Kisujjeskü-Lando Norris ff

Part 19.

Averyvel többször is találkoztunk amíg Monacoban votlunk,és felajánlotta,
hogy ha visszatértünk Ausztriába,
költözzünk hozzá.

Eleinte nem akartuk elfogadni,de mondta,hogy elég magányos egyedül abban a nagy házban,legjobb barátnője pedig csak 1 hónap múlva fog beköltözni hozzá.

Lassan már 2 hete vagyunk Ausztriába,s ez idő alatt beköltöztünk Averyhez. Avery nagyon boldog volt,
hogy végül elfogadtuk az ajánlatát. És így utólag mi sem bántuk meg.

Borokéknak lassan kezdödik az egyetem,én pedig nem tudom mit csináljak amíg ők ott vannak. Gondoltam arra,hogy keresek valami munkát a környéken,így azok után nézelődök napok óta.

Az eddigi legjobban hangzó munkahely az egy helyi kávézó. Beszéltem a kávézó vezetőjével,akivel mára egy találkozót beszéltünk meg.

-Brook,Avery. Elmentem,majd jövök.-kiabáltam a két lánynak az ajtóból.

Lementem s a kocsiba beülve elindultam a kávézó felé. Ideges voltam,hogy nehogy elrontsak,vagy félre mondjak valamit.

Idegesen doboltam egész úton a lábamon,de ez mind elillant mikor megláttam,hogy Anyu hív.

-Szia Anyu.-vettem fel a telefont.

-Szia Kincsem. Minden rendben? Alig beszéltünk mostanában.

-Persze,minden rendben. Most megyek éppen egy állásinterjúra. Ha minden jól megy akkor akár már holnaptól is dolgozhatok.

-Ez szuper. De vigyázz magadra. Egyébként Lando kérdezte,hogy,hogy vagy. Vele sem beszéltél mióta elmentetek.

-Tudom,majd beszélek vele. Csak mostanában elég elfoglalt voltam. A költözés,állás keresés miatt főként.

-Ne felejtsd el.

-Nem fogom,ígérem.

Anyuval pár szót még váltottam,majd leraktuk mikor a kávézóhoz értem. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem,majd bementem. Körbe néztem,s az egyik asztalnál megláttam a főnököt.

Nagy mosollyal,és léptekkel mentem oda hozzá,majd fogtam vele kezet.

-Szóval itt szeretnél dolgozni. Miért?

-Kellett egy munka. Pár hete össze költöztem néhány barátommal és nem akarom,hogy ők fizessék az egész lakbért. Beszeretnék szállni én is.

-Az emberekhez,hogyan viszonyulsz?

-Szeretek emberek közt lenni,és szeretek olyan dolgokkal foglalkozni ami az emberekkel kapcsolatos.

-Rendben. Fel vagy véve 2 hét próba időre. Ha bármilyen panaszt hallok rólad,nem veszlek fel.

-Rendben, köszönöm.-mosolyogtam a nőre.

Megbeszéltünk még néhány alap szabályt,majd bemutatott a dolgozóknak.

-Holnaptól kezdhetsz is,ha gondolod.

-Rendben. Nagyon hálás vagyok,
Mrs.Winter.

-Ugyan. A segítség mindig jól jön.-mosolygott s elment.

A kávézóban vettem magamnak egy kávét,s közben beszélgettem az egyik alkalmazottal. Név szerint Cynthiaval.
Kedves és aranyos nő. Ő jelenleg a 30-as éveiben jár,és már 7 éve dolgozik itt.

Miután elköszöntem tőle,elindultam haza. Útközben pedig felhívtam Landot. Elsőre nem vette fel,amit nem is csodálok. Lando szeret sokáig aludni,ha éppen aznap nincs semmi fontos dolga.Mielőtt haza mentem volna,elmentem bevásárolni.

Mikor a boltban voltam,megcsörrent a telefonom. Lando volt az.

-Szia.

-Szia.-hallottam meg álmos hangját-
Miért kerestél? Baj van?

-Felkeltettelek?

-Igen,de nem gond. Már így is ideje lett volna felkelnem.-nem láttam,de tudtam,hogy mosolyog.

-Igazából csak azért hívtalak mert mióta eljöttem,nem beszéltünk szinte semmit.

-Igen,ez igaz.-halkult el-Hogy megy Ausztriában?

-Minden oké. Éppen egy állásinterjúról jövök. Holnaptól próba időn vagyok egy helyi kávézóban.

-Ez szuper,Lory! Gratulálok.

-Köszönöm. És te,hogy vagy Lan?

-Megvagyok. Bár elég unalmas nélküled az élet.

-Nélküled is. Nincs aki feldobja a szürke hétköznapjaimat.-
mosolyogtam magam elé.

-Az első futamra akkor jössz,ugye?

-Igen,megyek. Borokkal és Averyvel is megbeszéltük már ezt és nekik sincs semmi kifogásuk ellene.

-Ezt nagy örömmel hallom. Akkor előtte pár nappal jössz ide,igaz?

-Igen.

Landoval ismét átbeszéltük mindent,
majd őt hívta Zak,így mennie kellett.

Szomorú voltam,hogy csak ennyit tudtam beszélni Lannel,de azt ígérte még fogunk beszélni,ha nem is ma,de a héten.

Sziasztok!
Már többször is írtam hosszabb akrámit ide,így most nem írok sok mindent(vagyis megpróbálok).
Sajnálom,hogy ritkán van rész.
És köszönöm,hogy ettől függetlenül még most is olvassátok.
🧡🧡