Sziasztok, amint a cím is mondja furcsa, nem megszokott párosokról, és shipekről írunk nektek. A téma a megszokott BL. Olykor 🔞 részekkel. Ha kíváncsi vagy, a shipekre,tarts velünk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy varázslatos erdő közepén húzódott a híd, amely két különböző világot kötött össze. Két világot, amely egymástól szinte teljesen idegen, mégis egy ilyen világban is születhet furcsa barátság, vagy talán szerelem. A híd déli oldalán élt Elemér, az elefánt, az északi oldalán pedig Zénó, a zebra. Alig pár hetes korukban látták meg először egymást, ugyanis mind a ketten a híd környékén, a parton játszottak, csak épp más-más oldalon. Eleinte mindig versenyt futottak, amit Zénó nyert meg hosszú lábaival, majd amikor a súlyemelés volt a kihívás, abban már Elemér jeleskedett. Naponta játszottak, megbeszélték aznap mi történt velük, így fel sem tűnt nekik, hogy az idő szalad, ők pedig egy nagyobbak. Egy nap már nem volt elég a túlpartra kiabálás, a külön játszadozás, azonban a hídon nem tudtak átkelni. Elemér súlya miatt félő volt, hogy leszakad a híd, míg Zénó a hosszú lábai miatt attól félt, hogy a vízbe esik. A napok teltek, úgy elsuhant az idő mellettük, mint a szél, de ők egy napot sem hagytak ki, hogy ha csak a parton is, de találkozzanak, és lássák a másikat ismét. Egyik éjjel ki-ki a családjával aludt épp, persze Zénó és Elemér egymásról álmodott. Álmukban egymás mellett futkároztak, átgázoltak tavon, pocsolyán... Az álom pedig olyannyira szép volt, hogy észre sem vették, mikor a hídba belecsapott a villám. Másnap sírtak a barátok, hiszen a katasztrófával minden álmuk, reményük szertefoszlott. Nem beszélgettek, játszottak, csak magukba roskadva bánkódtak a dolgon. Egy heti kesergésüket Bertha, a bagoly is látta, ezért is repült le a két barát mellé a saját partjára. – Miért búslakodsz? Hiszen, ha a barátságotok erős, nincs ami megállítson! – Igen, erős! – kiabált át a túlpartról Elemér. – Igaza van, Bertha, a mi barátságunk mindent kibír! – kontrázott rá Zénó is. – Akkor miért nem találkoztok félúton? Zénó és Elemér megkukult, kisebb sokkot kapott arra gondolva, hogy ez nekik miért nem jutott eszükbe. – Gyertek, mutatom az utat, ott van a mező, ahol a hegy és a tó találkozik! A barátok a követték saját partjukon Berthát, ez alkalommal nem is voltak fáradtak, gyengék, hiszen a barátságuk mindent kibír! Fél napot futott Zénó és Elemér, vagy talán többet is, amikor kiértek a mezőre, és találkoztak végre! Elemér azonnal az ormányával becézgette Zénót, míg a zebra az elefánt fülét harapdálta. Mindezt épp úgy, mint álmukban. – Tudtam, hogy sikerülni fog! – mondta boldogan Zénó, mire Elemér csak bólintott. – A barátság ereje mindent legyőz... Vége
