I Am The Luna

11.rész

ZARA.

Közeleg a szilveszter, én pedig rohanok, hogy minden készen álljon a partira a bankett - teremben.

Axel édesanyja néhány napja megbetegedett a hidegben, így amellett hogy segítek Mrs. Watsonnak a a virágdíszek elkészítésében, a szervezési feladatokat is elvállaltam.

Utólag meggondolva, bárcsak ne tettem volna, mert nem hittem, hogy ez azt eredményezi, hogy Axel szinte hozzám ragad..

Egy Alfának, akinek bizonyára sokkal több dolga van, gyakran, sőt volt úgy naponta többször benézett, hogy lássa, hogy állnak a dolgok..

Odáig fajultak a dolgok , hogy a személyzet nőtagjai már szemforgatva bámulják, amint újra és újra megjelenik. Némelyik szórakoztatónak találja a helyzetet, míg mások inkább féltékenyek, bár nem értem, miért. Nem kértem a figyelmét és őszintén szólva én is jobban örülnék, ha nem téblábolna folyton utánam.

A legutóbbi autós jelenetünk óta a dolgok egy kicsit kínosabbak kettőnk között.

- Helyezze őket jobbra. Ott jobban elférnek majd." - mondom az egyik díszítőnek.

- Itt, kisasszony? - kérdezi zavartan.

Egy apró mosollyal bólintok.

- Igen, ott tökéletes.

" Tegye ugyanezt a többi asztalnál is és gondoskodjon arról, hogy ne kerüljenek át máshová "

Elfordulok és felpillantok a hatalmas mennyezetre, ahonnan óriás függő virágok lógnak.

Ez egy álarcos bál lesz. Én javasoltam ezt, miután megtudtam, hogy Sebastian is itt lesz.

Kockázatos döntés volt, de megtettem. Igaz , nagy az esélye, hogy Axel átlát rajtam.. főleg azok után, hogy múltkor amint felemlítette őt, elvesztettem az önuralmam.

Bár, azóta nem mondott semmit.. talán azért, mert mostmár hisz nekem.

Körülnézek a folyosón, és elégedetten mosolygok.

Lélegzetelállító... de egyben fájdalmas emlékeztető is minden partira, amin részt vettem Sebastiannal.

Amikor úgy bánt velem, mintha én lennék az egyetlen neki...

Hol romlott el?

„Egy ilyen szép arcnak egy lenyűgöző környezetben nem kéne ilyen lehangoltnak legyen."

Megpördülök, majd Axel-el találom szemben magam, amint fütyörészve sétál a folyosón zsebre tett kézzel.

- Ó, jól vagyok - válaszolom mosolyogva, miközben összeszedem a gondolataimat.

„Hihetetlen munkát végeztél, mintha már megszoktad volna" - mondja lassan fütyülve.

- Igazán le vagyok nyűgözve, Zara.

„Köszönöm, de én csak szeretem a partitervezést, ennyi. " - válaszolom.

Mostanra észrevettem, hogy milyen agyafúrt is, ezért megtanultam ébernek maradni mellette.

- Nos, nem hiszem, hogy valaha is jobban nézett volna ki a csarnokunk. Mrs. Watson elmondta, hogy te is segítettél a virágokkal.

- Igen, így volt. Egyébként mondd, Alfa- elnézést, - Axel... miért választasz friss virágot minden évben " - kérdezem, próbálva elterelni a beszélgetést rólam.

Sóhajt, majd mosolyog. Egyértelműen boldog, hogy beszélgetek vele.

„Miért... nos, nem igazán tudom. Ez mindig is hagyomány volt nálunk... de idén egy konkrét színt akartam."