Ük

12

Rea bejelentette főnökének, hogy nem szeretné az előléptetést, sőt, számítson rá Siller, hogy el fog menni a cégtől, mert olyan munkát szeretne, ahol home officeból tud dolgozni, azt meg itt nem teheti meg.

Siller, mint ki már számított e bejelentésre, megvakarta gömbölyded, borostás állát, elhúzta a száját és fennhangon jegyezte meg:

- Ma ezért lelkesedsz Andrea, hogy otthonról dolgozhass, holnap másért fogsz.

- Máshogy szeretnék élni, és ehhez szükséges az otthoni munkavégzés lehetősége – felelte Rea, de mintha Siller oda se figyelt volna. Úgy tűnt, ez a párbeszéd már lejátszódott főnöke fejében, és kész panelekkel állt elő.

- Vidéki élet! Ábrándos álmok. Végül is mindegy, hogy az ember szegény vagy gazdag, amíg van pénze – Siller kacagott saját viccelődésén. Rea nem nevetett vele. Azért Siller csak jókedvűen folytatta. - Nézd a pénz útját! Valóban ott találod meg? Oda ömlenek a nagy összegek? Egy home officeból elvégezhető munkáért?

- Nem említettem vidéki életet – szólt Rea gyanakodva.

- Persze, te nem. Odett már közölte ezt velem előtted. Hogy olvasol valami könyvet. Szörnyülködött, hogy milyen megingatható lettél, de én megnyugtattam, hogy nem vagy annyira befolyásolható, mint amennyire ő hiszi, és továbbra is a legkiválóbb munkaerőmként tarthatlak számon.

- Odett?

- Időnként felkeres, hogy visszavenném-e – vont vállat Siller. - Végül mindig megbánják, akik elmennek.

- Az jó, ha van jelentkező a helyemre. Így nyugodtabb szívvel mehetek el – mondta Rea, s Siller arcáról csak nem tűnt el a leereszkedő mosolygás.

- Minek így sietni? Nem vár meg a gaz vidéken? Gondold át, mi motivált eddig! Csak most jutott eszedbe ez a másikfajta élet! Azelőtt meg az volt minden álmod, hogy nekem dolgozhass! Emlékszem, amikor felvettelek ide. Azt magyaráztad repeső pillákkal, hogy ez neked presztízsértékű. Hogy eljönnél ide több évre gyakornoknak is akár, fizetés nélkül dolgozni, csak hogy kitanuld a szakma csínját-bínját. Mert majd jól fog mutatni az önéletrajzodban, hogy itt gyakornokoskodtál. Mennyire akartad ezt! Betanult angol szöveget mondtál fel, mikor angolul kérdeztelek az állásinterjút. Hetekig magolhattad azokat a kacifántos mondatokat, csak hogy jó benyomást kelts. Felkészültél a legújabb technológiákból, a legmodernebb programokból. Azóta is követsz mindent, ami élen jár. Ami friss, új, ami fejlesztés, ami korszakalkotó. Hogy tudnád ezt összeegyeztetni a vidéki maradisággal? Hiszen ez vagy te. Akinek újító ötletei vannak. Aki reform megoldásokkal áll elő. Aki rajta tartja a kezét a világ lüktetésén. Amerre fordul a világ, te máris ott vagy. A trendek a kisujjadban. Meg tudsz vele szólítani bárkit. A befektetőink imádják, a vásárlóik zabálják amiket csinálsz. Megeteted őket bármivel!

- Éppen ez az, amit nem szeretnék – szólt kis szünet után Rea tartózkodón. - Ha odanyújtok az embereknek valamit fogyasztásra, ne bármi legyen az, hanem minőségi táplálék.

- Mindannyiunknak vannak ilyen korszakai, mikor előtör belőlünk az idealista – mosolyogta tovább Siller. - Mikor látjuk, milyen életet élünk, ahelyett, amilyet akartunk élni. De a legtöbbünk okos ember, és kiegyezünk azzal, amit az életünk nyújt: hűtött-fűtött iroda, végnélküli kávé, kihívásokkal teli munka, érdekes ügyfelek, szép göncök és nagy utazások, amiket a fizetéseden vehetsz. Annyira borzalmas ez?

- Hogyha ezt szeretném, akkor rendben lenne. Hogyha nem értem volna ezeket el, és nem tapasztaltam volna meg, hogy valójában nem sokat adnak... akkor lehet, hogy tényleg ezekre vágynék.