Kisujjeskü-Lando Norris ff

Part 17.

Már egészen késő délután volt mikor üzenetet kaptam. Kíváncsian néztem meg,hogy ki és miért keres engem már elsején.

Charles_Leclerc üzenetet küldött neked.

Charles? Mégis miért keresne engem Charles?

Charles_Leclerc:Szia,tegnap beszéltük,hogy egy hétig itt leszel. És gondoltam akkor találkozhatnánk. Akár ma is.

Tay_Price_:Sziaa. Benne vagyok,
bár a mai nap nem hiszem,hogy jó. De holnap igen.

Charles_Leclerc:Rendben,akkor holnap még beszélünk.

Tay_Price_:Okés:)

Szóval erre sem emlékeztem. Mi lehet az amire nem emlékszem még?

-Van valami amire nem emlékszem a tegnap estéből?-néztem körbe a társaságon.

-Engem ne kérdezz,én sem emlékszem semmire.-védekezett Brook.

-Én nem emlékszem semmi ilyenre..-gondolkodott el Max.

-Lando? Neked rémlik még valami?

-Csak annyi,hogy mikor beültetek a kocsiba azt mondtad Brooknak,
hogy hiányzik Dominic..

Brooknak elkerekedtek a szemei,
majd rám nézett.

-Az ember sok hülyeséget mond részegen!

-De akkor a legőszintébb is!..

-Brook..Kérlek higyj nekem!

-Ezt később megbeszéljük. Most pedig csönd,jön a kedvenc filmem!

Brook minden figyelmét a filmnek szentelte,én pedig azon rágódtam
amit Lando mondott. Igaza van Brooknak,akkor a legőszintébb az ember,ha részeg. Én pedig az voltam. De nekem nem hiányzik Dominic..vagy mégis?

Felálltam a helyemről és inkább az ideiglenes szobámba mentem. Magamra csuktam és leültem az ágy mellé.

Percekig gondolkodtam az egészen és rájöttem,hogy nekem nem Dominic hiányzik hanem egy normális párkapcsolat.

Ezt gondoltam,mégis vissza mentem hozzá...

2023.01.02

Reggel miután felkeltem és miután észhez is tértem felöltöztem és egy gondolat miatt elmentem boltba.

Hála az égnek nem vagyok ismert,
így simán mászkálhatok az utcán anélkül,hogy bárki is felismerne.

Ahhoz képest,hogy Lando is követ engem instán nincs sok követőm miatta. Aminek örülök mert nem akarom,hogy az utcán lerohanjanak.

Bár ha mutatkozni fogok vele akkor ez elkerülhetetlen.

Nem nagyon ismerem Monacot,hisz most járok itt életemben először,
így a GPS jó barátom volt az úton.

Lando házától nem messze volt egy bolt és oda indultam el.

Az út csendesen telt,zenét hallgattam s amint oda értem benyitottam. A kasszánál egy kedves,idős hölgy állt. Ezt onnan állapítottam meg,hogy mikor beléptem kedvesen köszönt nekem és mosolygott rám.

Körbe jártam a boltot és néhány dolgot a kosárba is raktam. Leginkább nasikat,de 1-2 üdítő is helyet kapott a kosárban.

Miután fizettem,elhagytam a boltot. Mikor már raktam volna a fülembe a fülest,valaki lelassított mellettem. Majd a kocsiból egy igen ismerős srác szállt ki.

-Charles?-néztem rá értetlenkedve.

-Szia.-mosolygott rám.

-Szia. Te itt? Nem félsz,hogy felismernek?