthon maradok, hogy apa főnökének fia ne érezze egyedül magát a felnőttek között. - Jimin jó gyerek. – áll meg mellettem apa és kiemel magának is egy sört. – Én már találkoztam vele és úgy tudom várja az estét. Tegnap érkezett Dél-Koreából az édesanyjával. - Ugye nem kell majd bébiszittert játszanom? - Miért kellene? Ha jól emlékszem pár évvel idősebb, mint te. - Tessék? – nézek kerek szemekkel apára. - Azt hitted kisgyerekről beszélek? - Hát igen. – bólogatok zavaromban. Na jó, kezd érdekes lenni a mai este. Azt hittem egy kisgyereket kell pátyolgatnom egész este, erre tessék, egy nálam idősebb srác jön ide. Kezdek kíváncsi lenni arra a Jiminre. A rövid ivószünet után anya katonás utasításainak hála egy óra alatt végzünk mindennel. - Mikorra is érkeznek? – kérdezem, amikor gondolatban vállon veregetem magam mert jól berendeztük a kertnek ezen részét. - Van még két óra az érkezésükig. - Addig a szobában leszek. - Majd érted megyek. – szól utánam anya. - Hallani fogom az érkezésüket és akkor jövök. - Rendben fiam. - hallom a hangját, ahogy távolodom tőle, hogy újra a szobában legyek. Telefonomon bejövő üzenetet találok Steventől. "Megbánod még te azt, hogy kihagyod a mai napot! " Azonnal küldöm és a válaszomat "Meglehet, de ma a szüleim számára fontos vendégek lesznek nálunk. Nekem is illik itthon lennem. Majd legközelebb haver. "
Én ezzel lezártnak tekintettem a magyarázkodást, mert igazán senkire nem tartozik miért maradok távol. Tudom mennyire fontos apának ez az este, én pedig, ha kell tudok illedelmes fiú lenni. Szekrényemből kiválasztom egy egymáshoz illő póló és rövidnadrágot estére, majd a rajtam lévő ruhát levéve egy boxerben végig heverek az ágyamon. Tekintetemet a kedvenc bandám poszterére esik. Na jó ez nem nehéz mert akármerre nézek mindenütt ők vannak. Na igen, nagy One Direction rajongó vagyok, és imádom szólóban is a tagjait. Hogyne szeretném őket külön-külön mikor együtt is a kedvenceim. Hiányoznak, mert ők öten együtt alkottak egy egészet. Lejátszómat bekapcsolva és szemeimet lehunyva hallgatom a zenét. Majd egy kopogásra riadok a szokásos furcsa álmomból. - Colin tíz perced van még a vendégek érkezéséig. - Azt hiszem, elaludtam. – kiáltok ki, de pillanatok múlva már rohanok is el anya mellett a fürdő felé. - öt percet kérek. - Siess. – mondja anya, én meg úgy bólogatok mintha látna. Ilyen gyorsan se zuhanyoztam még le, öltöztem fel, egyszóval készültem el. Az autó éppen megállt a kapu előtt amikor anyáék mellé lépek. - Ezer bocsánat. Az álommanók megtámadtak és legyőztek. - Időben itt vagy. – mondja, azzal a mindentudó mosolyával, ami azt sugallja tudtam, hogy érted kell mennem. Végig nézem, ahogy apa üdvözli a vendégeinket. Egy alacsony férfi, aki karját nyújtja a feleségének lépkednek felénk, egy mosolygós fiú követi őket. A szemem a fiún akad meg, aki ismerős, pedig tudom még sohasem találkoztunk. - Családom, szeretném bemutatni nektek a főnökömet Park urat, feleségét Akóit, és fiúkat Jimint. Ő pedig a feleségem Karina és a fiam Colin. - Jó estét kívánunk a ház lakóinak. - hallom tökéletes angolsággal a szavakat és látom ahogy meghajolnak előttünk tiszteletük jeléül. - Mi pedig a kedves vendégeinket. - hallom anya hangját, de én még mindig a fiút nézem, aki egy lépéssel előttem terem. - Jimin vagyok. - Colin vagyok. – fogadom el a felém nyújtott kezét, de a fogaskerekek még mindig kattognak mert tudom, hogy valahol már láttam. - Colin remélem nem fogsz így nézni egész este, mint ahogy most. - Nem, ne haragudj. - fordulok el tőle zavaromban. - Azt hiszem ma este az én társaságomat kell élvezned. - Ezzel nekem nincs semmi bajom. Remélem te is így gondolod. - Miután délelőtt megtudtam, hogy nem egy kisgyerek vagy, onnantól úgy gondoltam én is. - Remek. Nem vagyok látnok, azon kattogsz honnan vagyok ismerős. Igazam van? - Lebuktam, de gyere üljünk le. - Apa engem kitiltott a grill ötméteres körzetéből, anya is csak a tereprendezést bízta rám utasításai alapján, így gondoltam sör adagunkat ott fogjuk elfogyasztani. - Én nem iszom alkoholt. - Ma én sem, jófiúnak kell lennem. - mondom és egy kérdő tekintet után egy meggyes alkoholmentes sör mellett döntve indulunk a két babzsák felé, amit magunknak raktam az egyik fa alá. - Ez így pont jó lesz. - ül le Jimin az egyik helyre, én pedig már foglalom is el a másikat. - Szóval látványosan forognak a kerekek a fejemben? - Igen, és azon kattogsz miért vagyok ismerős pedig még nem találkoztunk. - Pontosan így van. Jobban jársz, ha segítesz, mert nem fogom úgy se kitalálni. - A nevem sem volt ismerős? Park Jimin. - Soha nem volt dél-koreai ismerősünk. Most, hogy apának új munkahelye lett, így került be az üzleti életben. Egy Dél Koreai cég itteni kirendeltségéhez. - Na jó akkor mutatók valamit. Előveszi a telefonját, mondanom sem kell a legújabb iPhone csillogó arany tokban. Feloldja a billentyűzetet és elém tartja. - Na ezt a képet már láttam az iskolába. - mondom a kép láttán. - Ez a híres BTS. - Igen azok. - De miért mutatod ezt nekem? A kedvenceid? - Nézd meg jobban a képet. - megnézem jobban a képet és...... - Na ne szórakozz velem! - nézek ismét rá. - Hidd el nem szórakozom. Én vagyok ott a sorban a legkisebb. - Ezek szerint a híres BTS egyik tagja ül mellettem? – kérdezem elég hülyén kinézve, mert a mellettem ülő fiú hátra veti magát kacag jóízűen. - Pontosan. De tudod mit, jól esett, hogyha pár percig, de csak egy koreai srác voltam számodra, akit lehet láttál már valahol. - Akkor most tisztázzuk, azért nem ismertelek fel, mert nem vagyok BTS rajongó. – próbálom menteni a helyzetet. - Ez így még jobb. Akkor maradhatok egy átlagos srác a társaságodban? - Elfogadod egy ízig-vérig One Direction rajongó társaságát akkor igen. Most Jimin nézett kerek szemekkel rám. - Sok mindent kinéztem volna belőled, de azt, hogy 1D rajongó lennél azt pont nem. - Pedig, ha látnád a szobámat! - Kíváncsivá tettél. Most a gyomrom inkább itt marasztalna, de ha ettünk utána megmutathatod. - Legyen így. Hozhatók egy újabb kört? - Ne feledd átlagos srác vagyok. – áll máris fel. - Ugyanilyet? - Jöhet. – felelem és nézem, ahogy távolodik, nyugtázva azt, hogy nem csak a mosolya, az egész fiú szép. Látom pár szót vált az ősökkel, így van időm a telefonomat elővenni. Se üzenet, se más. Nyugtáztam, hogy ma este nem hiányzom a barátaimnak. A Google keresőre kattintok és már pötyögöm a három betűt. BTS. A szemem kikerekedve mered a képernyőre a sok képet látva. Azonnal felismertem a hét fiú közül a ma esti vendégünket. Tényleg kisebb, mint a többiek, de mosolya varázslatos és ragadós. - Mit mosolyogsz? - áll meg előttem. A telefonomat zavartan fordítom le, hogy ne lássa mit néztem. - Gondolom megnéztél pár képet az együttesről. - Már megint lebuktam. Úgy látom jó emberismerő vagy. - Csak megérzés, ami bejött. - vigyorog és felém nyújtja a sört. - Ne haragudj, de tényleg kíváncsi lettem. Mint említettem sem én sem a haverjaim nem rajongunk az együttesedért. Bocsi érte. - Akkor ezért nem ismertél fel. Elhiszed, ha azt mondom jólesett. Néha, mondom néha átlagos fiúnak lenni olyan jó dolog. Ritkán lehetek az. És most addig, amíg nem tudtad ki vagyok, az lehettem. - Pedig sztárnak lenni csuda jó dolog lehet. - Colin, az. Jó dolog, de sok minden van a jó dolog mögött. - Gondolom tudnád napestig sorolni. - Ha addig nem is, de tényleg összetett dolog vannak a siker, a sikerünk mögött. A siker sok lemondással, türelemmel, akarással jár. - Elviselni a többiek rigolyáit nyűgös pillanatai. - Ahogy mondod. A legfontosabb a tisztelet, mit érzékel a többiek iránt. - Gondolom ez kölcsönös. - Az. – mondja és szeme csillogása elárulja mennyire szereti a bandatársait. - Ígérem mostantól hallgatni fogom a BTS-t. - Hurrá szereztem egy újabb rajongót a bandának. – vigyorog. - Na azért ne bízd el magad. Az 1D-t senki nem tudja letaszítani a dobogó tetejéről. - Tényleg örülök, ha hallgatni fogsz minket. - Ígérem! – teszem kezem szívemre, hogy be is fogom tartani. - Fiúk gyertek enni. – hallom apát, és mi egyszerre állunk fel, hogy egy tányért magunkhoz véve csatlakozzunk a többiekhez.
Egy ideig, na jó addig amíg a kaja tartott, mert azonnal kiderült Jimin is jó étvágyú akárcsak én kellemes beszélgetésben volt részünk. Örültem, amikor apa újdonsült barátom karrierjéről kérdezte. Persze azokat akarta tudni, amire én magam is kíváncsi vagyok, de nem volt merszem megkérdezik tőle korábban. - A csapat hét, teljesen eltérő karakterű fiúból áll, és sokat segítjük, támogatjuk egymást. Furcsa ezt mondani, de mintha testvérek lennénk. Előfordulnak rosszabb, nehezebb napok bármelyikünknél. Ilyenkor együttesen állunk ki a másikért. Igyekszünk kiegészíteni, egy csapatként működni, hogy ezt a kívülállók ne vegyék egyre. - Nehéz lehet összeegyeztetni a dolgokat ugye? – kérdezi anya. - Nem könnyű. Főleg most, amikor zsúfoltak a heteink, hónapjaink. - Mégis itt tudsz lenni! Hogy lehetséges? – kíváncsiskodom én is. - Tudod Colin, bármennyire a karrier építésén dolgozunk, a család mindennél fontosabb. Hónapok óta tudom, hogy apa Angliában fog dolgozni, azt is, hogy anya eljön meglátogatni. Amikor meglett az időpont és szóltam a fiúknak és a menedzsereknek, hogy pár napra szükségem lenne. Mint látod el tudtuk intézni. A fiúk most az új koreográfia gyakorolják. Az elmúlt napok azzal öltöttem, hogy egyedül egy videót készítettem a táncbetétről, amit megálmodtam és bemutattam a fiúknak korábban. Így tudtam eljönni és boldog vagyok, hogy itt lehetek. - Mi pedig, hogy vendégünk vagy. Más számára egy popsztár, de nekünk egy egyszerű fiú, aki remélem jól érzi magát. - Remekül érzem magam, úgy látom a szülei is. Köszönöm, hogy kilétem ellenére egy átlagos fiúként tekintenek rám. - Jimin. Te Koreában és szerte a világban ismert vagy. Édesapád a vállalatnál a főnököm. A kapunk átlépésével ezek mind háttérbe kerültek. Én is a családom egy baráti vacsorát akartuk estére. - Amit a tökéletesre sikerült. – áll fel apa főnöke és a koreai szokás szerint meghajolva köszöni meg a remek vacsorát, felesége és fia is követi köszönő mozdulatát. - Apa, mi felmennénk a szobámba, Jimin kíváncsi milyen egy 1D fanatikus rajongó szobája. - Menjetek csak, majd értetek megyek, ha szüleid indulni akarnak Jimin. - Köszönöm. – mondja és felém fordul. – Mutasd az utat Colin. Már előre mosolygok, amikor az arckifejezését látom majd. - Szép házatok van. – jegyzi meg a lépcsőn felfelé menet. - Köszönöm. Anya érdeme, de a szobámat magam rendeztem be. - Egyre jobban kíváncsi vagyok a szobádra. - Pillanatokon belül meg is láthatod. – nyitom ki a szobám ajtaját. – Íme a birodalmam. - Ez de jó néz ki. – fordul körbe - körbe a helység közepén. - Köszönöm. Hosszú időbe, sok zsebpénzembe, anyának való udvarlásnak, sok házi munkának az eredménye. - És az együttes iránti szeretetedé, ezt se feledd. - Az az életem végéig meg lesz. Most, hogy szóló karrierjük van mindenkinek, hű maradok hozzájuk továbbra is. - Büszkék lehetnek az ilyen rajongóra. Én leülök az ágyamra és mosolyogva figyelem Jimint, ahogy az összes posztert közelről is megnézi. Pillanatra megáll a szivárvány zászlóm előtt. Kezét finoman végig húzza rajta miközben mosolyogva rám néz. Szavak nélküli beszédes pillanatok, ami örökre emlékezetes marad. Tovább haladva lemezeket is szemügyre veszi. - Mind megvan? – kérdezi. - Hát persze. Az együttesé igen. Van egy olyan albumon is, amiben a róluk szóló cikkeket gyűjtöttem. Egyszer voltam koncertjükön is. Szülinapi ajándék volt a szüleimtől. A szóló albumukat inkább a Spotifyon hallgatom. - Azt hiszem te testesíted meg nekem az igazi rajongót. A fiúk nevében mondhatom, ha személyesen nem is ismernek, de ismeretlenül is büszkék rád. - Gondolod? - Igen, mert a szeretet, amit irántuk érzel így is eljut hozzájuk. - Ezt érzitek ti is? - Igen. Ezért mertem kimondani az iménti szavakat. Az előadókat a rajongói szeretet élteti. - Ez fordítva is nagyon igaz. A kedvencek zenéje átsegít sok mindenen. - Ahogy minket a rajongók szeretete. Colin, lehet egy kérésem? - Persze. – egyezek bele azonnal. - Minden este beszélünk a fiúkkal. Ennek most van itt az ideje. - Hívd nyugodtam őket. Addig kimegyek. - Dehogy mész el innen. Te ott maradsz, én ülök oda melléd. Időm se volt ellenkezni, amikor már mellettem ülve indítja is a hívást, és pár másodperc múlva hat vigyorgó fiú jelenik meg a telefon képernyőjén. Jimin pár percig számomra érthetetlen nyelven beszél velük, majd úgy folytatja, hogy én is értsék szavait. - Most pedig bemutatom nektek az új barátomat Colint. – fordítja úgy a telefont, hogy én is rákerüljek a képernyőre. – Colin, ők pedig a BTS otthon maradt tagjai. Hat mosolygós fiú integet nekem, én pedig vissza. - Sziasztok. Örülök, hogy látlak benneteket. – mondom igencsak zavartan. - Fiúk, a mai naptól új rajongónak van. - Hogy hogy új? - Kérlek Jimin ne! - kérem, de már késő, mert ismét úgy beszél, hogy nem értem szavait, ezért rejtem pirosodó arcomat kezeim mögé, de ujjaim között kikukucskálva látom vigyorukat. - Colin. – hallom nevemet a telefonból. – Bújj csak elő. Hidd el nincs harag, mert nem hallgattál minket. - Ígérem, minden számotokra meg fogom hallgatni, de csak a másodikok lehettek a dobogón. Ezt Jiminnek is elmondtam. - Jól tudjuk, a rajongóink mindig versenyben vannak az 1D rajongókkal. Mi mindenkinek örülünk, aki hallgat minket. Most már te is közéjük tartozol. - Köszönöm. – mondom, de egy csengő hangját hallom. - Letelt a szünetünk. Folytatni kell a próbát. Aki ott ül melletted igencsak szigorú hozzánk. Ha nem tanuljuk meg a koreográfiát, amíg ő szabadságon van, nem hív meg minket magához vacsorára. Azt pedig nem akarjuk kihagyni. Szóval sziasztok. Hat mosolygó fiú integet, amit mi viszonzunk, majd Jimin bontja a vonalat. Hanyat vetem magam és olyan kacagásba kezdek, mint még soha. - Ez az este csupa meglepetés. Apa a főnökét és annak családját akarta vendégül látni. Én jó fej akartam lenni, és itthon maradtam. Erre tessék, a BTS tagjaival beszéltem az elmúlt percekben. Mond, hogy nem álmodom. - Nagyon is ébren vagy. Itt vagy mellettem, a fiúkat csak telefonon láthattam. - Igaz, mert én is láttam, sőt beszéltem is velük. Hihetetlen este, pedig reggel ki se akartam kelni az ágyból. - Szerintem megérte. Elmeséltem a fiúknak a szobádat. Kell pár képet készítenem mert látni akarják. Szabad? - Ez most komoly? Kíváncsiak a szobámra? - Nagyon is. Ritkán látunk igazi rajongói dolgokat testközelből. Igaz nem BTS képekkel van tele a falad, a hűségedet, szeretetedet mutatod ki a kedvenceid iránt. Jimin szavai nagyon jól estek. A barátaim még csak nem is tudnak erről a rajongásomról. Erre itt van mellettem egy ismert sztár, akit meg csak fel sem ismertem korábban, megdicséri rajongásomat. - Jimin, ez az én egyik nagy titkom. Te vagy az első a szüleimen kívül, aki látja ezt a szobát. Különös fiú vagy te Colin. – veszi el egyik fotómat a komódomról. - Mások előtt egy vagány – mutat a képen lévő alakomra, ami másokban félelmet keltő. – de itt belül, a szívemre mutat. – más vagy. Melyik vagy szívesebben? Én felállva nézem a kezében tartott képet, majd kezeimet széttárva forgok körbe a szobába megadva válaszomat. - Zenéjüket hallgatva, a szobám falai között érzem otthon, érzem jól magam. - Akkor miért vagy mások előtt ilyen? - Mert szükségem van barátokra. – hajtóm le fejemet. – Ha csak ilyen áron lehet, akkor ilyen áron. - Ne gyere ide te. Hidd el, vannak, akiknek az a fiú kell, aki itt ebben a szobában vagy. Annak a barátsága, aki valójában vagy. Egyet ma találtál is, aki elfogad annak, aki valójában vagy. Könnyes tekintetemet rá emelem, és mosolya elhiteti velem szavait. Kitárja karjait, és én közéjük bújok. Érzem mennyire másabb, jobb egy baráti ölelés, mint egy sikeres csínytevés utáni haveri ölelés.
- A szöuli repülőtéren várom a csomagomat. Az elmúlt hónapokban sokat beszéltünk, gyakran video cheteltünk, volt, hogy a BTS tagok is ott voltak Jimin mellett. Most pedig a kijárat felé haladok, hogy hamarosan újra találkozzunk, hogy pár napot együtt töltsük. Aggódóm, hogy megtalálom- e azt, aki kijön elem, de megpillantom nevemet egy táblára írva. Arra indulok. - Végre ideértél. – hajol meg előttem Jimin édesanyja, amit viszonyok, majd meg is öleljük egymást. - Hosszú volt az út, de itt vagyok. – nézek körül. - Jimin nem jöhetett ki eléd. Az okát sejtheted, de hamarosan találkoztok. - Már nagyon várom. - Hidd el, ő is. A táblát tartó bőröndömet magához veszi és az utat mutatva indul meg a kijárat felé.
Kellemes ebéd után újra autóban ülők, Akio asszony mellettem van. Az úti célunk meglepetés számomra. Talán egy órája lehetünk úton, amikor egy stadion féleség tűnik fel előttünk. Egyre több ember tart arra, merre minket is visz az út. - Csak nem egy koncertre megyünk? – nézek a mellettem ülőre, aki válasz helyett egy sejtelmes mosolyt küld felém. Ezt igennek veszem. Tehát ott leszek egy BTS koncerten. Szívem gyorsabb ütembe kezdet. Sok számukat ismerem már, van, ami kimondottan kedvencem, de a napot minden este 1D zenével zártam. A stadion egyik bejáratánál némi várakozás után átjutottunk, és egy másik ajtó mellett a sofőr leparkolt, és hamarosan bejutottunk. Egy őr álltja utunkat, de pár mondatos szóváltás után, többször felém mutatva egy pulthoz vezet minket. Itt ismét a kölcsönös üdvözlés utáni beszélgetés következett, ami alatt több kíváncsi tekintet szegeződött rám. Kezdtem nagyon zavarban érezni magam. Percek múlva egy névre szóló nyakbavaló VIP kártya került a tulajdonomba, amin az együttes fotója látható. Bennem az érzelmek futóversenyt rendeztek. Hol az öröm, hol az izgalom vette birtokba a testemet. Kisérőt kapunk magunk mellé, aki egy hosszú folyosón vezetett minket. Egy ajtó előtt megállunk. - Te most bemész oda. – mutat az ajtóra, amin egy tábla, rajta három betű szerepel. – Valaki nagyon vár az ajtó mögött. Én csak bólintani tudok, és gépiesen lépek be a nyitott ajtón. Egyszerre hét szempár fordul felém és egyikük felpattan a mire pislogtam egyet előttem is terem. - Colin. – áll meg előttem Jimin és meghajolva üdvözöl. - Itt vagyok. – hajolok meg én is, majd pillanatokon belül ölel magához szorosan. - Gyere, bemutatlak a többieknek, mert nagyon kíváncsiak rád. És pár lépés után hatszor ismételtem meg az ottani üdvözlést. - El sem hiszem. – mondom zavartan. - Pedig igaz. Itt vagy bent a BTS öltözőjében. Hamarosan pedig a színpadon fogsz látni minket. - Én egy BTS koncerten leszek. – mondom, majd kacagva folytatom. – Egy BTS koncerten leszek. - Hogy még jobban hihető legyen, ajándékot is kapsz tőlünk. – lép mellém Jungkook, és kezembe ad egy nagy papírzacskót. – Reméljük van még szabad hely a faladon. – mutat a henger alakú tárgy felé. – Büszkén fogunk mosolyogni az 1D srácok mellett. Remegő kézzel veszem ki a doboz tartalmát. Dedikált posztert tartok a kezemben. - Elfértek mellettük. – mondom és nem szégyenkezek, amikor egy könnycsepp kiszökik a szemem sarkából a csapat felém irányú szeretetétől. - Köszönöm. – Visszateszem a posztert abba, ahonnan kivettem, a zacskót pedig az asztalra rakom - Fiúk, szeretnélek megölelni benneteket szeretetem jeléül. Lehet? - Hát persze. – hangzik egyszerre a hat fiútól, én pedig, ahogy állnak előttem úgy ölelem őket magamhoz. - Most már talán elhiszem, hogy itt vagyok veletek. Az ajtó nyitódott és egy hölgy érkezett. Kölcsönösen a fiúkkal üdvözölték egymást, amit én is megtettem, majd az ajtó felé indulok. Jimin megfogja a kezemet. - Csak egy kis beéneklést tartunk. Maradj csak nyugodtan. Ezt az élményt és magaddal viheted. Én pedig beülök az egyik fotelba és mosolyogva néztem, ahogy a szakember bemelegíti a fiúk hangszálait.
A koncertet a VIP részlegről élvezhetem. Hihetetlen még mindig, hogy én, egy angol fiú Korea leghíresebb fiú bandájának koncertjén vagyok. Nézhetem, hallhatom őket, És bizony némelyik számukat, amik angolul is megjelentek, önfeledten éneklem velük. - Gyere velem. - szól angolul hozzám a hölgy, aki korábban is elvezetett a fiúkhoz. - De még nincs vége. - próbálok ellenkezik - Tudom. Kérlek gyere velem. Kicsit elszomorodva követem, de ez csak addig tart, amíg egy lépcsőt érünk el, ami a színpadra vezet. Jelzi menjek csak előre és pár pillanat múlva a színpad szélén a közönségtől takarva találom magam. A fiúk a számok között sokat beszéltek, de eddig nem értettem szavait. Most éppen Jimin beszél, de egyszer csak meglepetésemre angolul szólal meg. - Hónapokkal ezelőtt lett egy kedves barátom. Találkozásunkkor nem ismert fel és ez a pár perc míg megtudta kivagyok számomra felejthetetlen mai napig, hiszen percekig egy átlagos fiú lehettem mellette. Bevallotta nem rajongói az együttesnek ezért nem ismert meg akkor. Azóta kedvencei lettünk és a dobogó második fokára kerültünk nála. Ez a fiú most itt van velünk. Colin gyere csak ide. A mellettem álló hölgy finoman a fiúk felé lök és remegő lábakkal lépkedek a színpadon. Jimin felém szalad és szinte húz maga után. A színpad közepén átkarolja vállamat miközben a fiúk mögénk állnak. Engem boldogságtól majd el ájulok érzés akar maga alá gyűrni, de erre nem maradt időm. Egy fotós képeket készített rólunk. Tudom nem életem képei készültek rólam, de azt hiszem mégis boldogan fogom mutogatni, amint kapunk belőle. - Colin, tudom, hogy mennyire megkedveltél minket az elmúlt időszakban. Azt is tudom melyik az első szám, ami a kedvenced lett. Most előadjuk ezt csakis neked. Maradj itt. Ha nem mondja is egyhelyben maradok mert mozdulni sem tudok az izgalom miatt. Hirtelen mellettem teremnek mindannyi ismét. Kék és rózsaszín csillogó felső van rajtuk. Kezeimet szám elé mellé teszem, talán a sikításom bennem marad, hiszen azonnal tudtam melyik szám következik. Az, amelyiket először feldobott fel a YouTube, amikor rájuk kerestem. Ez pedig az Otsukare. Jimin a színpad szélére ültet, háttal a közönségnek, Így szemtől szembe és legközelebbről láthatom őket. Amikor felhangzik az első dallam fülig érő mosollyal nézem őket. Olyan dejavu érzésem támadt. És ebben a pillanatban jövök rá, hogy az álom ebben a pillanatban valósággá válik. Hallom a zenét és látom az előadókat. Igen álmomban egy BTS koncerten voltam.
